Tarr Béla meglehetősen fiatalon, filmes szakmai tanulmányok nélkül kezdte pályáját. Amatőrként, mindaddig csak 8 mm-es nyersanyagra forgatott rövidebb alkotásokkal a háta mögött kapott lehetőséget a Balázs Béla Stúdió berkeiben, hogy leforgassa 1977-ben, mindössze 22 évesen a Családi tűzfészek (bemutató: 1979) című filmjét. Ezzel az első filmmel keretet alkot – a Hotel Magnezit (1978) című rövid egyetemi vizsgafilmet és a Szabadgyalogot (1980) követve – az 1982-es Panelkapcsolat, mivel ezek a filmek teszik ki a rendező korai, stílusában jól elkülöníthető, dokumentarista áramlathoz köthető korszakát.

A Panelkapcsolat ráadásul értelmezhető a Családi tűzfészek egyfajta „folytatásaként”, amennyiben az abban tárgyalt probléma vizsgálata (egy kapcsolat szétbomlása a lakáshiány miatt) után logikusan következik a későbbi film problémafelvetése (lakás már van, mégsem nyújt megoldást a krízisre). Ez az ív megelőlegezi a váltást a későbbi Tarr-filmek globálisabb témájához, amelyekben az egyének szenvedése már teljesen függetlenedik az adott konkrét tértől és időtől.

A Panelkapcsolatban még konkrétan meghatározott, hogy a kései Kádár-korszak Magyarországán vagyunk. Habár teljesen nem leválaszthatók a karakterek érzésvilágai és frusztrációi ettől a meghatározottságtól, az egyéni sorsoknak és a kapcsolat válságának nem ez az elsődleges kiindulópontja.

A film cselekménye szerint a Koltai Róbert által alakított férj és a Pogány Judit által megformált feleség egy lakótelepi panellakásban élnek két gyermekükkel. A férjnek stabil munkahelye van, míg a feleség otthon neveli a két gyereket. Rögtön a cselekmény elején, egy házassági évfordulót ábrázoló jelenet alapján szembesül vele a néző, hogy a pár nem él boldogságban, több konfliktus és feszültség is lappang köztük. A férj italt és feleségének egy hajlakkot vesz a „jubileum” alkalmából, hogy szándéka szerint nyugodtan eltöltsék az estét. A nő azonban nem képes jó képet vágni az esemény során, és azt színlelni, mintha minden rendben lenne a házasságukkal és életükkel: megemlíti, hogy mégis mi szüksége neki hajlakkra, amikor úgy sem jár sehova, legfeljebb a boltba ugrik le. A férfi megpróbálja csitítani, hogy legalább ilyenkor ne veszekedjenek, amire természetesen érkezik a válasz, hogy máskor nincs is lehetőségük beszélni az effajta problémákról.

Ez a jelenet meglehetősen jól összegzi a film középpontjában álló konfliktust, továbbá nagyszerűen megelőlegezi a két karaktert is. A férj, habár tisztában van vele, hogy nincs minden rendben, amikor lenne lehetőségük egy pillanatnyi örömre, akkor szeretné fenntartani ennek az illúzióját, továbbá elege van a felesége panaszkodásából. Mellette pedig ott a nő, aki a gyerekeket neveli, amíg a férje dolgozik, és csendben tűri az ingerszegény életet, de amikor el kéne játszania, hogy ő mindebben boldog és semmi problémája nincs, ahhoz már nem asszisztál.

A Családi tűzfészek témáját még a lakhatási válság adta: azon túl, vagy éppen pont amiatt, mert az emberek képtelenek együtt élni, a lakáshiány jelenti a fő konfliktus- és nyomorforrást. Ezzel szemben a Panelkapcsolat főszereplő párja már rendelkezik lakással, nyilvánvalóan nem jómódúak, de az első film központi konfliktusa már egyáltalán nem adott. Ennek ellenére ők sem tudnak boldogságban élni, a nő egyre kevésbé képes elviselni a tétlenséget, a férj pedig azontúl, hogy hazaviszi a kenyérrevalót, nemigen képes felelősséget vállalni családjáért. Míg az első film szereplői reményt fejeztek ki azzal kapcsolatban, hogy egy saját lakás talán megoldaná problémájukat, itt már rendelkezik a főszereplő pár lakással, viszont az együttélés ugyanúgy nehézségekbe ütközik, remény már nincsen. Így a film már magában hordozza a rendező későbbi filmjeiben fellelhető, univerzálisabb egzisztenciális kilátástalanság csíráját.

A Panelkapcsolat sokrétű és több aspektus mentén megközelíthető alkotás. Már maga a cím szóösszetétele nyújt egy megfejtést: panel, mint a szocializmus jellegzetes épülete, magának a rendszernek a manifesztációja; illetve az ebben megélt kapcsolat, mint a válság tárgya. E mentén elindulva ugyancsak tekinthetjük dokumentarista szociofilmnek és párkapcsolati drámának is, viszont amennyiben csak ezekre hagyatkozunk, úgy megfosztjuk magunkat a teljes képtől.

Hiába a szocializmus szürke hétköznapjainak silánysága, elsősorban nem ebből következik a kapcsolat sivársága, és hiába a kapcsolati válság, arra valójában nem nyújt megoldást sem a kilépés, sem a beletörődés, sem a változtatni vágyás. Ami a felszínen társadalmi vagy magánéleti problémaként jelenik meg, az valójában az emberi létezés céltalanságának elkerülhetetlen érzete.

Az emberi létezés bizonytalanságának társadalmi determinációtól való megfosztottságához érdemes feleleveníteni azt a jelenetet, amikor Robi kisfiával a tévét nézi, és a politikai műsorhoz kommentárt fűzve a férfi felvilágosítja gyermekét a történelem során megvalósuló társadalmakkal kapcsolatban: ősközösség, feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus és kommunizmus. Ez egyrészt értelmezhető az ábrázolt rendszer és az apakarakter bornírtságának ironikus kritikájaként. Másrészt viszont, amennyiben a felsorolt rendszereket és berendezkedéseket a tarri világnézetben szeretnénk elhelyezni, azok nem fejlődést mutatnak, sokkal inkább egymás mellé rendelődnek, hiszen hiába különbözők céljaik és megvalósulásuk, az ember mindegyikben szenved, a létezés absztrakt melankóliája mindegyikben azonos.

Panelkapcsolat – fekete-fehér magyar film, 76 perc, 1982. Írta és rendezte: Tarr Béla. Operatőr: Mihók Barna, Pap Ferenc. Vágó: Hranitzky Ágnes. Producer: Dárday István. Szereplők: Koltai Róbert, Pogány Judit. Bemutató: 2024. augusztus 8. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

Képek forrása: Cirko Film