Milyenek ma a lengyel gyerekkönyvek? Mitől és miben más a lengyel gyermekirodalom, és hogyan fogadják a lengyel szerzők által írt könyveket a fiatal magyar olvasók, mesehallgató gyerkőcök? – többnyire ehhez hasonló kérdések mentén haladt a beszélgetés, és további támpontként szolgált két frissen megjelent lengyel gyerekirodalmi alkotás, Marta Gusniowska lengyel filozófus, népszerű drámaíró Gyikuci című kötete, illetve Mikołaj Łoziński fotográfus, író Ida meséi című könyve. Łoziński egyébként a Stramer című regényével meghívottként volt jelen a Fesztiválon.

Bolemant Éva a két szerző bemutatása után kiemelte a magyar kiadások fordítóit és illusztrátorait: az Ida meséit Éles Márta fordította, és az illusztrációkat Ewa Stiasny készítette a könyvhöz, a Gyikuci fordítását Pászt Patríciának köszönhetjük, a könyvben szereplő illusztrációkat pedig Jola Richter-Magnuszewska álmodta meg. Ezt követően a moderátor a kiadók tulajdonosaihoz, alapítóihoz fordult, és első körben arról kérdezte őket, hogy hogyan is néz ki számukra a kortárs gyerekirodalom, mit gondolnak a lengyel gyerekkönyvekről, illetve arra kérte őket, hogy meséljenek saját kiadójukról, korábbi kötetmegjelenéseikről.

Elsőként Pecák Judit, a Diófa Books kiadó, valamint egy angol nyelvű könyvesbolt és kávézó tulajdonosa ragadta magához a szót, és saját szakmai útjával kapcsolatban az orosz-lengyel szakos egyetemi múltat, egy rövidebb krakkói kitérőt, majd több évnyi kávézó- és könyvesbolt-üzemeltetés után, a karantén idején megfogant kiadóalapítás ötletét osztotta meg a hallgatósággal. A könyvkiadás területére való átmerészkedés motivációjaként a kíváncsiságot nevezte meg, hiszen elmondása szerint mindig is érdekelte, hogy hogyan jut el egy könyv a boltok polcára, és milyen utat jár be azt megelőzően. Eddig két könyvet adtak ki a Diófa Books égisze alatt, mindkettő lengyel szerző tollából származik, hiszen ezzel a kultúrához és irodalomhoz Pecák Juditnak már volt egy viszonya, kötődik-kötődött hozzá. Milena Wartecka-Ducki, a Wonderland Alapítvány és Kiadó tulajdonosa-vezetője előbb kedvesen és nagy figyelemmel hallgatta a fordítást Pecák tapasztalatairól, majd a könyvkiadás fele fordulásának legfőbb inspirációjaként a saját magyar-lengyel kultúrában, irodalomban egyaránt otthonosan mozgó, kétnyelvű családját nevezte meg. Egyúttal abbéli meggyőződését is kifejezte, hogy a lengyel könyvek, az általuk megismerhető más világok, élettapasztalatok hiányoznak a magyar könyvpiacról. Emellett azon „öncélú” törekvését is megosztotta a közönséggel, hogy a saját tevékenységével a gyerekei integrációját is segíteni akarta, azt szerette volna, ha a kortársaik jobban megértik őket a közös olvasmányélményeken keresztül. Kiadója eddig 15 könyvet kínált fel a magyar olvasóközönségnek a lengyel gyermekirodalmi termésből, melyek közül 7 nyomtatott, 8 pedig digitális formában érhető el.

Bolemant Éva ezen a ponton saját, a könyvekkel kapcsolatos megfigyeléseit osztotta meg a jelenlévőkkel, kihangsúlyozva a két kötet különleges hangulatát és érzékenységét, amellyel a társadalmi és lélektani kérdésekhez viszonyulnak. Ő úgy gondolta, hogy a könyvek magával ragadó humora képes befogadhatóbbá tenni a nehezen emészthető témákat is, de azt elismerte, hogy mindenképpen bátrak és elgondolkodtatóak egyszerre. Ehhez kapcsolódóan Milena Wartecka felidézte az olvasóik visszajelzéseit, és azt az újra és újra megfogalmazódó érzést, hogy a kötetek az olvasókkal maradnak, bennük élnek tovább az olvasott történetek. Ami azért is értékes és óriási pozitívum, mert meglátása szerint a magyar olvasók ragaszkodnak a magyar szerzők által írt kötetekhez, nehezen rávehetőek, hogy nyissanak külföldi szerzők fele is. Ugyanakkor azt gondolja, hogy abban a kiadóknak is nagy szerepe van, hogy a lengyel irodalom ilyen bátor és érzékeny, nyitott irodalmi közegként tud feltűnni, hiszen ők épp ezt a szeletet látják különlegesnek, fordításra és kiadásra érdemesnek belőle, amely új értékeket tud közvetíteni a magyar olvasóközönség fele. Ezt a gondolkodásmódot természetesen nem a piaci sikerre való törekvés alakítja, hanem az értékteremtés és -átvitel egyik kultúrából a másikba.

Pecák véleménye is hasonló volt, hozzászólásában a közös értékek mentén kialakított kiadói kultúra megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, még a piaci jelenlét, a láthatósági küszöb elérése, megugrása okozta nehézségek, küzdelmek közepette is.

Az iskolai, óvodai közegbe eljuttatott könyvekkel és a kiadó termékeinek ilyen körökben való népszerűsítésével kapcsolatban bár mindkét tulajdonos leszögezte, hogy alapvetően jó dolognak tartja az ilyen jellegű programokat, esetükben két eléggé különböző stratégia, szemléletmód érvényesült, hiszen a Diófa Books kevesebb kiadvánnyal a háta mögött még csak néhány óvodásoknak szervezett drámapedagógiai foglalkozáson van túl, míg a Wonderland rendszeresen, évente több alkalommal szervez felolvasásokat, workshopokat, műhelyeket gyerekeknek, és ezt is tartják az egyik legfontosabb marketingtevékenységüknek.

Mivel a beszélgetésen nem tudtak jelen lenni a könyvek fordítói, ezért az esemény moderátora Mészáros Jánosnak, az Ida meséi szerkesztőjének tett fel kérdéseket a fordítási-szerkesztési folyamat kapcsán, melyek közül talán a szerkesztő fordító kihívásokat firtató kérdésre adott válasza volt a legizgalmasabb, hiszen itt a közönség megtudhatta, hogy míg a lengyel eredetiben nagyon is jól és könnyedén működtek bizonyos összejátszások, szófordulatok, addig például Che Guevarából a magyar szövegben – hosszas egyeztetés és mérlegelés eredményeként - Beyoncé lett, mert így megmaradt a szöveg nyelvi játékosságra építő humora és kreativitása. Mészáros arról is beszélt, hogy Mikołaj Łoziński gyerekszövegeinek fordításakor az egységes hang megtalálása is némileg egy kihívás volt, hiszen az Ida meséinek első szövegét csak a későbbi szövegek fordítása után lehetett beleilleszteni a kötet nyelvi univerzumába. Ez a fordításkötet szerkesztője szerint részben abból az okból ered, hogy a szerző felnőtteknek szóló könyveket is ír, így a kötet elején még nem vette egészen komolyan a fiatalabb közönségét, nem találta meg egyből a számára kényelmes regisztert.

A meghívottak közül utolsóként Marcin Hamkało szólalt meg, és a moderátor kérésére beszélt a Lengyel Könyvintézet „irigylésre méltó” tevékenységéről, az elért sikereikről és további céljaikról. A Könyvintézet igazgatóhelyettese lengyel kultúra külföldön való népszerűsítését és a lengyel olvasók körének bővítését nevezte meg az Intézet fő célkitűzéseiként. Röviden beszélt a kiadói program egyik legfontosabb kezdeményezéséről, a „Kis könyv, nagy ember” elnevezésű programról, melynek célja, hogy segítséget nyújtsanak a szülőknek és a pedagógusoknak a legjobb és gyermekek számára leghasznosabb könyvek kiválasztásában. A kiadói program része továbbá a lengyelországi, illetve a külföldi könyvkiadás támogatása is, melybe egyaránt beletartozik a kiadók és a fordítók munkájának segítése is.

A beszélgetés végén a meghívottak egyöntetűen arra biztattak mindenkit, hogy vegyenek kezükbe lengyel szerzők által írt könyveket, keressék a lengyel irodalmat a könyvesboltok polcain, és olvasmányaikat ajánlják másoknak is.

Fotók: Instytut Książki Facebook-oldala és a Lengyel Intézet Facebook-oldala