„Amikor megjöttek a munkagépek, világgá mentek a fák.” Alízék Damjanich utcai lakása mellett, a Városligetben álló öreg nyárfa is az építkezés áldozatául esik. Alíz és Dédi a nyárfa 123 évgyűrűje – és az időörvény – segítségével visszautaznak az időben, Alíz szépmamája, dédmamája, nagymamája és édesanyja fiatalkorába, amikor a fa már állt, de még egészen más időket írtak. Az időutazás során Alíz nemcsak elődeit ismerheti meg jobban, de saját magát is, belepillantva családja történetébe. Az Amikor mesélni kezdtek a fák generációkon keresztül mutatja be: bár a világ néha gyorsabban, néha lassabban, de biztosan változik, mégis vissza-visszatér a szerelem, az elmúlás, a fájdalom és gyógyulás motívuma. Alíz sokat tanulhat a családtagjaitól.

A könyv nem csak egy család története, egy teljes város múltja elevenedik meg benne. Az Amikor mesélni kezdtek a fák a Budapest 150 emlékév részeként íródott, mely a 150 éves Budapest élő történelmét idézi meg. A Városliget és a Damjanich utca, mint a város rengeteg más tere és utcája sok mindent megélt és eközben sokat változott. Budapest túlél és megújul, a háború után újjáépül a város, ahogyan nyárfát kivágó építkezésből is majd új házak születnek. A város és lakói mint egy élő organizmus együtt ünnepelnek és együtt alkalmazkodnak a viszontagságokhoz.

A könyvben vissza-vissza tér, ahogyan a természet csöndben végigköveti teljes nemzedékek sorsát és a világ változását. Alízék nyárfája 123 évig állt a Városligetben, ahonnan végignézte az Ezredéves kiállítást, mindkét világháborút, a Ligetben kiállított bálnát és a város felvirágzását, leáldozását, majd újraéledését. A madarak eltűnnek, amikor a munkagépek megérkeznek, de amint befejezik az építkezést, visszatérnek: a természet – mint a város – ellenálló és gyógyulásra képes. A ciklikusság ami az egyéni és családi sorsokban, valamint a város és a nemzet sorsában is megjelenik, ott van a természetben is.

Gimesi Dóra meséit Rofusz Kinga illusztrációi keltik életre. A rajzok különleges nosztalgikus hangulatot kölcsönöznek a könyvnek, megelevenítik a múlt évszázadok Budapestjét. Hol lendületesen áramló tömeget, hol melankolikus, csendes pillanatokat kapnak el. Az illusztrációk jellegzetes pasztell színvilága és finom kontrasztjai megállásra késztetnek és segítenek elmélyedni a könyv különleges világában. A dupla oldalas képek a történet szerves részeként gördítik tovább az eseményeket.

Az Amikor mesélni kezdtek a fák lelassulásra és elgondolkodásra késztet a mai világ felgyorsult lüktetésében. Lehetőséget ad a gyerekek kis világát magukon kívülre is kitágítani, mind térben, mind időben. A könyv összeköti a generációkat, de egy rugalmas, folytonos idővonalat ad, nem a lezárult, kőbe vésett múlttal foglalkozik. A családok és Budapest történelme folyamatosan változik és alakul, ennek aktív résztvevői az idősebbek és a gyerekek is. A könyv hatéves vagy idősebb gyerekek számára ajánlott, de az egész család élvezheti együtt és akár indokot adhat a régi fotóalbumok átböngészésére is.

A képek forrása: a kiadó, a szerző és az illusztrátor hivatalos Facebook oldala