Több mint 120 éves közhely, hogy a film mint művészet sajátossága a mozgás és az idő múlásának reprezentációja. A film képes akár valós időben bemutatni eseményeket, ugyanakkor ábrázolhatja, hogyan változik az ember az évtizedek távlatában. Ritka eset, ha egy és ugyanazon személy öregedése jelenik meg a cselekmény során, játékfilmekben jellemzően két vagy több színészt kérnek fel erre a feladatra. Ezen kivételes és szép kihívásra vállalkozott Richard Linklater a Sráckorral, amelyben a rendező egy kisfiút és saját lányát filmezte, illetve profi színészeket (Ethan Hawke, Patricia Arquette) követett 11 éven keresztül, megmutatva ezzel az idő múlását éa a felnövés folyamatát. Hasonló, de dokumentumfilmes vállalkozás a KIX, Révész Bálint (Nagyi projekt) és Mikulán Dávid műve, amelyben a Sanyi nevű budapesti fiúnak és családjának életjeleneteit rögzítették 12 éven át. Bár a KIX ebben a tekintetben a Sráckor párdarabja, valójában radikálisan különbözik attól nemcsak a formanyelve, hanem a benne megjelenő emberi sorsok miatt is, azaz Magyarországon, főleg a munkásosztályban nem feltétlenül pozitív értelemben vett lelki gyarapodás a felnőtté válás.

Sőt, míg Linklater műve fiú-, illetve fiatal férfihősét egy boldog jövő felé indítja el, addig Révész és Mikula alkotásában a főszereplő a bűn mocsarába ragad, amelyből lehet, nincs kiút.

A KIX eleinte tökéletesen illeszkedik a klasszikus coming-of-age filmek és tévészériák sorába, az első harmadáról eszünkbe juthatnak olyan művek, mint az 1986-os ifjúsági remekmű, az Állj mellém! vagy a Stranger Things című sorozat. Sanyi és társai gondtalanul játszanak, róják a budapesti utcákat és tereket, kihasználva azokat mulattató (bár olykor, például egy épület elé kirakott ablaküveg seprűnyéllel való betörése esetében kevésbé mulattató) csínytevésekhez és hajmeresztő gördeszkás mutatványokhoz. Eleven gyerekek képe rajzolódik ki a cselekmény bevezető részében, mintha csak egy amerikai filmet néznénk, amelyben majd jön egy kisebb konfliktus, amit megoldva a gyerekek érettebbek lesznek és elindulhatnak egy szép jövő felé. A gond csak az, hogy Sanyi és testvérei több szempontból is hátrányból kezdenek.

Egyrészt a családi hátterük több mint problémás: édesanyjuk tartja el a famíliát, így sem ideje, sem türelme nincs az ideális gyerekneveléshez és az ezt támogató szerető légkör kialakításához. Édesapjuk munkanélküli és a KIX utal arra, hogy talán alkoholista, semmiképp sem pozitív példa a fiúk (és a kislány) számára. Másrészt, ebből a felállásból kifolyólag Sanyiék egy lepusztult lakásban élnek, ami távolról sem barátságos otthon. A családtagok, beleértve a nagymamát is, egy szűk szobán, egy-két ágyon osztoznak, tehát senkinek sincs privátszférája. Sanyi jobb híján, már kamaszfiúként egy omladozó pincében edz, mert nem túl bonyolult életcélja szerint ő lesz a legerősebb ember a városban, ha kigyúrja magát. A KIX hőse (vagy inkább antihőse) nem álmodozik, hanem csak él bele a világba, cseperedik fel különösebb lelki kapaszkodók nélkül, amíg le nem ég egy kollégium a IX. kerültben, a Ráday utcában. Sanyi számára ez a nagy fordulópont, ekkor tapasztalja meg, hogy hol ér véget a gyermeki csínytevés és hol kezdődik a bűncselekmény, avagy hol a sráckor és a felnőttkor határa.

A KIX nemcsak a tartalmát tekintve, hanem formai értelemben is izgalmas film.

Mikulán Dávid rendező-operatőr „felnövését” legalább annyira dokumentálja, mint Sanyiét, mivel az alkotó nem mindig húzódik a háttérbe, megfigyelői pozícióba, hanem olykor belép a cselekménybe és próbálja az idősebb ember (vélt) tekintélyét kihasználva rendre inteni Sanyit.

Azaz Mikulán bizonyos értelemben reflektál a lefilmezett anyagra és szereplőire. Ez azért érdekes, mert az alkotó korban közel van még a gyermekkor és a felnőttkor határához, valamint Sanyihoz hasonlóan „korán felnőtt”, csak ő nem azért, mert kamaszként elkövetett egy végzetes bűncselekményt, hanem mert már 12 évesen filmeket készített. Így tökéletesen tud azonosulni Sanyiékkal, a viszonylag kis korkülönbség miatt pedig a kiskamaszok bizalommal fordulnak hozzá. Ennek következtében a gyerekek cseppet sem fegyelmezik magukat a kamerák előtt, sőt mintha még igyekeznének is filmszerű attrakciókat végrehajtani, mintha csak a Jackass egyik epizódját forgatnák (bár kétséges, hogy az ő generációjuk tudja, mi az a Jackass). Másrészt viszont érzékelhető a dokumentumfilmből, hogy Mikulán hiába kezd el egyre nagyobb mértékben érzelmileg kötődni Sanyiékhoz, a haveri viszony miatt egyáltalán nincs felnőtti tekintélye. Ezért nem tudja megakadályozni, hogy a főhős és társai rossz útra tévedjenek.

Ez például abban a jelenetben nyilvánul meg, amelyben Sanyi koszos vízben mártózik meg és merül el. Az első alábukás után Mikulán Dávid figyelmezteti őt, hogy beteg lehet, ha a szájába megy a víz, de a fiú már csak azért is lemerül második alkalommal. Ugyan a gyújtogatás több ízben direkten előkerül a cselekmény során vészjósló ómenként (egyszer például édesanyja egy kuka lángra lobbantása miatt feddi meg a fiút), ám ez a víz alá bukás a problémának talán még inkább árulkodó szimptómája. Az eset szemlélteti, hogy egyrészt Sanyi szemében mennyire nincs súlya a nála idősebb emberek intelmeinek, másrészt mennyire ismeretlenek számára az ilyen alapvető veszélyek, mint a koszos víz okozta fertőzés. Ezt követően nem csoda, ha 15–16 évesen nem gondolta át, hogy egy matrac felgyújtásából tragédiát okozó épülettűz pattanhat ki.

Formai értelemben izgalmas a KIX kamerakezelése is. A gyerekkor önfeledt játékainak és rosszalkodásainak jeleneteit még rendkívül dinamikus kamerahasználat jellemzi, sőt nagylátószögű, erősen szubjektív képek uralják a cselekmény első harmadát. Ezek tökéletesen megragadják a kora tizenévesek reflektálatlan boldogságát, pontosabban tünékeny eufóriáját, amelyeket a gördeszkázások, a játszótéri verekedések vagy az olykor agresszióba hajló, balesetveszélyes utcai focizások okoznak a fiúknak.

Az intenzív, játékos, „újhullámos” formanyelv (újhullámos, mert például Kardos Ferenc és Rózsa János Gyerekbetegségek című tinifilmjében láthatunk hasonló megoldásokat) mintegy előtérbe tolakodik, de ez nem hiba, hanem okos alkotói döntés, hogy a KIX bevezető része ilyen hangulatú és stílusú.

Ez a filmforma leképezi, hogyan szemléli a gyermek a világot: még szinte érzéketlen a társadalmi jelenségekre, a közvetlen környezetének szociális problémáira, Sanyi esetében a saját hátrányos helyzetére. Játék minden, legyen szó a szabadidős tevékenységekről vagy az iskolai hiányzásokról, a közterek összefirkálásáról és megrongálásáról, vagy a szülői fegyelmezésről (édesanyja pofozná a főszereplőt, de az kitér, aztán poénra veszik mindketten).

A KIX úgy komolyodik és komorodik el, stílusa úgy válik „láthatatlanná”, klasszikus elbeszélői stílussá, ahogy hőse egyre inkább felnő, egyre kevésbé érzi, érezheti magát gyereknek, aki csak reflektálatlanul játszik ebben a kegyetlen világban. A kegyetlen világban, amelynek Sanyi egyaránt formálója és áldozata, akár a szülei. Révész Bálint és Mikulán Dávid műve azért zseniális kreatív dokumentumfilm (sőt, joggal nevezhetnénk dokumentum-játékfilmnek, hiszen egy karakterdrámát vázol fel), mert egyszerű koncepciójával, elkapott jeleneteit egymás mellé állítva több vetületben bemutatja hőse sokrétű problémáját és ez által a kollégiumi tragédiát. A 2024 októberéig húzódó bírósági ügy során egyre csak bonyolódtak a dolgok, új és új felelősöket állítottak pellengérre a fiúk mellett. Egyre inkább úgy tűnt, hogy bár Sanyiék az elkövetők, sokkal komplexebb választ lehet adni a kérdésre, hogy ki és mi miatt égett le az épület, miért halt meg egy ember ennek következtében.

A KIX természetesen nem ítélkezik, de nem próbálja felmenteni sem Sanyit vagy családját. Ezért is gyümölcsöző az erős szubjektivitás, az egyik alkotó jelenlétének a tudatosítása. Az ő „barátságos kívülálló” attitűdje jelzi a néző felé, hogy Mikulán egy antropológus alázatával közelítette meg ezeket a felcseperedő gyerekeket és szüleiket.

Mivel jóval a bűncselekmény és a tragédia előtt kezdődött a forgatás, így még azzal sem lehet vádolni a film készítőit, hogy a kollégium leégése miatt kialakult prekoncepcióval vágtak neki a munkának. A KIX úgy drámai és társadalmilag érzékeny felnőtté válási, illetve bűn és bűnhődési történet, hogy leíró jellegű, jeleneteit nem a tragédia híreinek tükrében rögzítették.

Ilyen módon hangsúlyosan nem Sanyi vagy szülei a valódi bűnösök, már ha egyáltalán a KIX-ből kiolvasható bármilyen valódi bűnös. Pontosabban ebben a történetben senki sem ártatlan a főszereplők közül, de bűnösségük mögött komplex ok-okozati háló feszül. Sanyi ártatlansága nem a matrac felgyújtásakor veszett el, hanem nagyjából akkor, amikor utcagyerekké vált. Ám a szülők is áldozatok: habár azt nem sikerül felfejteni, hogy az apa miért lett munkakerülő és alkoholista, az már rendszerszintű probléma az apa munkanélkülisége mellett, hogy az anya a családfenntartás miatt nem tud kellő figyelmet fordítani a gyerekei nevelésére. Ugyan a fiúk az utcán próbálják rendre inteni egymást (éppen Sanyi testvére az egyik, aki a kirakott ablaküveg széttörésére azt mondja, talán ezt nem kellene, mert valakinek még szüksége lehet a tárgyra), ám az értékrend és az egészséges nevelés hiányosságai mindegyikük esetében érzékelhetők.

Habár az apa szorgalmazza, hogy Sanyi adaptálja az ellentmondásos, pusztán a testi erőre és dominanciára felépített toxikus maszkulinitást, ez nem tőle ered. A KIX-ben megnyilvánuló fiúk mind kérkednek a verekedéssel, az agresszióval, mint említettük, Sanyi életcélja is az, hogy kigyúrja magát, hogy izmos legyen. Ez 18 éves kora környékén, a börtön és az elkallódás réme tükrében csak árnyaltabbá válik, de nem módosul érdemben. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a fiúk a rossz családi vagy szociális háttér miatt követnek el akaratlanul bűncselekményt.

Nagyobbnak, általánosabbnak tűnik a probléma, amelyet akár súlyosbíthat, ha a társadalom perifériájára szorult egyén az egészséges szülői nevelés hiányában adaptálja a negatív viselkedésmintákat, mint a destruktív maszkulinitást, mely mindössze egy torz maszk a sérült személyiség vagy a lelki traumákból fakadó sebezhetőség elfedésére.

Kérdés, ha már felnőtté válási történetről van szó, hogy vajon Sanyi tényleg elindult-e a felnőtté válás útján. A bíróságon felolvasott védőbeszéde nyilvánvalóan nem vagy nem egészen a saját gondolatait tükrözi, hiszen ebben komolyan reflektál a társadalmi és családi helyzetére, ebből próbálja levezetni a szöveg fogalmazója a bűncselekményt. Ez a bírókat nem is hatotta meg különösebben. Sokkal őszintébb a Sanyi és barátnője közti beszélgetés, amelyben a közös családalapításról diskurálnak. Ennek során megegyeznek abban, hogy olyan otthont szeretnének teremteni a saját gyermeküknek, ahová jó hazamenni, Sanyi pedig semmiképp sem akarja, hogy hasonló sorsa legyen, mint neki.

Mikulán Dávid és Révész Bálint filmje távolról sem hollywoodi jellegű alkotás, de ennyiben, drámai értelemben mégis a klasszikus hollywoodi filmekhez kötődik, mivel a hős valamilyen szinten jobbá válik az által, hogy felismeri a hibáit. Talán még annyiban is happy endinget kap az ő bűn- és bűnhődés-története, hogy 2024 októberében felfüggesztett börtönbüntetésre és közmunkára módosították a rá és  társaira kiszabott ítéletet. Ám ennek kapcsán, a KIX felől kérdés, hogy Sanyi tényleg megmenekül-e a börtöntől, tényleg jobb emberré tud-e válni hosszú távon. Sajnos ez abban az értelemben nem hollywoodi történet, még ha Mikulán és Révész dokumentumfilmje erre nem is tér ki, hogy az eset miatti megbélyegzés és ennek következtében a (munka)lehetőségek beszűkülése visszataszíthatja a mélybe, illetve még mélyebbre taszíthatja a főszereplő fiatalembert. Magyarország kis ország, éppen ezért nehezebb kitörni a skatulyából és elnyerni a társadalom bocsánatát.

Vetítés a Verzió keretében: Budapest, Toldi Mozi – november 8., 20:30

KIX – színes, magyar dokumentumfilm, 92 perc, 2024. Rendező: Révész Bálint és Mikulán Dávid. Operatőr: Mikulán Dávid. Zene: Kalotás Csaba. Producer: Muhi András Pires, Révész Bálint, Kiss Viki Réka, Victor Ede. Szereplők: Sanyi és családja. Forgalmazó: Cirko Film. Bemutató: 2024. november 21. Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott.

A cikkhez felhasznált képek a Cirko Filmtől származnak.