A korhű zenét Csörsz Rumen István és Sudár Balázs, az éneket Molnár Katalin és Lakatos Lelle szolgáltatták. Ezzel a könyvbemutatóval a szervezők egy olyan különleges, a könyv hangulatához hű atmoszférát teremtettek, amellyel a közönség úgy érezhette: visszautazott az időben egészen az angol középkorig. Az esemény élőzenével, majd egy bevezetővel kezdődött, aminek keretében a fordító ragadta magához a szót:

„Megszületett a megváltó. Karácsony ünnepét üljük éppen. Ha kinéztek az ablakon, cameloti várudvarra láttok. Onnan jöttek be a lovagok a párviadalokról, hogy leüljenek a lakoma asztalhoz a nagy lovagterem asztalai köré. Boldog ünnep ez, igazi karácsony. Mindenki ujjongva ünnepel. Két vendégre egy tucat tál jut, amiből tudnak étkezni és a legkülönbözőbb dolgokat fogyasztani. Igazi cameloti örömünnep ez. Ám mielőtt a következő fogást behozná az apród sereg, a következő történik: (...)”

Ezt követően az egyik zenésszel az alábbiak szerint felvázolták a történetet a mű felvonásaiból idézve Sir Gawain utolsó próbáig: a lakomán megjelenik a titokzatos zöld lovag, hatalmas bárddal a kezében, aki szokatlan kihívásra invitálja az ott tartózkodókat. A legbátrabb kezébe veheti fejszéjét és lesújthat vele gazdája nyakára – egyetlen feltétellel: az illetőnek egy évvel később fel kell keresnie a zöld kápolnában, hogy az visszaadhassa neki a csapást. Végül az ott lévők közül egyedül Artúr király unokaöccse, a lovagi erények mintaképe, Sir Gawain vállalkozik a vakmerő feladatra. A csapás végeztével a kihívó emlékezteti Sir Gawaint: egy év múlva jöjjön el hozzá, és keresse meg az otthonában. Ezzel a zöld lovag távozik a várból, mire a vendégek folytatják a mulatozást. Eltelik egy év, az évszakok szinte rohamtempóban váltják egymást. Elérkezik Szent Mihály napja, amikor Sir Gawainnek útnak kell indulnia a zöld kápolna felé. Hosszú útja során számos kalandon és megpróbáltatáson esik át, de végül odaér úti céljához, ahol a zöld lovag ismét próbák elé állítja.

A történet elbeszélése közben szünetként beiktatták Vaskó Péter és Nagy Andrea beszélgetését, ahol számos téma merült fel. Elsőként a Sir Gawain és a zöld lovag újrafordításának okát magyarázta el Vaskó. A műnek már ezelőtt létezett egy magyar változata, amit 1960-ban Vajda Miklós készített Sir Gawain és a zöld lovag zord históriája régi angol versben a brit előidőkből címmel. A fordításnak nem csupán az a hibája, hogy mára a nyelvezete elavulttá vált, hanem a formai hűségével is problémák vannak – az eredetiben fellelhető alliterációk körülbelül húsz százalékát kihagyta belőle az előző műfordító. Vaskó Péter megkérdezte Nagy Andreától: Mit tudunk az eredeti műről?

Egyetlen példánya maradt fenn: az egyetlen kézirat ami létezik, az egy 14. századi, legkésőbb 15. századi kézirat. Maga a szöveg 14. századi, de a szerzőjéről nem tudunk semmit.

A kéziratnak elég izgalmas múltja van: sokáig egy magángyűjtemény részét képezte, ahol tűz ütött ki, így a szerencsén múlt, hogy megmaradt és nem égett el. Túlélvén a tűzvészt, a mai napig megtalálható a British Libraryben. A kéziratot színes illusztrációk díszítik és észak-nyugati, 14. századi óangol nyelvjárásban íródott. A fordítás során, ha az illusztrációkat nem is, de az eredeti formáját és szerkezetét igyekeztek minél hűebben megőrizni az új, magyar változatban (például az alliterációkat és a sorok számát).

A szerkesztő továbbá beszámolt arról, hogy ez a történet Tolkien miatt vált ismertté:

Miután ez a szöveg megjelent a 19. században, igazából híressé az a Tolkien tette, akit mi egész másként ismerünk. Hozzá még fiatal korába került, még abban az időszakban, amikor 1920-ban a Leedsi Egyetemen kezdett tanítani középkori angol irodalmat és nyelvet. Megismerkedett egy ott tanuló kanadai fiatalemberrel, Eric Gordonnal. Vele annyira elégedett volt, hogy az egyetemen megürült pozícióra is őt javasolta tanárnak. (...) Végül összefogtak, hogy elkészítsék a Sir Gawain és a zöld lovag kritikai kiadását.”

Ezt a kiadást Tolkien sokáig nem publikálta – csak 1975-ben szánta rá magát. Miután szó esett A Gyűrűk Ura szerzőjéről és az eredeti kézirat feldolgozásáról, Nagy Andrea felolvasott az óangol szövegből egy részletet, hogy a közönségnek viszonyítási pontot adjon arról, hogyan találkozott vele Tolkien.

A következőkben szó esett a mű szerkezetéről is: olyan óangol verses formában íródott, amelyben nem a sorvégi szavak, hanem a sorokon belüli alliterációk szolgáltatják a rímeket, valamint a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozása adja meg a költemény ritmusát. Emellett szó esett a történet főhőséről, Sir Gawain karakteréről, akit szándékosan túl tökéletesnek állít be a szerző. Azonban a cselekmény előremenetelével felmerül a kérdés: Vajon Artúr király unokaöccsét élete során valóban érték olyan megpróbáltatások, ahol igazán megmutathatta volna tökéletes lovagi erényét?

Az esemény zárásaként a fordító megköszönte mindazok munkáját, akik hozzájárultak a Sir Gawain és a zöld lovag újrafordításához. Végezetül Vaskó Péter dedikált, ezen felül pedig meg lehetett tekinteni az eredeti kézirat másolatát is.