PRAE.HU: A költőversenyre pályázatonként két-két magyar nyelvű verset kellett beküldeni. Százhatvan pályázótól Magyarországon és Európán kívülről is érkeztek költemények – éppen ezért úgy gondolom, hogy ez rendkívüli elismerés, a díjhoz ezúton is gratulálok! Máskor is nevezett versenyekre?

Nemigen szoktam versenyekre nevezni, inkább visszahúzódó alkat vagyok. A Quasimodo kivétel, mert fogalomnak számít Magyarországon. Elég régen, 2008-ban és 2009-ben már nyertem elismerő oklevelet ezen a költőversenyen.

PRAE.HU: Mit szól a fődíjhoz?

Módfelett örültem az elismerésnek, és mi tagadás, előzőleg nem is számítottam rá. Ez pozitív visszajelzés, mely egyúttal valamelyest vissza is terel engem a prózától a lírához. Az átadó és a kísérő programok kapcsán annyit mondhatok, hogy a fürediek szervezőkészsége és vendégszeretete példaértékű! Külön jólesett, hogy Carla Romanelli olasz színésznő ugyancsak gratulált nekem, miután felolvasta olaszul a költeményem.

PRAE.HU: Milyen hangütésű versek voltak versenyben?

Aminek örülök, hogy a zsűri többnyire a klasszikus versformákat preferálta. Elhangzottak a díjazott versek is, nekem egytől egyig tetszettek! Nagyon megfogott például „a levesbe belefőzött babérkoszorú” képe, amit egyik okleveles pályázó alkotott meg.

PRAE.HU: Széchenyi Ágnes laudációjában** képzőművészeti és költészeti párhuzamokat is hozott (mint például Kass János, Pilinszky, Rilke). Mi a véleménye a méltatásról?

Mindenekelőtt megtisztelőek ezek a párhuzamok! Amit Ágnes a nyertes versem utolsó sora kapcsán ír, azt talán annyival egészíteném ki, hogy a heideggeri ontológia hatását érzem rajta utólag. De nem értékelhetem persze a saját versemet.

PRAE.HU: Korábban is volt egy Önarckép című verse, egészen más hangütésű, az volt benne például, hogy az önarcképet széttépett papírból összerakják újra, aztán széttüsszentik. A mostanit direkt erre az alkalomra írta?

Igen, ez később jutott eszembe. 2001 őszén, egy Zalaegerszeg szélén elterülő zöldterületen írtam meg azt a régebbi Önarcképet, melyet aztán a Mozgó Világban publikáltam. A mostani teljesen független a korábbitól, a karaktere is egészen más, és kifejezetten a költőversenyre készült. A másik beküldött versemet egy barátom halálára írtam. Nekem erős motiváció kell a versíráshoz.

PRAE.HU: A díjnyertes mű rendkívül komor, csupa szenvedést, mélységeket tükröz, többször el kell olvasni. Mi ennek a háttere?

Többen mondták, hogy mennyire komor, Carla Romanellit is megrendítette. Amikor gratulált, azt mondta még, hogy békét kíván. A vers háttere a múltamban keresendő. Apai ágon Lentihegyről származom, ahol a családi viszonyokat illetően borzalmas hagyományok öröklődtek át. Fiatalon szorongásos depresszióm lett. Harminc éve szklerózis multiplex-szel élek, szerencsére ez a betegségnek egy jóindulatú formája, így az apró tünetek, mint amilyen a sántítás, nem akadályoz az életben. A vers inkább a múltban lévő lelki szenvedéseket tükrözi. A gyerekkori bánásmód miatt önbizalomhiányos voltam, a bizonyítási vágy filozófiai tanulmányaimban is kísér. Kamaszként spontán jött a versírás, később párhuzamosan írtam prózát is. A díjtól most visszakaptam a kedvet a versíráshoz, a díjátadó után Füredi alkony címmel született egy versem, amellyel emléket szerettem volna állítani Balatonfürednek, hálás vagyok a nagyvonalú vendégszeretetért.

PRAE.HU: Az Önarckép 1/3-ban íródott, a cím mégis arra utal, hogy ez egy önarckép. Az jutott eszembe, hogy az embernek arcképe élethelyzettel, idővel is változik. Többször érdemes erről verset írni – szembenézni önmagunkkal?

Egyes szám harmadik személyben írtam a nyertes verset, mert könnyebben beszélek önmagamról úgy, mintha egy másik személy lenne... Ez egy önvallomást lényegesen megkönnyít! Ami a kérdést illeti: én minden költemény megalkotásakor önmagammal nézek szembe, ez nem alkalomszerű találkozás, hanem folyamatos.

PRAE.HU: Író is és költő is. Mitől függ, hogy melyik műnemben nyilvánul meg?

Bármilyen meglepő: a választott témától. Vannak ábrázolt élethelyzetek, amikor mintegy el kell tűnnie a sorok között az alkotónak – ilyenkor választom az epikát. Ha viszont kifejezetten exponálni szeretném a műben önmagam, akkor a lírai énem tolakszik előtérbe. Egyébként a prózában szerzett tapasztalataim megújítják a versírást is; objektíválom a belső történéseket, külső cselekményként jelenítem meg őket.

PRAE.HU: Publicistaként aktuálpolitikai cikkeket ír a Népszavának. Hogyan fogalmazná meg a különbséget az újságírás és az irodalom művelése között?

Igencsak meglepődtem, amikor Füreden egy vendég odajött hozzám, és a cikkeimhez gratulált... A különbség? Albert Einsteinnek 1948-ban felajánlották Izrael államelnöki posztját, amit ő úgy hárított el: „A politika a mának szól, az egyenletek az örökkévalóságnak!” Ami pedig a fizikai egyenletekre érvényes, az elmondható a szépirodalomról is.

PRAE.HU: Hogyan hatnak ezek egymásra?

Nem tudom eléggé hangsúlyozni: teljesen független a két terület egymástól! A publicisztika legfeljebb az időt rabolja el a versektől. Csoóri Sándor olyasvalamit ír egyik kötetének fülszövegében: megbánta, hogy életének nem minden pillanatát fordította versírásra. Egyet tudok vele érteni.

PRAE.HU: Az ELTÉ-n végez, éppen a doktoriját írja – pontosan miből is?

Dióhéjban? Az etika lételméleti megalapozásának heideggeri modelljeit mutatom be, és szintén Heidegger nyomán egy lehetséges mélylélektani jellegű megalapozási modellre teszek javaslatot.

PRAE.HU: A tanulmányai mennyiben befolyásolják írói munkásságát?

A filozófia egyrészt háttérbe tolja a szépirodalmat. Jelenleg a disszertációm a legfontosabb számomra. Persze van egyéb hatás is. Az Önarckép utolsó sorában  – mint utaltam már rá – visszaköszön például a „léttörténet” heideggeri terminusa.

PRAE.HU: Kilenc éve kapta a Petri-díjat, ami azzal jár, hogy a díjazott első verseskötetét kiadja a Magvető Kiadó. Akkor már eldöntött tény volt novelláskötete kiadása, így a véletlenek egybeesésének köszönhető, hogy egyszerre jelent meg líra- és prózakötete. A Könyvhét című folyóiratba készült akkor egy interjúnk.*** Mi történt azóta?

Magánélet szempontjából sok minden, de a kérdés nyilvánvalón nem erre vonatkozik. Rengeteg jó nevű antológiában szerepeltem, ami örömömre szolgál. Újabb kötetért nem tolongtam különösebben: mint fentebb megjegyeztem, inkább visszahúzódó alkat vagyok. Úgyhogy jelenleg is kettő könyvem van csupán.

PRAE.HU: Érdekelne, hogy változik-e az alkotó hozzáállása az alkotáshoz az idővel és mennyiben? A korábbi interjúban alkotáslélektani megnyilatkozást tett, idézem: „Írás közben a szerző identitása nem tolakodhat agresszíven előtérbe, voluntarista módon nem lehet papírra vetni például egy költeményt. A kész szöveg tulajdonképpen már a tudatalattiban összeáll, ez a tény összefügg talán az úgynevezett „autonóm komplexus” Freud által leírt jelenségével. Az ihlet pillanataiban mindössze az történik, hogy médiumként a tudat szintjén is megjelenítem a tőlem de facto függetlenül elkészült művet.” Ma is egyetért ezzel?

Teljes mértékben. Alkotás közben egyenlő távolságot kell tartanom ösztönösség és tudatosság között, ebben megerősítettek azóta megírt műveim. Lehetséges persze, hogy ez csupán az én egyéni munkamódszerem.

PRAE.HU: A rangos díj átvétele után milyen teendők várják? Mik a tervei?

Be kell fejeznem és meg kell védenem disszertációmat. Kizárólag ezután szentelhetek időt arra, hogy mégiscsak összeállítsam egy harmadik könyv kéziratát.

Beck Tamás: Önarckép

Tömött táskákat cipel szemei alatt.
Minden válasza kitérő hadmozdulat.
Csupán szemcsarnoka áraszt tengerszagot.
Megvakult tükrök mélyén ázottan vacog.
Magányos, mint visszhangtalan szívdobbanás.
Poklokig fúrt artézi kút, melyből feltör a zokogás.
Guillotine zuhanó bárdjaként villan szeme fehérje.
Nemléte már lezajlott. Most történik létezése.

(A 2024. évi Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny és Költőtalálkozó nagydíjas verse)

*https://balatonfured.hu/wp-content/uploads/2024/09/Nagydijas_Beck-Tamas_2_Onarckep.pdf 

** https://ujiras.hu/2024/09/05/beck-tamas-onarckep/

***https://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/a-kesz-szoveg-tulajdonkeppen-mar-a-tudatalattiban-osszeall--interju-beck-tamassal

A Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny plakettjét Borbás Tibor tervezte.