A Hans Steinbichler által rendezett film egy szokványos életút bemutatásával kezdődik. Robert Seethaler azonos címen 2014-ben megjelent regényének adaptációja lineárisan, kevés múltba való visszatekintéssel taglalja főszereplője történetét. Andreas Egger (Stefan Gorski) árván maradva könyörtelen nagybátyja gyámságában találja magát. Andreasnak már fiatalon meg kell tapasztalnia az ellene irányuló igazságtalan harag brutalitását. Nagybátyja fizikai bántalmai mellett csupán a nagymama gyengéd kedvessége biztosít neki oltalmat e kegyetlen világban. A kemény fizikai munkára nevelve élete során a kétkezi bérmunkából él meg, álmát, hogy kitörjön a paraszti sorból, így sikerül teljesítenie. Rengeteg csapás éri élete során, minden számára fontos embert elveszít. Első és egyben egyetlen szerelméhez, Mariehoz (Julia Franz Richter) haláláig hű marad. A második világháború alatt a Kaukázusban tölti katonai szolgálatait, majd az oroszok jeges börtönében raboskodik. Hazájába visszatérve a rohanó modern világ sodrában mint a letűnt korok kőlenyomata áll. Halálakor csapásoktól sebhelyes életútjára mégis egy egyfajta elégedettséggel tud visszatekinteni.

Az elmesélt élettörténet ellenében a filmben mégis az alpesi tájé a főszerep. Így nem is volt kérdés, hogy a Svájcot, Ausztriát és Németországot összekötő hegység jelképes összetartó ereje miatt az Egy egész élet vetítése nyissa meg a Szemrevaló filmfesztivált. A természet féktelen pusztító ereje mellett a romantikus virágmezőknek életteret adó hegyvidék lassú lüktetése formálja Andreas életét is.

Az operatőr, Armin Franzen lélegzetelállító látvánnyal ruházza fel a filmet, a hegyek pengeéles vonalaival vizuális gyönyört metszve a vászonra.

Ám a film szereplői is inkább a képi reprezentációban jeleskednek, és nem a szóbeliben. Lépten-nyomon beleütközve a színpadias, életszerűtlen párbeszédekbe és jelenetekbe, a karakterek belső hangját alig lehet hallani, így üresség és távolságérzet szivárog be az intenzív történések képei közé. A kényelmetlenül idegen színészi alakítások melegséget sugárzó közvetlenséggel társulnak a mellékszereplők fellépésében. A főszereplőt alakító Stefan Gorski néhol suta vagy túl magabiztos, de elkeseredett kimerültségét és összetört zavarát ügyesen hozza. A jelenetek egymásba simulása is döcög, talán gördülékenyebben megírt forgatókönyvvel jobban olvadt volna össze a történet egy egésszé. 

A történet főelemei közé tartoznak az olyan metaforák, mint a magány csöndje, vagy a visszatérő halál hideg motívuma és a szeretet parázsló melegsége. A metaforikus képek teátrális magabiztossággal vannak prezentálva, így kézzelfoghatóan a néző elé tárják a meseszerűen szép toposzokat.

Az Egy egész élet az Alpok hideg hegyormai közé zárva elmesélt drámai élettörténet. Hideg szépséggel operáló látványosság, melyből hiányzik az emberi sorsok völgyében tett hosszabb séta élménye.

Andreas tragédiákkal kísért élete erőteljesen pillant ki ránk a mozivászonról, de képtelen mély nyomot hagyni emlékezetünkben, csak hiányérzetet hagy maga után sekélyes történetmesélésével.

Gyengeségei ellenére az Egy egész életet látványvilága teszi kiemelkedő alkotássá. Szemet gyönyörködtető hegyvidéki képeivel elvarázsol, de talán pont vizuális ereje miatt a történet megértőbb és mélyebb bemutatást érdemelt volna. Habár történetvezetése nem csiszolatlan, egy kellemes moziélményt nyújt könnyebben befogadható mesélési technikájával és látványos jeleneteivel.

Egy egész élet (Ein ganzes Leben) – német-osztrák dráma, regényadaptáció (Robert Seethaler: Ein ganzes Leben 2014), 116 perc, 2023. Rendező: Hans Steinbichler. Forgatókönyvíró: Ulrich Limmer. Operatőr: Armin Franzen. Zene: Matthias Weber. Szereplők: Stefan Gorski, August Zirner, Ivan Gustafik, Andreas Lust, Julia Franz Richter, Robert Stadlober. Forgalmazó: Constantin-Film, Praesens-Film, TOBIS Film. Bemutató: 2024 október 10. Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott.

Felhasznált fotók: Szemrevaló, Tobis Film