Erdős Lili figurája Aida, aki hangulatokat szeret megfogalmazni, ahogy azt az előadás is teszi a zene, tánc és árnyjáték által. Egy fiktív, álomszerű világ jön létre a nosztalgikus hangulat létrehozásával. Aida a darab nagy részében nem képes hinni önmagában, egy mélypont azonban emlékeztetni fogja őt arra, hogy „Nekem lenni érdekes.” Ezáltal egy olyan méltóságteljes nullpontra vezetődik vissza, ahonnan képes lesz élni az életét önazonos, kiegyensúlyozott kapcsolatokkal rendelkező személyként.

A történet kezdetén azonban arról kap információt a néző, hogy a lány szülei elváltak, ő az édesanyjával él, akivel állandó konfliktusban állnak, amit a nővéri szerepében Csarkó Bettina igyekszik csillapítani. Viszont tudtuk nélkül ők is terhelik a 16 éves lányt, mégpedig azzal, hogy saját szakmai sikereikhez mérik őt, annak ellenére, hogy nem egyezik az érdeklődési körük. Az apa Thaiföldön tartózkodik, új családja lefoglalja minden idejét. Aidával való videóhívásuk folyamatosan félbe szakad. A köztük lévő fizikai távolság tükrözi azt a kommunikációs sikertelenséget, ami akkor is jelen van, ha személyesen találkoznak.

A Pájer Alma Virág által megformált alakok egyike, egy középkorú nő és egyben anya identitásválságát mutatja be, akinek újra meg kell találnia önmagát. Minden, ami eddig kitöltötte az életét eltűnőben van. Véget ért a kapcsolata gyermekei apjával, a két idősebb lánya kirepült az otthoni fészekből, és lassan Aida is nagykorú lesz. Uborkás arcpakolással, törölközővel a fején, telefonálva járkál a térben, céltalanul. Az állandó telefonhívások oka a magányossága lehet. A telefonon keresztül legalább el tud érni valakit, ha már a lányait nem sikerül maga mellett tudnia. Érzelmei egy cselekménysorban mutatkoznak meg őszintén. Aida véletlen összetör egy lámpát, ami a nagymamáé volt. Ez reprezentálja az anya törött identitását nőként és szülőként egyaránt. A lány is megijed ebben a szituációban, nem akarja megbántani az édesanyját, nem tudja, hogy kommunikáljon vele. Mindketten olyan kötődésekre vágynak, amik egyikük életében sincsenek jelen.

A sapkás fiú, Bartha Bendegúz karakterének emléke és zenéje az egyetlen, amibe Aida bele tud kapaszkodni. A néző saját képzelete szerint alkothat a fiúról egy képet, amíg árnyékként jelenik meg a színen, viszont amikor előbújik a fehér vászon mögül emberi mivoltában, már az Aida által létrehozott világban látható.

A szereplők fő jellemvonásai kiélesednek, felnagyítódnak, mivel Aida szemein keresztül láthatóak. Izolációját a körülötte lévőktől erősíti, hogy mindenki az általa kiemelt tulajdonságok alapján visel egy jelmezt. Az uborkás arcpakoláson kívül látható plasztikus álarcot viselő nővér, rácsos keretet arca elé tartó ex, légyszemű kalapos fiú, neonzöld hajkiegészítőkkel és óriási pink szempillákkal rendelkező barátnő, szív alakú szemüveggel és nyuszifülekkel reprezentált diáklány, sárga busznak öltözött egyén, sípként megformált tesitanár, és nyakán tölcsért viselő kémiatanár. Hozzájuk képest Aida hétköznapi ruhát visel, egyszerűen öltözik. A nővérei szülinapján próbálkozása egy rózsaszín pulcsival, annak a jeleként értelmezhető, hogy családtagjai számára nem akar csalódás lenni, igyekszik hozzájuk illeszkedni. A darab egy pontján felmerül az öngyilkosság a gondolatai között. Egy olyan emlék tartja vissza ettől, amelyben a gyerekkorában még meglévő családi egység jelenik meg. Tehát a harmonikus élet iránti vágy, a családtagjaival való kapcsolódás motivációt jelent számára az életben maradáshoz.

A fekete ruhában, rácsos keretet az arca elé tartó fiú azt jelzi, hogy ő olyan személy, akire nem kívánnak emlékezni. Ott van mellette a Halsrác, aki igazán meghallgatja a lányt, de próbálkozásai ellenére sem jár sikerrel. Esetlensége részvétet válthat ki a nézőből. Aida egy olyan barátnői triumvirátus tagja, amelyben ő képviseli a különcöt. A köztük lévő szembetűnő különbségek dacára a barátnői keresik a társaságát, helyzetéből viszont ők sem tudják kirántani a mélyből. Az Ideggyenge kémiatanár állandó feszültségét, negatív jelzőkkel minősíthető reakcióit is meg lehet érteni a diákjai közömbösnek mutatott viselkedése miatt. Ugyanakkor ez a jelenség felhívja arra a figyelmet, hogy a mindennapi életben tanórán csendesnek tűnő diákok magatartását kritikusan érdemes kezelni.

A Podlovics Laura által rendezett darab minden generáció számára tartalmaz olyan momentumokat, amelyekkel azonosulhat. Rámutat arra, hogy az ember akkor élhet teljes életet, ha képes megélni az érzéseit, majd rendelkezik kellő nyitottsággal a változásra, új impulzusokra, ami által újra és újra bele tud szeretni az életébe.

Podlovics Laura, Gajda Anna: Nem félünk a sötétben

Aida: Erdős Lili e. h.
Sapkás Fiú: Bartha Bendegúz
Anya/Magabiztos Barátnő: Pájer Alma Virág
Nővérek/Diáklány/Médium/Buszsofőr: Csarkó Bettina
Apáék/Ideggyenge Kémiatanár/Titokzatos Fiú/ Lumpos Utas: Márkus Sándor
Halsrác/Tesitanár/Éneklő Fiatal/Zsémbes Utas: Szolár Tibor

Mentor, dramaturg: Pass Andrea
Látványtervező: Virág Vivien
Árnyjátékkonzulens: Lázár Helga
Animáció: Illés Haibo, Tóbiás Tamara
Koreográfus: Kondákor Ajsa Panka e. h.
Zeneszerző: Kun Bálint
Fénytervező: Szondi György
Hangszerkesztő: Mészáros Gábor
Videó: Márkus Sándor
A You'll Be fine című dalt énekli: Lengyel Benjámin
Rendezőasszisztens: Csonka Maresz
Súgó, ügyelő: Aradi Regina Anna

Rendező: Podlovics Laura

Bemutató: 2023. október 28.
Budapest Bábszínház, Ország Lili Stúdió

Fotó: Kovács Milán