Szinvai Dániel Párhuzam című könyve az idei év elején jelent meg a Csimota kiadó gondozásában. A könyv a fiatalok útkeresését, a felnőtté válást járja körül különleges formában. A szöveget a szerző saját illusztrációi egészítik ki. Szinvai elsősorban illusztrátor, de a Párhuzamban megnyilvánul írói tehetsége is, érzékletesen fogalmazza meg az emberi lét ellentmondásait. A Csimota kiadó profiljába kitűnően illeszkedik a könyv kiemelkedő vizuális igényességével és a modern, de mégis időtlen dilemmák feldolgozásával.

A könyv egy fiú és egy lány történetén keresztül a késő kamaszkor, a kibontakozó felnőttkor érzéseit, gondolatait jeleníti meg. Bár más utat járnak, életükben számos hasonló elem jelenik meg újra és újra. A fiatalok képe a szülőkről szépen lassan átalakul: már nem mindenható lények, akik tiszta utat mutatnak, hanem csupán esendő emberek, mint mindenki más. Ezzel párhuzamosan egyre inkább megjelenik a bizonytalanság, az útkeresés, mivel eltűnt a gyerekkor által biztosított keret. Az elvesztett biztonságot igyekeznek újra kialakítani, felépíteni egy új keretet, ami segíthet a világban tájékozódni: kapcsolódnak irodalmi karakterekhez, szerepekhez, a világegyetemhez és talán a végén egymáshoz is?

A bizonytalanság, a gyász és a lehetőségek mind központi gondolatok a könyvben. Bár a gyerekkort már maguk mögött hagyták, mégis magukban hordozzák gyerek-énjüket, mely mindenre hatással van. Markánsan egymásnak feszülnek a gyerekkor emlékei és a felnőttkor elvárásai.

A könyv mindkét irányból olvasható: a fiú és a lány története mind tartalomban mind vizuálisan egymást tükrözi. Szinvai jellegzetes színvilága a hajnali órákat idézi, erősen kontrasztos képei harmonikusan egybeolvadnak a szöveggel. A dinamikus illusztrációk szinte animációs filmet rajzolnak elénk, a képek majdhogynem megmozdulnak. A színekkel teli oldalakat hirtelen üres fehérség váltja fel, hátrébb lép a fókusz. Szinte hallani a medencébe csobbanás robaját, a madarak reggeli csiripelését, a fel-felbukkanó csöndet. A szöveg olykor a háttérbe szorul, csak narrációként követi a gyorsan váltakozó jeleneteket. A képeken az éjszaka és a mesterséges fény, a napfelkelte és naplemente, a fények kontrasztos ellentéte jelenik meg. A sokatmondó képek teljes értékűek, túllépnek a szöveget díszítő illusztrációkon.

Az illusztráció és a szöveg kettőse egy érzést közvetít, de meghagyja a szabadságot az olvasónak, hogy maga is kapcsolódjon saját élményein keresztül. Szinvai ezzel a kötettel megmutatta, hogy több médiumban is komfortosan mozog. A képek expresszívek, a szöveg elgondolkodtató és személyes. Az újító, két oldalról olvasható forma lendületet ad, és jelentésében is kiegészíti a tartalmat: bármennyire is egyedül érezzük magunkat, vannak és lesznek, akik hasonlóan élik meg a világot. Néha nem is tudjuk, hogy mire várunk, amíg meg nem érkezik: egy új találkozás bármikor felforgathatja az életünket. Szinvai érzékenyen, de affektáció nélkül kapja el ezt a kihívásokkal teli időszakot.

A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi nem találja a helyét a világban. Aki valaha volt fiatal, megláthatja magát a történetben, kamaszoktól felnőttekig bárki élvezheti. A könyv egy kávé mellett végigpörgethető, de az olvasó garantáltan újra és újra vissza fog térni hozzá, mert minden élethelyzetben, hangulatban és akár napszakban mást tud adni.

A képek forrása: a Csimota kiadó hivatalos weboldala és Facebook oldala