Ahogy az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap (kritikánk a filmről), úgy az Egy százalék indián helyszíne is a főszereplő házaspár otthona, ahova barátjuk temetése után érkezik meg három pár, hogy megemlékezzenek az elhunytról. A szűk körű halotti tor egyúttal a házigazdák, Andris (Hajdu Szabolcs) és Zsuzsa (Pető Kata) búcsúztatása is, akik bőröndjeikkel másnap Mexikóba költöznek, ahol a férj tanári állást kapott. Andris izgatott és nagy reményekkel várja az újrakezdést idegen földön, azonban Zsuzsa vonakodó és az indulás közeledtével egyre inkább elbizonytalanodik abban, hogy valóban ezt akarja-e, érzi és ezt Andris tudtára is adja, hogy a költözés nem fogja megoldani kettejük magánéleti problémáit, azt, hogy már rég nem ugyanarra vágynak, mint egykor. Zsuzsa letaglózó vallomása férje felé, mikor azt mondja a házasságukról, hogy 20 év kuka. Az Egy százalék indián 82 percében Hajdu Szabolcs a szereplők közötti intim interakciókon keresztül nyújt betekintést abba, hogy mi vezethet ilyen keserű kijelentéshez.

Az Andrisékhoz betérő vendégek Rajmund (Gelányi Imre) és barátnője, Csibi (Tankó Erika), valamint Árpi (Szabó Domokos) és párja, Niki (Tóth Orsolya).

A közös összejövetel alatt három különböző fázisban stagnáló párkapcsolat problémái sejlenek fel; ahogy fogy a vörösbor, a sör és a szereplők cigarettára gyújtanak, egyre súlyosabb szavakat vágnak egymáshoz és okoznak ezzel fájdalmat a másiknak.

A gyerekkori barátság tartópillérei megrendülnek, amikor tapintható feszültségforrássá válik, hogy a felek mennyire másként gondolkodnak az életről és a nemi szerepekről. Rajmund a mérgező macsó attitűd szemléletes példája: lekezelően beszél Csibivel, fizikailag bántalmazza őt és kihasználja a könnyen sebezhető, ezáltal befolyásolható nőt, aki mindezt mosolyogva és megértő szemekkel tűri. Amikor a kívülálló szemszögéből Nikinek elege lesz és védeni próbálja Csibit Rajmunddal szemben, akkor a férfi vulgáris stílusban közli vele, hogy foglalkozzon a saját dolgával. A rendező Rajmundon keresztül olyan visszataszító embertípust rajzol meg, aki — ha nem is ismerünk ilyet közvetlen környezetünkben — a bomló magyar társadalom rákfenéje, és a legelrettentőbb ebben, hogy a három pár közül Rajmund és Csibi szimbiózisa tűnik harmonikusnak.

Az Egy százalék indián fekete-fehér képi világa, olykor feldúlt, szédítő kamerakezelése és az arcokon elidőző közelik érzékletesen fejezik ki azt a fojtogató nihilizmust és beletörődést, amiben a karakterek létezni próbálnak. A főként két szobában játszódó jelenetek sora klausztrofób és gyomorforgató nézői pozícióba taszítanak, és a határidő-dramaturgia fokozódásával a szereplőkhöz hasonlóan, a kiutat keressük ebből a kilátástalanságból, és belehelyezkedünk Zsuzsa „menjek vagy maradjak?” dilemmájába. Hasonló problémakörre koncentrálódik Szilágyi Zsófia legújabb, Velencében bemutatott filmje, a Január 2. is (kritikánk a filmről), melyben a költözésben fejeződik ki a magánéleti válság és a középosztály tétova útkeresése. 

Hajdu trilógiájának egésze, de a befejezés különösképpen fókuszba helyezi a meg nem értettségből és a vakvágányra futott kommunikációból adódó konfliktusokat, valamint az örökölt magatartás-és viselkedésminták, és a szerzett traumák felnőttkorban lecsapódó megnyilvánulásait.

Az Andris és Zsuzsa közötti érzelmi kapocs hiánya és a szívszorító konfrontáció abból fakad, hogy a férfi nem látja be, gyerekkori barátai károsak számára; vak volt arra, hogy felesége házasságuk éveiben elvesztette önmagát és máshol kereste a törődést. Andris menekül a bénító beismerés elől és olyan álmegoldásoktól, mint a Mexikóba költözés, várja a gondok semmissé tételét.

A harmadik páros, Árpi és Niki hasonlóan csak élnek egymás mellett és esetükben ugyancsak felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért vannak még együtt. Niki liberális gondolkodású színésznőként próbál érvényesülni, Árpi pedig halmozza az adósságokat és az életközepi válságát irracionális befektetésekben tárgyiasítja.

Az előző két darabbal ellentétben Hajdu Szabolcs a „menjek vagy maradjak?” kérdést nyitva hagyja és a nézőre bízza, hogy milyen jövőt remél Andrisnak és Zsuzsának. Az addig szigorúan realista ábrázolás eltávolodik a valóságtól és felkínálja a választás hamis lehetőségét, ezzel mintegy beismeri, hogy a haldokló párkapcsolatra ő sem tudja a megoldást. Egy valami biztos: az önmagunkhoz és a másikhoz visszavezető út hosszú és akadályokkal teli, és bármily vonzó, nem lehet kiváltani egy Mexikóba szóló repülőjeggyel.

Képek: Budapest Film Zrt.

Egy százalék indián – magyar filmdráma, 82 perc, 2024. Rendező, forgatókönyvíró: Hajdu Szabolcs. Operatőr: Bántó Csaba. Szereplők: Hajdu Szabolcs, Pető Kata, Tóth Orsolya, Tankó Erika, Gelányi Imre, Szabó Domokos. Producer: Hajdu Szabolcs, Prikler Mátyás, Jim Stark. Co-producer: Dan Wechsler, Andreas Roald, Jamal Zeinal-Zade, Petrányi Viktória Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Forgalmazó: Budapest Film Zrt. Országos bemutató: 2024. október 10.