A Farkasokkal táncolóval Oscar-díjat nyert színész-rendező több mint 30 éve dédelgette a Horizont filmtervét és végül a saját pénzével is beszállt a produkció költségeibe. Talán James Cameron rendelkezik hozzá hasonló merész álmokkal, ám míg Cameron az Avatar franchise-on keresztül a fantasztikummal kiszínezett jövőbe néz és CGI technikával valósítja meg Pandora nevű bolygójának utópisztikus, kék színekben pompázó idilljét, addig Kevin Costner a múltban keresi és eleveníti fel a régi értékrendszert, valamint hívja elő a tradicionális elbeszélés formanyelvi- és stílusjegyeit. Mindkét filmmonstrum az eredetmítoszokból merít; az Avatarban Cameron a csúcstechnológia eszközeivel varázsol új világot a mozivászonra, a Horizontban Costner elrepít bennünket abba a korba, amikor a kietlennek hitt peremvidékre megérkeznek az első telepesek és találkoznak, majd összetűzésbe kerülnek az évszázadok óta ott élő amerikai őslakosokkal. Nagyszabású produkciók, melyekben hittek az alkotóik, és kitartottak víziójuk mellett. Az Avatar eddigi két része rekordokat döntő kasszasiker, készülnek a folytatások, a Horizont feltehetőleg óriási anyagi bukás lesz – a második rész leforgott és a velencei filmfesztiválon debütál, de elhalasztott mozis forgalmazásáról egyelőre nincs hír, a harmadik és negyedik rész tető alá hozása pedig további kihívások elé állítják Costnert, aki a western feltámasztására tett kísérletével szélmalomharcot vív. Az egykor népszerű műfaj a képregényfilmek dömpingjében csak egy szűk réteg igényeit szolgálja ki, a mozik fiatal célközönsége vadnyugati hősök helyett szuperhősökön szocializálódott és nem biztos, hogy kíváncsi Amerika születésére, de még a zsáner elkötelezett hívei is húzhatják a szájukat Costner túláradó szentimentalizmusát és pátosszal körített történetmesélését látva. Ugyanakkor a jelenlegi politikai hangulatban talán éppen erre van szüksége a cinizmusban megcsömörlött nézőknek. 

A Horizont: Egy amerikai eposz a nagybetűs western, amelyben Costner nemcsak a műfaj klasszikusait idézi meg, hanem saját életművére is reflektál, így magabiztos ecsetvonásokkal festi meg a messzeségben kibomló amerikai körképet, melynek szereplői között találunk európai telepeseket, lovasokat, apacsokat, magányos útonállót, prostituáltat és kínai bevándorlókat.

Costner monumentális filmszériába gyűjti a western karaktertípusait és a műfaj különböző változatait gyúrja össze, hogy megalkossa a zsáner alfáját és ómegáját, egyúttal felmondja és árnyalja az amerikai honfoglalás ellentmondásos fejezetét, amelyben az amerikai őslakosok és a területüket benépesítő fehér emberek kegyetlen módon mészárolják le egymást, miközben a háttérben érződik a polgárháború előszele, és további egyéni tragédiák hálózzák be a több szálon futó cselekményt. A játékidő három órájában a különböző epizódok aránytalanul oszlanak meg és Wyoming, Montana, valamint Arizona lélegzetelállító helyszínei markánsan elkülönülnek egymástól, viszont mindenki mozgásban van, ezáltal az utazás toposza tartja egyben a lazán kapcsolódó szálakat, amelyek valószínűleg a második részben fognak igazán kibomlani.

A saga első része a későbbi konfliktusok megalapozása és a karakterek, illetve a közöttük lévő viszonyrendszerek, motivációk felskiccelése, az elbeszélés szempontjából túlnyújtott prológusnak tűnhet, melynek epizódjai mozaikdarabkákként viszonyulnak egymáshoz.

Costner western puzzle-je időt és odafigyelést igényel, hogy közelebb kerüljünk a filmbéli Horizon nevű peremvidékhez, ahova a szekérkaravánok tartanak; amelyet az apacsok sajátjukként védenek a betolakodókkal szemben; és amelynek határában az amerikai lovasezred állomásozik. Horizon parcelláit szórólapok hirdetik, és mézesmadzagon húzzák el az amerikai álom ígéretét azok előtt, akik az új otthonra lelés reményében indulnak útnak a veszélyekkel övezett ismeretlen felé.

Kevin Costner a western képes lexikonját lapozgatva olyan emlékezetes jelenetekkel tartja fenn a néző érdeklődését, mint a film eleji indián rajtacsapás, amely kegyetlen vérengzésben csúcsosodik ki, illetve a gyilkos nyílvesszők előli éjszakai menekülés képei és a túlélés különböző formái, az apacsok törzsén belül uralkodó ellentétek kivetülése, a katonai tábor mindennapjai, a pusztító hőségben araszoló ekhós szekerek megpróbáltatásai, a rossz arcú bandita és a rezignált lókereskedő párbaja, a holdfényben mosakodó ifjú angol feleség érzéki pillanatai, a fehérek skalpvadászata és a gyermeki ártatlanság elvesztése. A lineárisan áramló cselekményt éppen a gyermeki nézőpont keretezi. Az érintetlen területet kijelölő első telepeseket a távolból fiatal apacsok figyelik, akik azt hiszik, hogy a precíz mérés csupán játék, még nem tudják értelmezni a látottakat, ellenben a felnőtt apacsokkal, akik rögtön ellenségként tekintenek az új alakokra és erőszakkal válaszolnak. A film végén az indiánok és a cowboyok közötti összecsapást szintén gyerekszemszögből követjük, csak ezúttal a másik oldalon álló kisfiú nézőpontja érvényesül, akinek a családját az apacsok ölték meg. 

A Farkasokkal táncolóban a Costner által alakított Dunbar hadnagy barátságot köt, majd csatlakozik a sziú törzshöz, még a szerelem is megtalálja, a Fegyvertársakban négy cowboy veszi fel a harcot az egyik határ menti várost félelemben tartó ranch-tulajdonosokkal, a Horizontban elsősorban a telepesek perspektívája dominál, de Costner az amerikai őslakosok nézőpontját is kiemeli, miközben tablóképszerűen vonultatja fel a szüzsé főbb karaktereit. Az egyik központi figura Costner személyében a Hayes Ellison nevű cowboy, aki a játékidő első órájában fel sem bukkan, az ő történetszeletében fontos szerepet kap egy Marigold nevű könnyűvérű nő (Abbey Lee), akire egy kisfiút bíznak, illetve a bosszúszomjas Skyes fivérek (Jamie Campbell Bower és Jon Beavers). A másik szálon futó események az indián ostrom után megözvegyült Frances Kittredge (a gyönyörű Sienna Miller) köré szerveződnek, akit lányával együtt a sármos Trent Gephardt hadnagy (Sam Worthington) vesz oltalmába; kettejük bimbózó románca feleleveníti a Fegyvertársak szerelmeseit, akiket egykor Costner és Annette Bening formált meg. További történetleágazásokban ismerjük meg a Horizon felé tartó telepeseket, az apacsok törzsét, és az őket követő fejvadászokat is. 

A Horizont: Egy amerikai eposz háromórás hossza a komótos és epizodikus elbeszélés ellenére szinte elrepül, Kevin Costner a western esszenciális miliőjével, epikus zenéjével és az amerikai eredetmítosz felébresztésével behódol a műfaj törvényeinek és egyúttal a létjogosultságára kérdez rá, a különlegessége abban rejlik, hogy pimaszul szembemegy a kortárs filmkulturális trendeknek, és régi vágású rendező módjára mesél Amerika múltjáról és hétköznapi hőseiről. A 21. században klasszikus westernfilmet forgatni pedig nem más, mint revizionista törekvés arra, hogy emlékezzünk: egykor westernfilmekért (is) jártunk moziba. 

Horizont: Egy amerikai eposz (Horizon: An American Saga – Chapter 1) – amerikai western, szinkronizált, 181 perc, 2024. Rendező: Kevin Costner. Forgatókönyvíró: Jon Baird, Kevin Costner, Mark Kasdan. Operatőr: J. Michael Muro. Zene: John Debney. Szereplők: Kevin Costner, Giovanni Ribisi, Sam Worthington, Jena Malone, Luke Wilson, Michael Rooker, Sienna Miller, Danny Huston. Forgalmazó: Vertigo. Bemutató: 2024. június 27. Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott.

Képek: Vertigo Media