Az esemény kezdetén Reed Zsuzsanna, a Kisvilág Alapítvány kurátora köszöntötte a résztvevőket, majd bemutatta a szerzőt és annak beszédpartnereit: Csányi Dórát, a Csimota Kiadó főszerkesztőjét, Solt Annát, autista gyerekekkel és azok családjával foglalkozó pedagógust, továbbá Wünsch-Nagy Nórát, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének alkalmazott nyelvészét.

A neurodivergencia hetének szellemében magának a fogalomnak a tisztázása indította a beszélgetést, ez amiatt is lényeges, mivel a szerző bevallása szerint az Elérhetetlen kompozícióját is saját autista gyerekével kapcsolatos tapasztalatai inspirálták. Wünsch-Nagy Nóra első kérdésére, hogy az egyébként illusztrátorként tevékenykedő Máray mikor és hogyan ismerkedett meg a csendeskönyv (silent book) műfajával, a szerző egy, még a pandémia idején felfedezett pályázat és tulajdon kihívásvágyának találkozását nevezte meg válaszként – az Elérhetetlen egy ilyen projekt továbbgondolásának eredménye. Hozzátette, hogy a képek általi történetmesélést olyan lehetőségnek látja, mely által neurotipikusként a didaktikusság csapdáját kikerülve képes egy sok szempontból megragadhatatlan téma körüljárására.

A műhelytitkoknál maradva szó esett a kötet minden oldalán felbukkanó búra értelmezhetőségéről. A szerző a motívumban a neurodivergensek kívülről sokszor áthatolhatatlan világát látja megtestesülni, a képekből kibomló történet egy gyerek útját követi nyomon a születéstől a felnőtté válásig, s a környezetével való érintkezésben az őt körülvevő búra hol biztonságot nyújt, hol akadályként lép fel. Ez a kettősség lényegében válasz is a kérdésre, hogy miért éppen csendeskönyvként látott napvilágot az Elérhetetlen: Máray és Csányi Dóra egyaránt az ilyen típusú kötetek alapvető sajátosságának látja azt, hogy utat tudnak nyitni a szabad asszociációknak, a képekben kibomló történet olyan többlettartalmakat, érzelmi hatásokat közvetít, amik más formában kevésbé megvalósíthatók. Emiatt a csendeskönyvek történetei számos egyedi olvasat megszületését engedik meg, s ez már a beszélgetés alatt is bebizonyosodni látszott: míg Máray szerint szülői élményei elválaszthatatlan kerettémáját adják kötetének, addig Reed Zsuzsa saját neurodivergens tapasztalatainak visszhangját véli felfedezni a búra átlátszóságában, Csányi Dóra pedig a mássággal való találkozás egyetemesebb példáját látja megnyilvánulni a kötet lapjain. A kérdésre, hogy az értelmezések ilyen széles skálája mennyire frusztrálja, a szerző csak nevetett, bevallása szerint a sajátjától különböző olvasatok inkább lenyűgözik és szórakoztatják.

Innen kanyarodott át a beszélgetés a cím megvitatására. A látszólagos ellentmondást, ami az elérhetetlen fogalma és a történet zárlata között feszül, a szerző is elismerte, ehhez kapcsolódva nevezi meg a kötet csúcspontjaként a pillanatot, amikor a külvilág kikényszeríti a gyereket búrája alól, s ennek az erőszakos behatolásnak az ellenpontja lesz később a festővel való békés együttlét. Ez a befejezés a jelenlévők között megosztónak bizonyult, volt, aki a festő alakjában a szerző/anya alteregóját, más a gyereknek egy szintén neurodivergens kortársát vélte felfedezni, az Elérhetetlen végső üzenetében ugyanakkor mindannyian egyetértettek: nem a búrát kell megszüntetni, hanem meg kell találni a kulcsot, aminek segítségével néha alá lehet pillantani.

Csányi Dóra ennek kapcsán ragadta meg az alkalmat, hogy a silent book műfaját bemutassa a résztvevőknek. Az először 2012-ben használt fogalom olyan könyvek megszületéséhez köthető, melyek a migrációs hullám folytán új környezetbe kerülő gyerekek kulturális és nyelvi különbségeiből adódó traumáinak feldolgozását hivatottak elősegíteni. Máray itt meg is jegyzi, hogy számára az alkotás folyamata is egyfajta terápiás jelleggel bírt. A csendeskönyvekben ezáltal az anyagiság, a különböző érzékszervek megmozgatása kerül előtérbe, más csatornákra hangolódik rá, amikor a világról nyilatkozik, ezáltal pedig különösen alkalmas a szöveg médiumában nehezen megfogható témák kifejezésére.

Az esemény végéhez közeledve Wünsch-Nagy Nóra kérdései az alkotói folyamat egyes lépéseire irányultak, megtudtuk, hogy Máray könyvötleteit először mindig szöveg és egyszerű rajzok segítségével gondolja el, hiszen számára különös fontossággal bír, hogy történetei időben és térben pontosan végigvezethetők, könnyedén követhetők legyenek. Zárlatként még szó esett a csendeskönyvek és egyéb szöveg nélküli kiadványok hazai helyzetéről: Csányi Dóra szerint az eddig piaci és szakmai rést jelentő hiány lassan ugyan, de változóban van, annak ellenére, hogy az Elérhetetlenhez hasonló kötetek többnyire csak a gyerekkönyvkiadók gondozásában látnak napvilágot. Ennek kapcsán született meg a beszélgetés végkövetkeztetése is, hogy a Máray alkotásához hasonló könyvek megjelenését fontos eseményként kell számon tartanunk, hiszen a mássággal való találkozás komplex eseteiről, a másikkal szembeni bánásról mutat meg valamit, s bár maga a könyv hallgat, a körülötte és általa kibomló beszélgetések annál hangosabbak lehetnek.

Fotók forrása: a kiadó Facebook-oldala