A Három Holló bejáratától jól lehet látni a Citadellát. 2024-re a Szabadság-szobrot már olyan sűrűn beállványozták, hogy az teljesen eltűnik a szemünk elől. Lesétálok a Három Holló pincéjébe. Ilyen helyeken rejtőznek a kultúra olyan megújítói, mint amilyen Szergej Tyimofejev is.

A beszélgetés a szerző új kötetéhez készült kisfilmmel kezdődik. Kis, kék doboztévét látunk egy hétköznapi lakás különbözi pontjain. A TV-n kikötői víz fodrozódik különböző napszakokban. A Repliká-t Vass Annamária fordította. Az ő hangján halljuk Tyimofejev kisfilmben szereplő versét is.

A kisfilm után Terék Anna köszönti a közönséget. A beszélgetés angolul folytatódik, Terék felkonfja is így hangzik el. Megtudjuk tőle, hogy Tyimofejev 1970-ben született Rigában. „Költő, újságíró, műfordító és DJ.” Nyolc kötet szerzője. Terék bemutatója szerint Tyimofejev lett költőnek tartja magát, noha elsősorban oroszul ír és publikál, valamint közeli kapcsolatban áll a kortárs orosz költészeti szcénával. Verseit angolra, olaszra, svédre, németre, ukránra és még egy sor más nyelvre fordították. Elsők között fedezte fel a posztszovjet országokban a videóköltészet műfaját. Alapítója az Orbita-csoportnak, mely szintén a költészet kiterjeszthetőségével foglalkozik különböző médiumokon keresztül.

Tyimofejev magyarul köszönti a vendégeket: Jó estét! Terék elsőként az Orbitával készített videós projektekről kérdezi őt, vajon mit tudhat a film, amit a szó nem? Tyimofejev elmeséli a kötethez készített kisfilm koncepcióját. A kisfilm egy ablak az ő világára, valójában az egészet a lakásán vették fel. A líra ebben a térben azt mutatja meg, hogy ez is a valóság része, „rengeteg különböző dolog része”. Tyimofejev úgy gondolja, a videóköltészetnek nincsenek szigorú szabályai. Lehetőség van arra, hogy a kép szorosan kövesse a verset, de arra is, hogy egy absztrakt vizuális hátteret képezzen hozzá. Így a befogadó minden érzékszervét játékba hozza a vers, szó szerint a részévé válunk. Kiemeli, ez nem biztos, hogy a legjobb módja a költészet befogadására, de ez egy létező és működő mód.

Terék ezután arról kérdezi Tyimofejevet, hogy az első, 90-es években felvett projekteket mennyire volt nehezebb elkészíteni a nehezebb technológiai hozzáférhetőség miatt? A meghívott szerint régen bizonyos értelemben nagyobb „fun” volt. Példaként az első ilyen projektjét hozza fel. A címe: Orchestra Reherseal. Egy régi Riga-közeli szovjet kikötőben forgatták, ahol négy tengeralattjáró is hátra maradt. „Ma már nem lehet csakúgy tengeralattjárókba botlani.” Az, hogy a jeleneteket valóságos, 16 mm-es filmre vették fel, hogy az eredeti szalag eltűnt és VHS-kópiákban maradt csak meg, (amit most digitalizáltak is) anno autentikusabbá tette az egész élményt.

Terék arról kérdezi Tyimofejevet, hogyan változott meg azóta a saját képi nyelve annak vetületében, hogy a technika is rengeteget fejlődött? A szerző szerint nem sokat:

az aktuális képi anyagnak mindig a hozzá kötődő szövegre kell reflektálnia. Az Orbita sosem készített manifesztót, mert nem tudják előre, hogy a következő évben mi lesz az izgalmas számukra.

Terék szerint költészettel foglalkozni mindig magányos vállalkozás. Következő kérdésében a kettő műfaj közötti különbségekről érdeklődik. Az Orbitában mindenki egyedül ír. Ha valami kész, csak akkor ülnek össze, hogy megalkossák hozzá a különböző médiumokat. Példaként a Replika kötetét hozza fel. Az eredeti kiadás alapkoncepciója, hogy a könyvben található egy üres jegyzetfüzet is, amibe az olvasó szabadon írhat. „Replica for the Replika.” Legyen a könyv egy szép tárgy is, és valamilyen módon kerüljön párbeszédbe a saját szövegvilággal.

Ezután Tyimofejev verset olvas fel az anyanyelvén, melyet utána Terék közöl magyar fordításban. A vers címe: Reggel az introvertáltak országában. Lassú, félreeső életképek kollázsa. A következő vers: Kirándulások. Tyimofejev szerint „ez a vers a farmerekről szól.” Valóban vannak benne vidám és szomorú farmerek is. A harmadik vers címe Olajkitermelőnő.

Terék a felolvasás után Tyimofejevet kétnyelvű életéről kérdezi. A szerző orosz családba született, akik a szovjet időkben vándoroltak Lettországba. Így anyanyelvének az oroszt tartja. A versek is orosz nyelven születnek meg benne. Ugyanakkor úgy érzi, hogy amiről ír, amit érez az nagyon is lett, illetve balti-, kelet-európai hangulat. A posztszovjet, kapitalizálódott országok érzése. Sokat inspirálódott a lett költészetből. Felhozza, hogy a szovjet időkben a moszkvai cenzúra inkább figyelt a vers stilisztikájára, semmint a tartalmára. Így ott nem lehetett szabadverseket publikálni a komolyan vett lapokban, folyóiratokban. Ugyanakkor ez Lettországban nem volt tendencia, és az ottani költészet szabad versformái nagy hatással voltak rá. Tyimofejev hozzáteszi, hogy elsősorban lett nyelvű médiát fogyaszt, amely szintén hozzájárul ahhoz, hogy magát lett költőként azonosítsa.

Terék erre azt kérdezi tőle, nem találja-e így nehéznek a kapcsolódást a kortárs orosz szcénához? A válasz szerint nem, rengeteg kapcsolódása van, volt, de ez az utóbbi években természetesen megváltozott. Tyimofejev elmesél egy történetet. Kiadtak egy Orbita-könyvet Ukrajnában a háború előtt néhány hónappal, amivel aztán több helyi könyvfesztiválra is elmentek. Ebből néhány már a háború idején zajlott.

Terék ezután a most magyarul is megjelent Replikára tér. Tele van „humorral, iróniával és mágikus realizmussal.” Mik voltak az inspirációi, mi érinti meg Tyimofejevet?

A válasz egyszerű. Minden. Nem keresi a témákat, a témák találják meg őt, számos versnek szoros közéleti áthatottsága van, illetve egy arra adott reflexió.

Felolvas példaként egy verset, a Szóképeket. A vers szarkasztikus hangvételű, melyet a 2014-es ukrajnai események során a médiában használt propagandanyelv ihletett.

A szó a magyar kiadást fordító Vass Annamáriára terelődik. Vass itt van a közönség soraiban, Terék a pódiumra invitálja és őt is kérdezi a folyamatról. Vass élvezte a folyamatot, megvannak a személyes kedvencei is. Kiemeli az egyik verset (melyet hirtelen nem talál meg a kötetben) és elmeséli a történetét. Vassnak Tyimofejev hangüzenetben küldte el a szöveget először. A szerző hangja külön réteget teremt a versnek, majd hozzáteszi, hogy a minden más médiummal társuló performatív jelleggel sem Oroszországban, sem Magyarországon nem nagyon találkozni. Terék megdicséri a fordítást, mert szerinte nem lehet rajta érezni, hogy eredetileg nem magyar szöveget olvasunk.

Terék Anna utolsó kérdése szintén a Replikáról szól. A többjelentésű szó sok értelmezési lehetőséget teremt a verseskötetnek is. Ha repetitív dallam, akkor abból milyen, és ha egy kópia, akkor minek a másolata? Tyimofejev arról beszél, hogy a keletkezése a social media, illetve az influencer-kultúra felerősödésének idejére tehető.

Ennek a hatalmas hangzavarnak a közepén meg kell teremteni egy kis replikát magunknak. Ez, ami a miénk és amiért felelősséggel tartozunk.

Számos különböző világ létezik körülöttünk, amiket nem érthetünk. A költészet lehet az eszköz, ami megmutatja, hogy nyílik ajtó ezekre a világokra. Vagy legalább felrajzolja a lehetőségét.

Tyimofejev az est lezárásául felolvas még két verset. Utána szeretettel invitálja a jelenlévőket a PesText záróbulijára, ahol ő is fel fog lépni DJ-ként. Üdítő találkozni egy ilyen, valóban szabad szellemű alkotóval.

Képek: Facebook/Sergej Timofejev