A közös munka eredménye az öt különböző nyelven (magyarul, szlovákul, románul, angolul és németül), e-book és audiobook formátumban is megjelenő, gazdagon illusztrált gyerekirodalmi antológia és egy vándorkiállítás. Így az írók, illusztrátorok, szerkesztők mellett fordítók, színészek is részt vettek a közös munkában, igazi körtáncot alkotva.

De nemcsak az antológia megvalósulásának munkálataiban mutatkozott meg a sokszínűség, a tartalmat is a sokféleség, színesség jellemzi. A legtöbb történet a kamaszkori életválsággal, identitáskereséssel, a befogadás és elfogadás problémájával foglakozik, legyen az iskolai vagy családi eredetű. Ennek eredője sok esetben a csonka család, szülő elvesztése (Kátai Letti: Táncos, Gertheis Veronika: Csendszoba, Călin Torsan: Zenés győzelem, Mészöly Ágnes: Körben áll egy, Cristina Centea: A stréber). Más esetekben viszont az iskolai kudarcokban, kiközösítésben keresendők az okok (Oana  Gheorgiţă: Fogd a kezem, Barbora Babča Kardošová: Dobromila, Zuza Ferenczová: A klub, Marek Hudec: A fülbevaló, Silvia Demovičová: Rendes férfi,  Oana Paler: Sara  e Kali,  Liviu  Chifane: Körtánc a vízben). De a kóros mértéket öltő önbizalomhiány, öngyűlölet (Ion Andrej Puican: Szeretnélek megismerni) vagy a virtuális világba zárkózás (Paulina Feriancová: Messze és mégis közel) is szerepet játszik a kamaszkori életválságok kialakulásában.

A történetek jellemzően pozitív üzenetet hordoznak, a szülők, tanárok, társak egymás segítőiként, támaszaiként képesek feloldani a nehéz élethelyzeteket, híven  az antológia előszavában megfogalmazottakhoz: „ A Körtánc az összetartozásról, az együttműködésről szól, arról, hogy mekkora felszabadító erőt teremt, örömet okoz egymásra hangolódni, felvenni egymás ritmusát.” Ez alól talán csak Györei Zsolt (A szavalás) és Lackfi János (I Will Allways Love You) szövegei jelentenek kivételt, ahol a diákok éppen a tanárok rovására válnak szimpatikus szereplőkké. Bár Lackfinál a történet vége pozitív kicsengésű, sikerül megteremteni az összhangot, Györeinél elmarad ez a feloldás. Így válik A szavalás a kötet legkeserűbb, legcinikusabb írásává, ahol nehéz bármelyik szereplővel is azonosulni.

A nemzetközi profi és amatőr írógárdából érdemes kiemelni a román Bogdan Cristian Tudosét, aki tizennégy éves diákként az antológia egyetlen gyerek alkotója. A klasszikus csalimese típusára épülő történetében azok a problémák jelennek meg – globális felmelegedés, a Covid- járvány, az ukrajnai háború, az energiaválság és a szédületes iramú pénzromlás –, amelyek miatt a kamaszok szorongással tekintenek a jövőbe.  De ezek a témák az utolsó blokk több írásában is tetten érhetők. A román Cornel George Popa története (A csend) és a magyar Majoros Nóra (Nyári rét) csak általában érinti a háborút, egy fiktív háborús világban játszódva. Míg a magyar Somlai Anna Milyen félni című írásában már konkrétan a közelünkben zajló ukrajnai háború jelenik meg, egy az eseményeket átélt kamaszlány szemszögéből. A migráció a témája Simon Réka Zsuzsanna Amina érkezése című történetének, míg a román Dorothea Ko Perfect Blue című novellája az idegen, távoli kultúrákba való beilleszkedés nehézségeiről mesél. Három szlovák író is állatmeséken keresztül beszél emberi világunkról. Juraj Šebesta Mesék és történetek tinédzsereknek két  rövideke tanmeséje  (Klop és Klap,  A szamarak és az alkotmány) és Hana Naglik két írása (Hódok és óriások, Hencegőverseny)  szatirikus hangvételben  karikírozza ki világunk visszásságait. Andrea Gregušová Saly, a szalamandra című műve viszont egy megható történet a repülni vágyó szalamandráról. Mellettük a kötet két leghumorosabb írásai a szlovák Juraj Rayman (Babér Vencel) és Halász Bálint (Angyal Marci) történetei, amelyek klasszikus népmesei, illetve fantasy elemekkel ötvözött tanmesék.

A kötetet lapozgatva elmondható, hogy a szlovák és román szerzőkre jellemző a merészebb témaválasztás. Rögtön az első két írást összehasonlítva: míg Szabó T. Anna lírai hangon szól a kamaszkori lelki válságról, letargikus életérzésről (A nagy forgás), addig a román Ion Andrei Puican írásában (Szeretnélek megismerni) már egy komoly étkezési zavarral (bulémia) küzdő kamaszlány története bontakozik ki. Hasonlóan érdekes Oana Paler története (Sara e Kali), aki a román márciuska ünnepébe és a roma Szent Sára-kultuszba ágyazza bele a szülői hatásra a kamaszok lelkét megrontó nacionalizmus nyomán kialakuló nemzetiségi ellentéteket. Az illusztrációk tekintetében viszont a magyar művészek munkái technikailag izgalmasabbak, frissebbek, modernebbek, mint akár a szlovák, vagy még inkább a román alkotók művei. Póth Rebeka a sötét és világos színek játékával jeleníti meg a kamaszlány lelkében dúló viharokat, míg Godina Eszter a régi számítógépes játékok grafikáihoz, Jásdi Juli és Iván Zsuzsanna pedig a képregények, animációk világához nyúl vissza forrásként. A román alkotók között Maria Tender, Iulia Tudosie festményein a hagyományos népies formakincsből merítve teremt egyfajta retro világot, erősen elütve az irodalmi művek témájától, hangulatától. Elena Şteică akvarelljére a kamaszlányos édeskésség, Adela Holdon munkájára a hétköznapi világot bemutató részletgazdag realizmus a jellemző, bár mindketten képesek szépen kapcsolódni történeteik világához.     

A körtánc az egyik legősibb táncforma, az összetartozás, az egység szimbóluma, ahol mindenki egyenlővé válik és egyaránt fontos, ahogy ez Oana Gehorghiţă írásának címe is kifejezi: Fogd a kezem!. Mert az egymás felé nyújtott kéz hozzásegít előítéleteink lebontásával a másik megismeréséhez és elfogadásához.   

Körtánc - Gyerekirodalmi antológia, szerkesztette Lovász Andrea, Cerkabella Könyvek, 2024