Po a negyedik filmre megérkezett, sikerei csúcsán lévő Sárkányharcos, akit küldetéseiből hazatérve rajongók hada fogad, a piknikus harcművész pedig jókedvűen autogramot oszt, cukrászdát nyit meg, és persze első szóra, vidáman, látványosan bunyózik a Gonoszokkal. Az idei filmben parkolópályára került Shifu mester röpke jeleneteiben afféle rezonőrként csempész bele a történetbe némi reflexiót a sikeres franchise kiüresedésére vonatkozóan – cselekményszinten pedig jelzi Pónak, hogy ideje volna tovább lépni, kinevelni az utódját, s neki magának afféle „nyugdíjas állásként” elvonulni a Béke Völgyébe, és bölcs tanítómesterként működni tovább. Pónak az ötlet a legkevésbé sem nyeri el a tetszését, kapva kap hát az alkalmon, hogy elinduljon egy Nagy Utolsó Küldetésre frissen mellé szegődő társával, az utcakölyök kisrókával együtt. Az új karakter, Zhen kifejezetten jól sikerült, kellemesek a poénjai és még mélysége is van, amelyet a röviden felskiccelt háttértörténet látni enged. Bár barátságuk kissé megalapozatlanra sikerült (az alkotók, úgy tűnik, a harcjelenetek javára döntöttek a karakterárnyaló epizódokkal szemben), összességében Póval is jól passzolnak. Kettejük dinamikája azonban nem igazán pótolja az Őrjöngő Ötös látványos filmbéli hiányát.

A sztori tökéletesen kiszámítható mederben folyik – természetesen meg kell menteni a világot egy diktatórikus hatalomra törő, nagy varázserőre szert tett, gonosz Kaméleontól –, a látványvilág és a cselekmény pedig a franchise könnyedebb darabjainak (első és harmadik mozi) hangulatát idézi. A humor a régi, a hol kedves, hol bárgyú poénok stabil rendben követik egymást, talán csak az ezúttal kicsivel több szerepet kapó szülők, a lúd apa és panda apa klasszikus vígjátéki párosa hoz új, üdítő színfoltot a filmbe. Természetesen ezúttal is barátságról, kitartásról, hősiességről és elfogadásról szól a tanmese, az új szereplők észrevétlenül simulnak bele a kungfu-történet ismerős világába, de egy-egy cameo erejéig a régiek is kötelezően felbukkannak. 

A Kung Fu Panda 4-ben tagadhatatlanul rejlik valamiféle összegző szándék, hiszen a történet antagonistája, a gonosz Kaméleon álnok machinációja folytán Po valamennyi korábbi nagy ellensége egyszerre tér vissza, hogy a Sárkányharcos ismét megküzdjön velük. A történet tehát nagyívű, a megvalósítás azonban sokkal kevésbé grandiózus, és nem rejt annyi váratlan momentumot, ami a korábbi mozikat oly nagyon szerethetővé tette. Ezzel együtt a Sárkányharcos új kalandja is élvezetes szórakozást biztosít a gyerekeknek, a sztori érthető és szépen lekerekített, az animáció látványos és magával ragadó. Igazán kár, hogy az a szerethető tökéletlenség, amely az egészestés animációs filmek világában annak idején valódi revelációként hatott, negyedszerre már nem üt igazán. De az is lehet, hogy Po mindvégig ugyanaz maradt, épp csak a közönsége nőtt fel időközben.

Kung Fu Panda 4, amerikai-kínai animációs kalandfilm, 94 perc, 2024, Rendező: Mike Mitchell, Társrendező: Stephanie Stine, Forgatókönyvíró: Jonathan Aibe, lGlenn Berger, Vágó: Christopher Knight, Producer: Rebecca Huntley, Forgalmazó: UIP-Duna Film