Nem csoda, hogy már most az ír filmtörténet fontos darabjának tekintik a Kneecap – Ír nemzeti hip-hopot! című zenés vígjátékot. A 2024-ben megjelent önmitologizáló életrajzi mű könnyed humorral fűszerezve hívja fel a figyelmet az utóbbi időben is népszerű ír mozgalomra, amely az ír nemzet önazonosságának növelését és az ír nyelv népszerűsítését célozta meg. Dübörgő és pörgős zenéjével, élénk neon színeivel, komolytalan komolyságával a film képes valami egyedit alkotni. Titka talán abban rejlik, hogy habár hasonlíthatnánk nagy filmek ikonikus vonásaihoz képi technikáit, történetmesélő ritmusát, vagy hangvételét, nem próbál meg felérni, esetleg magát a régi gigászok mintájára formálni.

A Kneecap kivételesen jó életrajzi filmként mesélni és szórakoztatni szeretne a saját stílusában, és nem a filmes univerzum dicsőségfalába akarja tudatosan bevésni a nevét.

Rich Peppiatt rendező filmjében megismerkedhetünk a 2017-ben alakult Kneecap nevű rap formáció történetével, és az önmagukat játszó három tagjával. Liam Óg (művésznéven Mo Chara), Naoise Ó Cairealláin (Móglaí Bap) és JJ Ó Dochartaigh (DJ Próvaí) Nyugat-Belfast Gaeltacht negyedében élve találnak egymásra kalandos útjuk során. Naoise és Liam együtt felnőve Naoise apjától, a bűnözői életet folytató Arlo (Michael Fassbender) tanításai nyomán is válnak az ír nyelv használóivá, és az ír nemzet öntudatos tagjaivá. Egy rendőri letartóztatás során találkozik az angol nyelvű beszédet megtagadó Liam az ír fordítói szerepbe helyezkedett, tanárból lett lemezlovas JJ Ó Dochartaigh-val. Az ekkor kezdődő közös zenei pályafutásukat rendőröktől, elvakult aktivistáktól, bonyolódó szerelemtől és íves karakterfejlődéstől szegélyezve teszik meg. A rap trio sikeresen az ír nyelvet védő civil mozgalom és a nemzeti identitásteremtés élharcosaivá válik, Naoise depressziós édesanyja (Simone Kirby) megtanul kitörni otthona és elméje fojtogató falai közül, Liam pedig megtapasztalja az igaz szerelmet barátnőjével, Georgiával (Jessica Reynolds).

Az ír hip-hop megszületését elmesélő alkotás januárban elnyerte a Sundance Film Festival közönségdíját, és ezt nevezik a 2025-ös Oscar-díjra is. A Kneecap júniusban debütált Fine Art című zenei albuma pozitív hangvételű kritikákat kapott társadalmilag tudatos, okosan humoros zeneszámai miatt.

Zenéjükben az anyanyelvüket kemény ritmussal egybefűzött rappel a brit uralom elnyomó és pusztító hatásairól és drogokról énekelnek. Lázadói attitűddel megspékelt elektronikus fellépéseik megbabonáznak fiatalos erejükkel.

A Kneecap országának az Angliával dúló régi és új történeteit is elmeséli, azonban nincs szükség jegyzetfüzetre, hogy követni lehessen a film ritmusát. Írország meghódítása után az ír nyelvet betiltották. Az évszázados törvényt csupán 2022-ben írták át, ezzel az ír nyelvnek az angollal egyenlő jogokat biztosítva. A filmben az ír nyelvet a szabadságba vezető fáklyafényként, vagy éppen a kihalás szélén imbolygó dodo madárként jellemzik.

Minden kimondott ír szó egy puskagolyó az ír szabadságért („every word of Irish spoken is a bullet for Irish freedom”), okít a film. Végül a nyelv szellemi ereje képzelt, vagy éppen nagyon is valós módon ölt formát.

Pszichedelikus utazás ez, mely színhullámait ötletes kameramozgásokkal duzzasztja, és üdítő stop-motion, valamint lassított jelenetekkel töri meg. Dinamikus első harmada humorával és csattanós történetmesélésével tart fogva. Habár a film közepére kissé kifullad ez a tajtékzó hullámszerű lendület, mégis képes önazonos és szórakoztató maradni. A néhol elképzelt elemeket tartalmazó történetszálak ügyesen egyensúlyoznak, hogy egymásba gabalyodva nehogy csak kesze-kusza gombolyag maradjon belőlük.

A Kneecap azon túl, hogy a hip-hop trio eredettörténete, családi dráma pár izgalmas törvénytelenséggel meghintve, illetve könyörtelen nyomozós krimi a kihagyhatatlan karakteresen kőszívű rendőrnővel.

Szerencsére, nem kell kapkodni a fejünket ennyi minden láttán. A filmvégi dráma túl magas csúcsokra hág, félő, hogy önmaga alá bukik, de pont a csúcson hagyja abba – ahogy azt kell. Önreflektív humorral a realitás talaján marad, és oktató, vagy éppen megrendítő értékét ebbe a színes, ízes humor csomagolásba rejti.

Képregényszerűen montázsolt képi stílusa az ír táj legszebb oldalait mutatja be. Ryan Kernaghan operatőr a varázslatosan szép természet madárreptéből szemlélt felvételeitől kezdve, az ipartól füstös városok éles téglaarcát is képes csinosan bemutatni.

Az utcák művészetében elveszve az ír nemzeti öntudat, politikai és társadalmi kérdések is megszólítják a nézőt. Belfast graffitifeliratai és a falakra mázolt festői alkotásai a történet narratívájára nyomják rá színfoltos pecsétjüket, az ír lét hétköznapi küzdelmeibe betekintést engedve.

A film, és a Kneecap rapcsoport egyik nagy kérdése, hogy a drogpromóció mennyire megengedett, vagy tudatos döntés. Persze, ez inkább a hírlapokat, politikusokat, aktivistákat és a nagyközönséget izgatja, mintsem a zenei társulatot. Megalakulásuktól fogva érik kritikák őket a tudatbefolyásoló szerek használata és népszerűsítése miatt.

A filmben mindennek hatalmas középső ujjat mutatva az egyik reflektorfényben a drogtematika kap helyet.  Azért néhol elgondolkozhatunk –  vajon most a zenéről és az ír nyelv megerősödéséről, avagy a drogok vonzóan élénk, vibráló világáról nézünk filmet?

A Kneecap – Ír nemzeti hip-hopot! drogok kábulatában őrjöngő színzuhatag, mely dübörgő ritmussal és tekervényes történettel ügyeskedik. Látványfilm szórakoztatóan öntudatos és csípős humorérzékkel. Megtanít arra, hogy a saját hangnemünkben is lehet kritizálni a hatalmat, és hogy fontos önazonosnak maradni. Bár a fiatalságnak szól, humorával és ötletes képi technikáival bárkit szórakoztathat. Csak remélni tudjuk, hogy nemcsak a film, hanem a rap formáció előtt is egy fényes út áll még.

Kneecap – Ír nemzeti hip-hopot! - ír zenés vígjáték, 95 perc, 2024. Rendező: Rich Peppiatt. Forgatókönyvíró: Mo Chara, Móglaí Bap, Rich Peppiatt. Operatőr: Ryan Kernaghan. Zene: Michael 'Mikey' J Asante. Szereplők: DJ Próvai, Mo Chara, Móglaí Bap. Forgalmazó: magyarhangya. Bemutató: 2024. november 28. Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Felhasznált fotók: magyarhangya