A huszadik században sok tekintetben erőteljes változásokkal kellett a hangszereseknek szembenézniük. Nemcsak a hangszerek fejlődése, a tonalitás átalakulása, a hangfelvétel megjelenése és az információs forradalom előszelei generálták ezeket a változásokat, hanem a polgárjogi mozgalmak szabadságeszményei, a jazz előretörése és a nyugat-európai zene hegemóniájának megingása is. Ma a zongora általános hangszerré vált, zongorázni minden más hangszeres is tanul, a zongorázás zenei alaptevékenység. A zeneszerzők is érzik a kor kihívásait, és keresik a zongorában rejlő ismeretlen lehetőségeket. Néha találnak is valamit, de egyáltalán nem jellemző az a fajta folyamatos hangzás-megújulás, ami például az elektronikus zenében tapasztalható. Így nem egyéni megoldások felfedezése lett a fő cél, hanem alkotói tendenciák kialakítása. 

Ennek jegyében szervezett monstre koncertet a FUGA Budapesti Építészeti központ CentriFUGA produkciója. Borbély László zongoraművész és zeneakadémista tanítványai adtak körképet a mai magyar zongorairodalomról, a legjelesebb élő magyar szerzők műveiből válogatva. Az újdonságokkal, sőt ősbemutatókkal is tarkított műsorban huszonegy fiatal zongorista (és huszonkettedikként maga Borbély) adta elő huszonegy magyar zeneszerző egy-egy művét. Futó Balázs Daily exercises for a pianist című hosszú zongoraciklusát hárman játszották, Yurie Miyahara viszont két magyar szerzőtől - Horváth Balázstól és Kurtág Györgytől is játszott.

Borbély László

Muhari Eszter

Pajor Olivér

Puskás Máté

Szalai Gábor

Ungár Cecília

Yurie Miyahara

Jellemző tendencia ma a kontextus-áthelyezés, hallhattuk például Sándor László és Sáry Bánk műveiben. A túlzott lirizálás is megjelenik Dinyés Dániel, Horváth Balázs, Kurtág György és Szőcs Márton kompozícióinál. Reflektív művek Bujdosó Márton, Futó Balázs, Horváth Márton Levente, Sándor László és Zarándy Ákos koncerten bemutatott zenéi. A narratívaképzés Szigeti Máté, Horváth Bálint, Futó Balázs és Tornyai Péter műveire jellemző. Még mindig gyakori a hang-, akkord-, és motivikus ismétlések formai elemmé tevése, ez ma este Bolcsó Bálint, Dinyés Dániel és Gryllus Samu zenéjét jellemezte. Gyakori a hangsúlyosan vertikális szerkesztésmód, ilyent hallottunk Horváth Bálint, Bali János, Kedves Csanád műveiben. Nem jellemző, de az estén megszólalt néhány szerzőnél a basszus ostinato (Erdős Boglárka), a drámaiság (Horváth Márton Levente és Kedves Csanád), az expresszivitás (Mihalicza Csenge és Bujdosó Márton), a hangulatfestés (Zámbó Jonatán) és a minimalizálás (Szigeti Máté és Szécsi Lőrinc). Teljesen eltűnt a polifónia, sőt a tonális monódia is, pedig ezek a szerkesztésmódok még korántsem merültek ki. Sőt, magyar zeneszerzők is komponálnak ma is ilyen módokon, ám nem szerepeltek a válogatásban: nyilván ennek a vállalkozásnak is megvoltak a határai. Meglepetést okozott, hogy a mai zeneszerzők milyen erősen reflektálnak Lisztre, más zeneszerzőre viszont ezen a koncerten alig. Bartókra már csak Futó Balázs, és Zarándy Ákos, Debussyre Horváth Bálint és Zámbó Jonatán, Chopinra és Schubertre Bujdosó Márton. A többi zongorista zeneszezőre reflektálni mintha elfelejtettek volna: pedig szinte minden kortárs zongorakoncerten visszaköszön valahonnan Scarlatti, Beethoven, Szkrjabin, vagy Prokofjev. Meglepő volt az is, hogy egy zeneszerző kivételével (Gryllus Samu) senkit nem foglalkoztatott a zongorahangzás tágítása, noha a mai pianista gyakorlat része az elektronika, a preparálás, és a vokális megszólalások. Ugyancsak egyetlen zeneszerzőnek - Bujdosó Mártonnak - volt látványkoncepciója is, a többiek beérték a FUGA diszkrét - és amúgy kiváló - háttér-világításával, noha a látványtervezés egyre több kortárszenei esemény része. Borbély László nyilván tanítványai képességei szerint váltogatta össze a bemutatandó műveket, és nincs olyan tanár a világon, akinek tanítványai az összes képességgel rendelkeznek, hiszen a zene még az emberiségnél is tágabb jelenség.

Illene szólni az est főszereplőiről: a zongoraművész-jelöltekről. Az átlagszínvonal igen magasra tehető, a színvonal érzékenysége pedig  megköveteli, hogy mindenki neve említésre kerüljön. A fellépés sorrendjében az alábbi  zongoristák vettek részt:

BI XING Júlia (SZIGETI Máté: És Christophorus énekelt*); Eric LIBERTUN (HORVÁTH Bálint: Requiem per pianoforte*); Ruiyang CAO, Sichen YANG, és Zhang ZHENG (FUTÓ Balázs: Daily exercises for a pianist*); MAKAY Annamária (BOLCSÓ Bálint: Exterior*); Kamila BACHEYEVA (ERDŐS Boglárka: Wind of 120 days*); HARGITAI Leila (BALI János: Kelkáposzta és fuga*); Matthew SABO (MIHALICZA Csenge: 1-6*); SOMORJAI-PELLET Sebestyén (TORNYAI Péter: Passacaille macabre*); SZALAI Gábor (DINYÉS Dániel: Aludj, Prospero*); BORBÉLY László (KEDVES Csanád: Árnyéktánc*); Yurie MIYAHARA (HORVÁTH Balázs: 482 or 483 notes for your 50th birthday – DON’T ASK WHY! és KURTÁG György: Babysitterek tánca a nagyszőnyegen); Yinzen CHEN (SZŐCS Márton: Rilievo dal retro*); PUSKÁS Máté: (SÁRY Bánk: Körben*); MUHARI Eszter (GRYLLUS Samu: Tao-confirmation); PAJOR Olivér (SÁNDOR László: Május a Bosturnyán*); UNGÁR Cecília (ZARÁNDY Ákos: Útvesztő*); Rio FUSHITANI (SZÉCSI Lőrinc: Töredék*); KÓTA Zsigmond (HORVÁTH Márton Levente: Á la recherche des formes de poire perdus*); FARKAS Lili (ZÁMBÓ Jonatán: Fantasia – Canon of foure parts*); SZIRTES Máté (BUJDOSÓ Márton: Glass metal world falling apart – Erlkönig rewrite*). 

Zárójelben az előadott művek címei a szerzőikkel, csillaggal az ősbemutatókat jelölve. A külföldi hallgatók neve okozhat zavart, ezért a családneveket mutatjuk kapitálissal írva. 

A szerző fotóival