Svend és Bjarne hentesek. Első ránézésre egyikük sem ép elméjű. Bjarne mintha gyanúsan keveset törődne lelki dolgokkal, Svend meg talán túl sokat. Főnökük a hentesboltban a vevőkkel mézesmázos, velük pedig utálatos, így hát nyitnak egy saját boltot. A bonyodalmak azzal kezdődnek, amikor megfeledkeznek a villanyszerelőről, aki a hűtőben reggelre megfagy, s maga is csak egy darab hús lesz a békésen lógó disznók és csirkék között. Mire Bjarne meggyőzi társát, hogy jelentsék a rendőrségnek, a szerelő fél lába már hiányzik. Egy kis bosszú a volt főnökön Svend részéről, aki vendégeinek tálalja majd fel a nem mindennapi húsból készült vacsorát. A siker persze megkérdőjelezhetetlen, másnap hosszú sorokban állnak a vevők az új hentesbolt előtt. A tömegben ott van Bjarne fogyatékos ikertestvére, aki most jött (csöppet sem kívánatos) szeretetét kimutatni – mind testvére, mind a hentesbolt halott csirkéi iránt.
 
Anders Thomas Jensen neve a Dogma rajongók számára ismert, hiszen Lars von Trier mester mozgalmának harmadik filmjét, a Mifune utolsó dalát Jensen írta és rendezte. Ez 1999-ben történt, azóta láthattuk már a hazai mozkiban a 2002-es Wilbur öngyilkos akar lenni-t, sőt a 2005-ös Ádám almái-t is. Ez azért érdekes, mert a Zöld hentesek magyarországi forgalmazása amolyan hiánypótlás, hiszen a film 2003-ban készült. A Zöld hentesek szép előzménye a lenyűgöző Ádám almái című filmnek. Leginkább hangulatában és karaktereiben idézi meg. Furcsa emberek, akiket egy másmilyen környezet egytől egyig elzárna a többi embertől, itt valahogy mégis elférnek, őrületükkel együtt. A filmben a feszültség és a borzalom egyszer sem csap túl magasra, végig kedves zene szól, végig hitetlenkedve, borzongva, de mégis nevetve nézzük, hogy válnak darab húsokká, vagy teljes idiótákká az emberek. Morbid humor ez, kétségtelen.

Hogy ki milyen karakter ebben a filmben, az csupán viszonylatokban fejthető meg. Svend tűnik a legszerencsétlenebbnek, aki a sok gúnyolódás miatt erős komplexusokkal küzd. Emberi szavakra, kis megbecsülésre vágyik, nem olyan nagy dolgok ezek. Feleségét viszont csak szidni tudja, s amikor a fogyatékos ikertestvér kopogtat a hentesbolt ajtaján, arca megkeményedik, és kérlelhetetlenül, magabiztos hangon küldi el a még szerencsétlenebb fiút. Ugyanez a magabiztosság jelentkezik akkor is, amikor emberi eredetű húst szerez a kedves vevők számára. Aztán kiderül, hogy nem ő az első a faluban, aki nem csak a csirkét képes a vacsoraasztalon elképzelni. Az indítékok persze mások, de az épelméjűség ugyanúgy megkérdőjelezhető. A falu egy zárt világ, helyi szokásokkal, erkölcsi vagy törvényszéki felsőbb hatalom nélkül. A megfelelő működéshez pedig az a bizonyos vágyott odafigyelés, megbecsülés  volna szükséges. Ez az üzenet. A film szimbolikájának egyszerűsége is mese voltát erősíti, vannak a gyilkos hentesek, az állatokat imádó fiú és a növények közt üldögélő öregúr a lányával. Szerencsére a területek átjárhatók.

Összességében nem markol sokat a film, de a különleges dán hangvétel ínyenc mártásként szolgál filmes étlapunkon, kesernyés ugyan, de ízletes. Tetszés szerint fogyasztható borzongva, csodálkozva, vagy éppen nevetgélve.

Zöld hentesek (De Gronne slagtere)
Színes feliratos dán vígjáték, 100 perc, 2003.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Rendezte és a forgatókönyvet írta: Anders Thomas Jensen
Szereplők: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Line Kruse
Bemutató: 2008. szeptember 25.
Forgalmazza: Cirko Film