A városlakó ember időben és térben két pólus, születés és halál, mozgás és megállapodás információs kereszteződésben él. A végpólusokat szerszámként megragadja, és önmagát az így létrehozott világba átprogramozza, például Budapestbe, így a képzelet megragadható, lakható, tapasztalható hellyé és idővé lesz. A képzelet egyrészt visszafelé, a létrehozásnak, a teremtésnek, az evolúciónak, a történelemnek nevezett dolgok mélye felé száguld, másrészt előre, az átalakulások, az egymásba olvadások és a megszűnés kitolása és a megszűnés képtelensége felé. 

A leuraló információgyártás globális iparág, a városokat, a régiókat, az országokat egy platformba rendezi és megmerevíti, minden egyes embert célkeresztbe állít és röghöz köt, aki így vagy úgy, de a hálózat használója. A nem-leuraló információ csak keletkezik, mint a szél a levegőben, amelyet először fel kell ismerni, majd médiummá kell bővíteni, hogy a transz-állapotban is megmaradjon, hogy a soha-meg-nem-ismerhetőt megközelítse, és mint sejtés és remény vibráljon a végpontok között. A sejtés puha, mint az ujjbegy tapintása, amint átképzeled magad a remény betonfalán túlra.

A ‘hydra’  vagy a ‘hydra probléma’ kifejezésekkel a többoldalú problémákat illetjük, amelyek látszólag megoldhatatlanok a lépésről lépésre elvvel, és azt az ágenst, aki a megoldás érdekében tett hagyományos kísérlettel csak ront a helyzeten, például, ha valaki információ titokban tartására törekszik, ám törekvése az információ széles körben való elterjedését eredményezi. 

Lugosi Lugó László: Kép az Épülő Budapest-sorozatból

A görög mitológiában  a lernéi Hydra (Λερναία Ὕδρα) egy ősi, kígyóra emlékeztető vízi szörnyeteg, számtalan fejjel és mérgező lehelettel. A Hydrával Héraklész, a próbák elé állított hérosz őstoposza végzett. A szörny feladata az alvilágba vezető átjáró őrzése volt búvóhelyén, Lerné mocsarában Argoliszban, a víz alatt. A szörnyeteg Tüphón és Ekhidna gyermeke, a nemeai oroszlán, Khimaira, Szphinx és Kerberosz testvére. A szülők maguk is véglények: istenek, hősök, természet és kozmosz átmenetei. Például Hydra nemző apja Tüphón, nagyság és erő tekintetében Gaia összes gyermekén túltett. Kerényi Károly szerint csípőig volt emberformájú, magasabb volt a világ összes hegyénél, és a feje sokszor beleütközött a csillagokba.(1) Száz fejével bőgni tudott, mint a bika, ordítani, mint az oroszlán és sziszegni úgy, hogy a világ hegyei is azt visszhangozzák. Beszédét csak az istenek értették meg, ők sem mindig. Még Zeusszal is harcba bocsátkozott, és a főisten csak a sorsistennők, a Moirák ismeretelméleti cselvetéseivel úszta meg, szemben a világ épített második, azaz az ember által épített természetével, amely elveszni látszik a Hydra elleni küzdelemben. Mára a Hydra minden építményünk, infrastrukturális nyomvonalunk börtönőre lett, a képzelet kőkemény, ércnél maradandóbb médiuma, a beton. A talajt terméketlen gödörbe zárja, a levegőt betölti forró és bűzös lehelete.

A beton rétegződése régészeti lelet, a városarcheológia szervetlen fosszíliája. 
A beton törése a tektonikai lemezek világformáló felgyűrődése és földrengő pusztulása.
A beton monumentális lakó-hegyek (csont)váza. 
A beton a város kapillárisainak fala és rög véráramában. A Hydra a város organizmusa. 
A Hydra minden elpusztult csápja, lerombolt felépítménye helyén kettő növekszik újra.
A Hydra, ha nem szelídítik meg, foglyul ejti az élő természetet, átvezeti az alvilágba és bebetonozza az átjárót.

Vajon tudunk-e még választani Nekropolisz és Utópia között, kérdi Lewis Mumford.(2) A Hydra a beton információjába menekült Zeusz haragja elől és a Moirák cselvetéseinek episztemológiai útvonalán. Kétágú kígyó nyelvének sziszegése a végpólus fehér zaja, ami szorongással tölt el minden létezőt. Mint egy óriási hiba, elpusztíthatatlannak és öröknek tűnik. LUGO észrevette a Hydrát, felismerte a szörny mintát, és azonosította születési helyét a kiteljesedés lázában égő bábeli építők üss vagy fuss! parancsot kiadó hüllőagyában, -agytörzsében. Lefényképezte, dokumentálta, berakta az archívumba a szörny minta egész családfájával egyetemben, ahol a képzelet és tudás jó és rossz következtetései küzdenek a tudás és képzelet jó következményeivel, amint azt Hérakleitosz próbatételein keresztül máig csodálhatjuk. 

Lugosi Lugó László: Kép az Épülő Budapest-sorozatból

Jegyzetek 

(1) Kerényi Károly: Görög mitológia. Szeged: Szukits, 1997, 23.
(2)  Lewis Mumford: A város a történelemben. Fordította: Félix Pál. Budapest: Gondolat, 1985, 11.

LUGO: Á.R.A.M.L.Á.S. Lugosi Lugo László fotográfus személyes Budapest-archívumának térinstallációs jelentésfeltárására. Kiscelli Múzeum templomtere. A tárlatot Szemző Tibor kinematográfikus koncertje nyitotta meg 2024. okt. 01-én, kedden 18.00-kor. Megtekinthető 2024. október 27-ig.

A kiállítás kurátorai: Kurdy Fehér János (a kiállítás koncepciója), Radics Panka, Bán András, Lugosi Blanka, Danó Orsolya.

Lugosi Lugo László (Budapest, 1953. 03.30. – Budapest, 2021. 07. 18) fotográfus, szerkesztő, művészeti és fotográfiai szakíró, filmkészítő. Lugo sok tízezer fotót kitevő életműve, huszonegy önálló fotókönyve, mintegy félszáz általa szerkesztett kortárs művészeti albuma, valamint a magyar kortárs művészeti szcénán való áttűnései, mindenütt-ott-volt jelenléte egyfajta személyes, művészeti Budapest-intézményként is elgondolható. Sok évtizedes tevékenységével Budapest számára ő lett a magyar Proust, aki fotóképeinek tízezrei által fénnyel írta Budapest eltűnő és eljövendő történetét.