Sipos Fanni illusztrátor és Révész Emese művészettörténész egy évig tartó közös munkájának gyümölcse egy olyan képeskönyv, amely szakít a megszokott meseolvasási hagyományokkal. Az alkotók célja az volt, hogy könyvük egy családi beszélgetés kiindulópontjaként is szolgálhasson, amely mindeközben aktivizálja a gyermekek vizuális megfigyelőképességét. 

A történet Berciék közös reggelijével veszi kezdetét. Az események rögvest szétválnak, amint a család egyes tagjai kilépnek a házból. Az anyuka elviszi Bercit az oviba, az apuka elbiciklizik munkába és a cica, akiről Berci azt gondolja, hogy egész nap otthon alszik békésen, elindul kalandozni a nagyvilágba. Négy különböző cselekményszálon keresztül kísérhetjük végig a család egyes tagjainak a napját, amely nem kis kalandokat tartogat számunkra.

Az egyik szálon a kisfiú szövevényes ábrándozásaiba kapunk betekintést. Berci azon mélázik, hogy vajon mit csinál a család többi tagja, amíg ő az oviban van. A gyermeki csapongó gondolatvilág mindannyiunk számára ismerős lehet. Az illusztrátor Sipos Fanni négy képet alkotott egy-egy jelenethez úgy, hogy mind a négy helyszín vizuálisan egységes tudott maradni.

Az Amíg én oviban vagyok a vizualitásközpontú történetmesélésre fekteti a hangsúlyt: a kép többet mesélhet nekünk, mint a hozzá tartozó szöveg. Ez emlékeztethet bennünket a böngészőkre, ahol a részletgazdag képek megfigyelésén keresztül tárul fel a történet a gyermekek számára. Az ovisok elidőzhetnek egy-egy illusztráció nézegetésével, hiszen mindig felfedezhetnek valami új részletet, ami addig elkerülte a figyelmüket. Az ilyesfajta játékos könyvek egyik szándéka, hogy szakítsanak a megszokott meseolvasási hagyományokkal, ahol a szülő felolvassa a szöveget, amelyet a gyermek passzívan végighallgat, elképzelve az eseményeket. Az Amíg én oviban vagyok rövid szövegei csak részben mesélik el történetet, ezáltal támogatva a gyermekek aktív részvételét, amely a képek megfigyelésére irányul. A szöveg és az illusztráció együttes értelmezésével, a megosztott figyelmen keresztül tárul fel előttük Berciék kalandos napja.

A történet folyamán egyes események bizonyos ponton összefutnak, például mikor Berci cicájának kalandozásai az óvodához vezetnek, ahol meglesi, mit csinálnak ott a gyerekek. A történet végén újra együtt lesz a család. Berciék elmesélik egymásnak, kivel mi történt, amíg nem látták egymást, hiszen nem gond, ha a családtagok külön töltik a napjukat, ugyanis végül megint összefutnak a szálak és együtt hajtják álomra a fejüket.

A könyv ötlete Révész Emesének köszönhető. A mese kidolgozásakor elsősorban a miliő került megtervezésre. Az alapkoncepció szinte forgatókönyvszerűen megkomponálva tartalmazta a szövegeket és a képleírásokat is. Azonban az apró részletekkel az illusztrátor egészítette ki a képeket, amelyek között találkozhatunk visszatérő karakterekkel, akik próbára teszik a gyermekek figyelmét. Vajon elég szemfülesek, hogy ésszrevegyék őket? 

Az ilyenfajta együttműködés illusztrátor és ötletgazda között még nem megszokott gyakorlat itthon. Sokkal inkább jellemzőek hazánkban a szerzői képeskönyvek, esetleg az olyan jellegű együttműködések, amikor az illusztrációs ötletre írnak pár sort az írók. Ritkább konstellációnak számít, amikor a szerző megtervezi a könyv teljes koncepcióját, ahol a szöveg mellett képileg is megfogalmazza, mit szeretne látni, majd ezt készíti el az illusztrátor. Az Amíg én oviban vagyok számos kérdést felvethet a gyerekekben, amelyek egy kiváló beszélgetés táptalajaként is szolgálhatnak a családok számára. Mi sem erősíti jobban a köteléket a családtagok közt, mint mikor elmesélik egymásnak, hogy kinek hogyan telt a napja.

Révész Emese – Sipos Fanni: Amíg én oviban vagyok, Pagony Kiadó, 2024