A közönség köszöntése után Závada elsőként arról kérdezte a szerzőt, mikor fogalmazódott meg benne először a versírás gondolata, illetve milyen módon jutott el első kötetének megjelenéséig. Élő elmondta, annak ellenére, hogy gyermekkorától szerves része az irodalom az életének, eleinte előadóművésznek készült, amely iránti lelkesedése később alábbhagyott, a helyét az írás vette át. Első publikációja 2016-ban jelent meg a Helikon folyóiratban, és a tény, hogy Horváth Benji, a versrovat szerkesztője szerkesztés nélkül hozta le a szövegét megadta neki a kezdő löketet az írás folytatásához és ahhoz, hogy publikálni akarja a verseit.

Először 2017-18 körül alakultak ki benne kötettervek, megemlítette Deres Kornéliát, aki ebben az időben mentorként jelentős mértékben segített neki az irodalmi karrierjének építésében, majd elmondása szerint pont időben engedte el a kezét ahhoz, hogy saját maga kezdjen el foglalkozni a szövegeivel. Végül 2020-ban kezdett el körvonalazódni a kötet, amelynek keletkezésére Élő így emlékezett vissza:

„Organikus módon merült fel bennem a kérdés: miért nem Istenről beszélek, mikor folyton vele és róla beszélek. Korábban erőltettem a testpoétikát és az alanyi költészetnek a slam közösségből hozott „odamondósabb” fajtáját, de végül megtalált Apám országa.”

A következőkben Závada elmondta, szerinte ebben a kötetben Élő megtalálta az alanyi költészeten belül a saját hangját. Ezt az alanyi hangot ő úgy jellemezte, mint ami természetes és magától értetődő. Hozzátette, egyfajta magánmitológia megképződését véli tetten érhetőnek a könyvben. Ezzel kapcsolatban arra volt kíváncsi, hogy az Apám országában milyen mértékben fikció az autofikció. Élő kifejtette, nincsen semmi a műben, ami ne lenne igaz, mivel eleve nehezére esik arról írni, ami nem vele történt meg. Az Apám országa az ő személyes élményeiről, édesanyjához és Istenhez való kapcsolatáról, a szerelemről és a barátságról szól.

Erre reflektálva Závada megkérdezte, Élő milyen módon éli meg személyes istenhitét, milyen kapcsolatok fűzik, ha fűzik egyáltalán az intézményes valláshoz. A költő elmondta, amióta az eszét tudja hisz Istenben, annak ellenére, hogy nem kapott vallásos neveltetést. Általános iskoláig a Képes Biblia lapozgatásán kívül nem volt része az életének egy egyház és felekezet sem. A hit végig stabil helyet foglalt el életében amellett is, hogy kamaszkorát úgy jellemezte, mint amelyben volt „egy-két kétkedő pillanat”. Elmondta, mint ahogy az a kötetben is látszik, Istennel való kapcsolata nagyon személyes, és annak ellenére, hogy a református egyháztól tudatosan elfordult, magával a kereszténységgel soha nem akart szakítani. Hozzátette, ember legyen a talpán, aki ebben az Európában, ennyire beágyazódva a zsidó-keresztény kultúraba ateistának vallja magát, úgy, hogy ezt tényleg el is hiszi magárol.

Az Istennel való személyes kapcsolatra reflektálva Závada a következő sort idézte a kötetből: „Azt hittem a meszelt falak az égig érnek és ott él az Isten, pontosan a szobám fölött”, illetve megjegyezte, ő úgy látja, Élő generációjában egy kollektív érdeklődést lehet felfedezni a metafizika iránt a költőknél. Megjegyezte a Nincs online Fiatal metafizikus költészet című interjúsorozatát, amelyet Kertai Csenger indított el. Kertai több fiatal költőnek, köztük Élőnek tett fel kérdéseket a metafizikával való kapcsolatukról és arról, hogy az milyen módon jelenik meg a szövegeikben. Ezzel kapcsolatban Závada arra volt kíváncsi, Élő lát-e egyértelműen elkülöníthető közös pontokat a generációjában, és ha igen, akkor minek tudja be az aktív érdeklődést a metafizika iránt. Élő elmondta, vallástörténészként végzett, jelenleg filozófiából doktorál, azon belül is az ókori metafizikával kapcsolatban kutat. „Ez az egyik, ami összeköti ezt a generációt: még mindig sokan vagyunk bölcsészek és hívők, illetve olyanok, akik folyamatosan kérdéseket tesznek fel a metafizikummal, vagy a transzcendenssel kapcsolatban” - fejtette ki. A vallásos irodalmat és filozófiát tekintve saját előképeiként Pilinkszky Jánost, Dsida Jenőt, illetve a kappadókiai atyákat és John Donne-t említette.

Ezt követően Závada áttért a kötetben hangsúlyosan jelen lévő vallásos és szerelmi líra egymásba olvasható egységére, illetve kitért a szövegek erotikus jellegére, amellyel kapcsolatban felhozta a feminista kritikai olvasat lehetőségét. Élő kifejtette, számára nem feminista kritikai szempontból lényeges a test leírása. „Olyan ez inkább, mint a hitem, amit nagyon személyesen élek. A szexualitást is személyesen tudtam megélni, és ez segített, hogy nyíltan beszéljek róla” - magyarázta. Annak ellenére, hogy követi a feminizmus kortárs törekvéseit, költészetében nem képviseli – illetve olyan elemi módon teszi azt, hogy a vele kapcsolatos reflexió lehetetlenné válik. Elmondta, édesanyja részéről nagyon szabad neveltetésben volt része, amelynek központjában a szeretet és a mások elfogadására való tanítás állt és amelyben soha nem volt tabu sem a meztelenség, sem a szexualitás vagy akár a vallásról való beszéd.

„Lehet, hogy ez elemi dolog bennem és ősfeminista vagyok” - fűzte hozzá.

Végezetül Závada kiemelte azt az aspektusát a kötetnek, hogy a személyesség mellett megjelenik benne a közösségi tapasztalat ábrázolása, generációs képviseleti irodalom formájában, majd rákérdezett arra, hogy a költő hogyan viszonyul a politikához, milyen módon éli meg azt. Élő elmondta, nem érzi, hogy különösebben foglalkozna a politikával a szövegeiben, de nem akar gátat szabni az ilyesfajta értelmezéseknek. A továbbiakban a beszélgetés az oktatás témájára terelődött, amely fontos része Élő életének, aki a FISZ Junior program egyik tanítója, és azért tartja az ehhez hasonló projekteket hasznosnak, mert úgy érzi, a mostani fiatal korosztály nincs kellőképpen megszólítva az irodalomban. Elmesélte, nagyanyja ovódapedagógusként, édesanyja szakmai oktatóként dolgozott, többek között emiatt is képes átlátni az oktatás meghatározó szerepét a társadalomban. Ennek kapcsán Závada felhozta az Élő irodalmi pályáját is beindító slam poetry-t, amelyet úgy jellemzett, mint ami szerinte képes egy olyan közeget biztosítani a fiatalok számára, amelyben megszólítva és támogatva érezhetik magukat. Arról kérdezte a költőt, mit hozott magával ebből a korszakból, mi az, amiben ez a műfaj és a hozzá tartozó közösség segítették. Élő elmondta, nagyon sok fontos ismeretséget és tapasztalatot szerzett a slamnek köszönhetően, úgy gondolja, nélküle korántsem biztos, hogy valaha szépirodalommal foglalkozott volna.

A beszélgetést követően a szerző egy barátja által írt könyvajánlót olvasott fel, amelyhez az ötletet Kabai Lóránt egy kötetbemutatójából merítette. Az est zárásként a szerző, a háttérben Molnár Boldizsár gitárkíséretével és a személyes, illetve családi múltját idéző képek vetítésével adta elő a kötet néhány versét. Többek között az Anyám szerint, az Épp vasárnap, a Régen, a Nem fiú, A halhatatlanok, Az első madarak című szövegek hangzottak el. A képek, a szövegek és a zene együttesen nagyon izgalmas, meditatív élményt hoztak életre, amely méltó lezárása volt a kötetbemutatónak. Az est végén lehetőség nyílt a könyv megvásárlására és dedikáltatására.

Fotók: Vincze Márton