A nemzetközi filmpalettán az izlandi filmművészet egyre látványosabban nyer teret magának, elég csak a 2022-es Isten földjére gondolni, amely szintén Cannes-ban debütált. Rúnar Rúnarsson neve talán nem mond sokat, pedig 2004-es The Last Farm című rövidfilmjét Oscarra jelölték, valamint a 2008-as Two Birds című rövidfilmjét ugyancsak a francia Riviéra filmszerető közönsége láthatta először, ezeket további rövidfilmek és három nagyjátékfilm követte. A When The Light Breaks magabiztos folytatása az életműnek, a rendező visszatér a karakterközpontú történetmeséléshez és a felkavaró események láncolatát egy napba sűríti bele, ezáltal teremt meghitt közelséget a szereplőkkel, akik felé empátiával fordul.

Egy fiatal fiú és egy fiatal lány tűnik fel a mozivásznon, akik a tengerpart zord szikláin a lemenő nyári nap lágy fényében a jövőjükről és a terveikről beszélgetnek.

Kiderül, hogy a fiúnak, Diddinek egy másik városban barátnője van, de megígéri Unának, hogy a következő találkozásnál szakít Klarával, és a lány hisz szerelmének. Később a fiú lakásán egymás karjaiban alszanak el, majd másnap Una egyedül ébred fel, barátja már úton van a reptér felé.

Rúnarsson percek alatt, kevés dialóggal és lecsupaszított filmnyelvi eszközökkel elringat bennünket a fiatalkori szerelem mámorító érzésében, hogy aztán kíméletlenül darabokra zúzza a gondtalanság illúzióját. Felcsendül Jóhann Jóhannsson kísérteties gyászzenéje, és egy forgalmi baleset képei peregnek le előttünk, de ekkor még nem tudjuk, hogy Diddi a végzetes kimenetelű alagútrobbanás áldozata lett.

Una és a baráti társaság bizonytalanságok és kételyek közepette várják a híreket. Az idő lelassul, minden elcsendesedik, míg nem marad más, csak a halál hideg fuvallata. Una sír és magatehetetlen, ráadásul gyászának valódi mélységét is titkolnia kell, hiszen pár baráton kívül senki sem tudott kettőjükről, és Diddi barátnője, Klara is megjelenik.

A fiatalok a maguk módján próbálják feldolgozni a feldolgozhatatlant, azt, hogy aki egyszer volt, többé már nincs mellettük. Isznak, dühösek, táncolnak és zokogásban törnek ki. Una és Klara között különös dinamika alakul ki, mivel ugyanazt a fiút szerették, mindketten a szerelmüket gyászolják, ám a barátnő titulust csak Klara mondhatja magáénak. A melodrámák klasszikus felállása ez, mégis, Rúnarsson kerüli a giccset, a műfajra jellemző túlfűtött érzelmeket és a pátoszt, a rideg és fakó izlandi környezethez visszafogottság társul.

Una és Klara osztoznak a fájdalomban, és idővel egymás támaszai lesznek.

Egy nap leforgása alatt hirtelen felnőnek, és Una rájön, hogy nem sajátíthatja ki magának a fiú emlékét. Együtt nézik, ahogy a naplemente utolsó fénycsóváit elnyeli a tenger, mintha Diddi ezzel intene végső búcsút nekik.

A When The Light Breaks 80 percének történései és a gyász érzékeny kibontása láttán eszünkbe juthat Gaál István 1964-es Sodrásban című remekműve. A magyar rendezőhöz hasonlóan Rúnarsson is sallangmentesen ragadja meg a normalitást megszakító halált és az azt kísérő tátongó űrt.

Sophia Olsson kameráján keresztül nem a turistacsalogató Izland jelenik meg, hanem Reykjavik álmos városa, ahol a talajvesztett fiatalok céltalanul róják az utcákat. Rúnarsson szikár forgatókönyvének megvalósításához remekül választotta meg a színészeit. Az Unát alakító Elín Hall fiús megjelenése mögött törékeny lélek rejtőzik, a külvilág felé erősnek mutatja magát, de amikor senki nem figyel, akkor kisírt szemekkel nézi magát a tükörben, és a kezdeti ellenszenv után vigaszra és barátra lel a másik nő személyében. Katla Njálsdóttir Klarája naiv és tudatlan, bár néhány pillantásából sejthetjük, hogy talán tudott Diddi (Baldur Einarsson) kapcsolatáról, de a fiú elvesztése mélyebb sebet ejtett, mint a megcsalás lehetősége.

A When The Light Breaks a tinédzserek szemén keresztül hozza közel a gyász univerzális folyamatait és a továbblépés kérdéseit. „Mit csinálsz holnap?” – ez sem Una, sem Klara nem tudja. Meg kell tanulniuk, hogy Diddi már nem az életük része, hogy valaki már nincsen ott, valaki mindig hamarabb megy, mint a másik.

Képek: Festival de Cannes