Kocsist az idén megjelent A varjúszellem, Hidas pedig a tavaly publikált És mindent betemet a hó című regényéről kérdezte Patkó. Felvezetésként elmondta, a beszélgetés azért jött létre, mivel mindkét író regénye ugyanabban a korszakban, az 1920-as évek elején játszódik, amelyet ő maga érdekesnek talált és fel is merült benne annak a lehetősége, hogy a szerzők összebeszéltek ez ügyben. Hidas elmondta, ez egyáltalán nem volt intencionális egyikőjük részéről sem, majd

Kocsis kifejtette, azért esett a választása az 1920-as évekre, mivel egy olyan időpontot akart kiragadni a történelemből, amelyben lehetősége nyílhatott egy egész nép trauma utáni állapotának bemutatására.

Erre reflektálva Hidas elmondta, A varjúszellem olvasása során érdekesnek találta a kontrasztot saját és Kocsis regénye között, mivel az És mindent betemet a hóval ellentétben, az utóbbiban egy másfajta (az elit) társadalmi csoport működésébe tekinthetnek be az olvasók, amely annak ellenére, hogy mindkét könyv egy szociális közeg szemszögén keresztül mutatja meg a trianoni törést, különböző dinamikák és szituációk bemutatását teszi lehetővé.

Patkó megkérdezte a szerzőktől, hogy korábban is foglalkoztatta-e őket ez a kor, vagy csak a regényük keletkezésekor kezdtek el mélyebben érdeklődni a téma iránt. Mint kiderült, mindkét szerzőt már régóta foglalkoztatta ennek az időszaknak a kulturális és politikai háttere, Kocsis elmondta, ezt megelőzően több, leginkább pozitív visszhangot kiváltó kisprózája játszódott az 1920-as években.

Ezt követően Patkó áttért a műfajiság, azon belül is annak a kérdésére, hogy egyáltalán miért a krimire esett a választásuk a szerzőknek. Kocsis szerint a rejtély mint a krimi szerves része nagyon könnyen hozzáférhető és izgalmas hangulatot kölcsönöz egy regénynek. Ő maga műfaji játékként kezdett el a krimiben alkotni – az érdekelte, hogyan képes fenntartani a feszültséget a cselekmény előre haladtával. Hozzátette, saját könyvében történik egy műfaji váltás, és leginkább a két műfaj köztiség és a műfajok keveredése volt az, amely számára élvezetes volt az írás folyamata során.

Erre reagálva Hidas elmondta, szerinte a krimi többrétűsége és összetettsége nagyon változatos és izgalmas játékteret biztosít az írók számára, amit más műfajok nem feltétlenül tesznek lehetővé.

A következő kérdést a moderátor Kocsishoz intézte, és arra volt kíváncsi, hogy a műfaji keveredés továbbra is érdekli-e az írást illetően. A szerző elmondta, elsősorban a kísérletezés érdekli a műfaji keveredés kapcsán, az ezen a téren történő próbálkozásai örömet okoznak számára, illetve motiválják őt a további alkotásra, annak ellenére is, hogy nem minden esetben lesznek eredményes, befejezett művek belőlük.

A következőkben Patkó a történelmi krimi írásához szükséges kutatások fontossága felől érdeklődött. Hidas elmondta, leginkább az internet segítségével végezte a regény megírásához szükséges előkészületeket, illetve kifejtette a véleményét, miszerint az alkotást megelőző kutatás „túl van misztifikálva”, úgy gondolja, ez inkább egy izgalmas folyamat, amelynek során érdekfeszítő kulturális történeti cikkeket olvashat az adott szerző, amelyeket később felhasználva képessé válhat a kor hiteles megjelenítésére. Kocsis szerint a kutatás szerves része a krimiírásnak, és a szerző feladata, hogy minden olyan történelmi, kulturális motívumnak utánanézzen, amit az adott elbeszélésben ábrázolni kíván. Ő leginkább a korabeli újságokat olvasta, annak érdekében, hogy tisztában legyen a kort meghatározó fontosabb közéleti és politikai eseményeivel.

Patkó a krimik középpontjában álló detektívek karakterrajzával kapcsolatban arra volt kíváncsi, vajon a személyiségük megalkotása során végeztek-e pszichológiai kutatómunkát a szerzők, vagy inkább saját élményeikből építkeztek ennek során. Kocsis elmondta, saját lánya, aki pszichológiát tanul, segítségére tudott lenni abban, hogy például a háború okozta poszttraumás stressz állapotát szakmai módon mutassa be neki.

Továbbá A varjúszellem misztikumba való átlépése lehetővé tette a bizonytalanság megjelenítését, így olvasása során nem lehet eldönteni feltétlenül, hogy a detektív egy, a mentális problémái okozta rohamot, vagy látomást él-e át.

Az ezzel járó lehetőségeket Kocsis szándékosan alkalmazta, abból a célból, hogy az elbeszélés során később hangsúlyosan fellépő misztikumnak az elejétől fogva megágyazzon. Ehhez csatlakozva Patkó Hidast kérdezte annak kapcsán, hogy a misztikum milyen módon merült fel számára a regényírás során. A szerző elmondta, inspirációként Edgar Allen Poe és Arthur Conan Doyle-tól A sátán kutyája voltak azok a művek, amelyeket számításba vett, és a misztikumot mint történetindító motívumot kívánta volna ábrázolni, amely aztán az elbeszélés végén racionális magyarázatot kap.

Ugyan nem ebben az irányban alkotta meg végül a szöveget, helyette azonban megmaradt a vallásosság mint az az elem, amely szerinte ugyanazt a funkciót képes betölteni egy krimiben, mint a misztikum.

A következőkben Patkó a gyilkosság helyszínéül szolgáló templom szerepére kérdezett rá a regényekben. Kocsis szerint a templom a város közepeként funkcionál legtöbb esetben, körülötte és benne történnek a fontos, a lakók életét meghatározó események. Továbbá az ő esetében a templom intézménye a hatalmasságával és befolyásával szintén hozzájárult a misztikum kibontakoztatásához.

Hidas regényében a Kálvária-dombi kápolnában történik a gyilkosság, számára az volt a mérvadó, hogy a történet egy zárt, a településtől elszakított és vele mégis szoros összefüggésben lévő helyen vegye kezdetét, emiatt számára magától értetődő volt a templomi tér behozatala.

Végül Patkó felvetette a regények folytatásának kérdését, illetve a főszereplők kapcsán felhozta a két fiktív nyomozó egymással való találkoztatásának lehetőségét, tekintve, hogy azok egy korban és ugyanazon az intézményen belül munkálkodnak, tehát akár ismerhetnék is egymást. A szerzők, ugyan nem erősítették meg, hogy gondolkoznának közös munkán e téren, de nem is zárkóztak el a crossover elbeszélés gondolatától.

A beszélgetés végén a jelenlévők feltehették az elhangzottak kapcsán bennük megszülető kérdéseket a szerzők számára, illetve lehetőség nyílt mindkét regény dedikálására is.

Képek: Köő Adrienn