Amikor Szilágyi Zsófia 2018-ban jelentkezett első nagyjátékfilmes rendezésével, az Egy nap című filmmel, a húsbavágó témafelvetés a háromgyermekes, értelmiségi család napi küzdelmeiről és az ehhez választott fogalmazásmód dokumentarista minimalizmusa komoly nemzetközi érdeklődést váltott ki. A FIPRESCI-díjjal jutalmazott film a mindennapok robotjának drámaiatlanságát tette meg központi formaszervező elemének: a dolgozó édesanya vég nélkül sorjázó láthatatlan munkájára épül a hétköznapok menete. A családi élet bonyolult rendszere mint roppant felépítmény nyomja az asszony vállát, akinek az automatizált feladatok szüntelen robotja mellett tragikus módon nem jut ideje arra, hogy zátonyra futott házasságával foglalkozzon.

A Január 2. története már a különválással kapcsolatos döntés meghozatala után indul, a kétgyermekes anya, Klára túl van a közös élet ráeső részének becsomagolásával, és most egy napja van rá, hogy baráti és rokoni segítséggel örökre felszámolja a magáét az egykori családi otthonban. E tematikai kapcsolódás miatt, valamint a hasonlóan hétköznapi, mégis igen központi szerepet játszó határidődramaturgia miatt sokan értelmezik a Január 2.-t az Egy nap afféle folytatásaként. Ez a megközelítés azonban korántsem biztos, hogy megfelelő kulcsokat ad a számunkra az új film értelmezéséhez.

Az Egy nap a hétköznapok feladatai közepette észrevétlenné váló fókusztévesztés, a “kis bajok” filmje, amely finom jelzésekkel, árnyaltan mutat rá a megállíthatatlanul lecsúszó középosztály fojtogató egzisztenciális kínlódására.

A Január 2. az élet sodrásából kiemelt “egy nap” eseményeihez képest is egy partikuláris helyzetet mutat be: a költözés szüntelenül ismétlődő, fizikai megterhelését.

Vérbeli munkadrámával van dolgunk, a magyar filmben és irodalomban is kifejezetten ritka műfajjal. A történet középpontjában egy kimerítő, monoton, hétköznapi cselekvés, a pakolás áll. A dobozolás és cipekedés olyasvalami, amit valamennyien jól ismerünk, amivel kapcsolatban nagy mennyiségű tapasztalattal rendelkezünk és nem ritkán reflexes utálat van bennünk.

Rövidebb, de érzelmileg annál felfokozottabb jelenetek alkotta kis megszakításokkal ugyan, de mást sem látunk, mint a költözés-hurcolkodás praktikus tevékenységét autóba be, autóból ki, házból ki, lépcsőn fel, lakásba be.

Ez a drámaiatlan cselekményszövés, a puszta rutin monotonitásának érzékeltetése az Egy napban is központi történetszervező elem volt, miközben a háttérben ugyanúgy egy család szétválása, emberi kapcsolatok erodálódása sejlett fel. A Január 2. hasonlóan aszketikus dramaturgiája a házasság felbomlása (és az új kapcsolat kétséges, bizonytalan volta) mellett azonban egy másik emberi viszonynak, egy barátságnak a megerősödését is egyre határozottabban érzékelteti az események előrehaladása. A film valódi főszereplője ugyanis nem a történések fókuszában álló Klára, hanem az ő barátnője, Ági, aki a drámai események szempontjából külső megfigyelő, csendes és megbízható támasz, de semmiképpen sem az események alakítója. Ő a kéz, amely cipeli a dobozokat, amely vezet át a városon, ő fordul fáradhatatlanul a lépcsőn, és vele együtt fárad el a néző is e kimerítő munkadráma során.

Ági rendíthetetlenül és sziklaszilárdan áll a barátnője mellett - bár megfordul mellettük a nap folyamán testvér, rokon, új szerelem -, mégis ő az egyetlen, aki az egész napon át, az elejétől a végéig ott van Klára mellett, és sorra cipeli a dobozait a csikorgóan hideg téli napon. A film legélvezetesebb része pedig talán ezeknek a dobozoknak a hol fájóan, hol szívderítően ismerős tartalma. Egy alkalommal a kamera még el is időzik egy pillanatra az ikeás fellépőn, amelyből jóformán minden magyar háztartásban találni egyet.

Szilágyi a tárgyak e végtelen bemutatásával egyszersmind azt is üzeni: íme, ennyi ma egy emberi élet, néhány kör egy kis piros autó csomagtartójában.

A Január 2. ilyen módon a kortárs magyar társadalmi állapotokról és általános hangulatról is látleletet ad: ezek a fiatal, magyar családosok 2024 Budapestjén. Evégett időzik el egy pillanatra a kamera a benzinkúton pörgő számlálón, latolgatjuk a szereplőkkel együtt, hogy a lepusztult józsefvárosi albérlet “hetvenötért” tulajdonképpen féláron van, és használjuk Budapest utcáit, a fontos autós közlekedési csomópontokat, a szűk parkolóhelyeket a maguk hétköznapi megszokottságában, mindenfajta stilizáló városimázs-hangulattól mentesen. S nem utolsó sorban ezért keretezi a filmet az Egy nap univerzalizmusánál jóval konkrétabb politikai üzenetet hordozó Carson Coma-szám és végül egy tömegtüntetés jelenete.

A kimerítő precizitással és valódi hatékonysággal véghez vitt költözés által Szilágyi immerzív fizikai élménnyé teszi a filmjét, amelynek vége felé mindannyian azt kívánjuk, hogy bár ne lenne még egy újabb kör, inkább legyen vége az egésznek, és pihenjünk meg végre. S még ha - különösen a rendkívül feszesen felépített Egy naphoz képest -  a Január 2.-ben helyenként megdöccen a dramaturgia és egyes szereplők körvonalai nem telnek meg igazán élettel, annyi bizonyos, hogy egységes rendezői poétika továbbírása történik Szilágyi második filmjében is.

Képek: Cirko Film

JANUÁR 2. magyar film magyar nyelven, 2024, 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Rendező: Szilágyi Zsófia. Producer: Csernátony Dóra, Horvát Lili. Operatőr: Becsey Kristóf. Szereplők: Jóvári Csenge, Konrád Zsuzsanna. Bemutató: 2024. október 3. Forgalmazza: Cirko Film