A beszélgetés felvezetőjében Forró Bence arról kérdezte Závadát, mit gondol a tépelődés szerepéről az alkotásban: vajon minden szerző átéli, vagy van olyan, aki az elejétől kezdve biztos benne, hogy amit létrehoz az maradandó és jelentős.

A költő szerint ez elsősorban az adott szerző személyiségétől függ, és attól, hogy ő maga miképpen áll hozzá saját alkotásaihoz – az adott műbe vetett bizalom nem feltétlen jelenti annak sikerét. Hozzátette, nagyon sok olyan szerző van, aki periférián mozog, és mivel nem illeszkedik bele az irodalmi főáramlatba, csak később fedezik fel a munkáját.

Ennél a témánál maradva Forró megemlítette John Williams Stoner című művének példáját, amely jóval a szerző halála után vált népszerűvé és olvasottá. Erre reflektálva Závada elmondta, szerencse és marketing kérdése, hogy ki az, aki érvényesülni tud az irodalmi közéletben, és válik belőle ünnepelt író. Nagyon sok múlik az adott szerző beállítottságán, illetve azon, hogy ő maga mennyire képes, vagy akarja-e egyáltalán reklámozni saját műveit.

Felmerült a művészekhez kötődő romantikus eszmény jelenléte a társadalomban, amelynek kapcsán

Závada kifejtette, szerinte ez egy olyan velünk élő közhely, amelyet meg kell haladni, mivel nem a szenvedés és a nélkülözés a jó alkotás mértéke. Példaként a női szerzők esetét említette meg, akiknél számos külső tényező – láthatatlan munka, gyereknevelés, idősgondozás – akadályozhatja, vagy háttérbe szoríthatja az írást.

Ezek után Forró felhozta az irodalom szerepét az aktuális társadalmi problémákat tekintve: arra volt kíváncsi, hogy Závada szerint kötelező-e az irodalomnak reflektálnia ezekre, vagy vannak állandó témák, amelyek mivel stabil pozícióban vannak, ezért mindig elsőbbséget fognak élvezni az irodalmi köztudatban. Ennek kapcsán a költő megjegyezte, az aktuális társadalmi problémák gyakran válnak az akadémiai diskurzusok és a művészet részévé.

A klímaválság problémájának népszerűvé válásával párhuzamosan a kortárs filozófiában is hangsúlyossá vált a természet és a kultúra viszonyának kérdése, valamint a költészetben ismét kitüntetett szerepet kapott a tájábrázolás – azon belül is a szubjektum és a természet viszonya. „A kortárs tájköltészetben az embernek nincsen központi szerepe a világban, nem feltétlenül uralja a természetet, hanem egyenrangúként próbál meg vele együtt élni” - tette hozzá Závada.

Ezt követően Forró Bence rákérdezett arra, vajon vannak-e olyan irányzatok, amelyekkel sokat foglalkozik mostanában az irodalom, de Závada azt érzi, hogy nem tud hozzájuk kapcsolódni. A szerző elmondta, mivel tanít, elsősorban véleményformálás nélkül, érdeklődve nézi a kortárs költészet folyamatait. Elmondta, mostanában gyakran születnek a személyesség érzetét keltő, önironikus szövegek, és annak ellenére, hogy őt jobban izgatja a távolságtartóbb, tárgyiasabb megszólalás, érdeklődve figyeli ezeket.

Saját költészetében nem tud és nem is akar minden újdonsághoz kapcsolódni, de ettől függetlenül fontosnak tartja, hogy beszéljen róluk. Tudományos érdeklődése miatt őt a természettudományos szövegek beszédmódja érdekli elsősorban, amellyel szívesen kísérletezik saját verseiben is.

A továbbiakban Forró arra volt kíváncsi, milyen módon kapcsolható hozzá a kortárs költészethez a közösségi média, illetve mit jelent a szerzőre nézve. Závada megemlítette az instaköltészetet, továbbá az attól való későbbi eltávolodást, amelyet szerinte az a ráeszmélés okozott, hogy aki egy rövidebb verset sem hajlandó végigolvasni, azt valószínűleg önmagában a művészet nem érdekli. Az internetes felületek előnye, hogy felkeltik az érdeklődést az olvasóban és könnyű hozzáférést biztosítanak adott szövegekhez, azáltal, hogy elirányítják őt a tényleges szövegekhez. Amíg a közösségi média kedvezett a verseknek, a tudományos szövegek és a próza ebből a szempontból hátrányt élveznek, mivel hosszabbak és nehezebben befogadhatóak. Megemlítette Ferencz Mónika és Sirokai Mátyás Szép mentések című projektjét, amelynek során a két költő 2023-as folyóiratok versmegjelenéseit közölte az általuk létrehozott Instagram oldalon.

Végezetül Forró visszatért a klímaválság témájához, és először arról érdeklődött, hogy a Závada által hozott versben megjelenik-e direkt módon ez a motívum. A költő elmondta, a természet igen, a hozzá kapcsolódó válság viszont nem jelenik meg benne. Ehhez kapcsolódva a kérdezőben felmerült, hogy általánosságban jellemző-e a kortárs irodalomra a klímakatasztrófa tematizálása: vajon van-e olyan ága a kortárs irodalomnak, amely expliciten behozza a társadalmi szerepvállalás kérdését?

Závada kifejtette, elsősorban Nyugaton nyert teret magának egy olyan vonulat, amely az aktív felelősségvállalást és a klímakatasztrófát beemeli a költészetbe. A Péczely Dóra szerkesztésében nemrég megjelent Ránk bízott kert című kortárs világirodalmi versantológia számos, az antropocén szellemében született szöveget tartalmaz. A kötetben olyan, főleg angolszász, de más nyelvű lírafordítások találhatók, amelyek kifejezetten a klímakatasztrófával foglalkoznak.

A beszélgetés után a felolvasást Seres Lili Hanna nyitotta meg Litánia az anyához című versével. A továbbiakban Horváth Florenciától a Visszafordítani a telet, Sirokai Mátyástól az Egy szikla arcát, Vajna Ádámtól A kerkakutasi bölcsek, Izsó Zitától Az utolsó kérés, Pion Istvántól A szegycsont felett című szövegeket hallgathattuk meg. A felolvasást Závada Péter zárta A kagylóról című versével. Az elhangzott írások mind valamilyen módon kapcsolódtak az egyén és a természet viszonyának tág kontextusához.

Az eseményt a Nincs online folyóirat Versflow című előadása zárta, amelyben négy költő (Veréb Árnika, Beke Sára D., Ráday Zsófia, Szamosvári Bence) vett részt, akiknek a színpadon zenei aláfestésre egy-egy verset kellett megírniuk, amelyeket a közönség keletkezés közben, egy vetítővászon segítségével elolvashatott. A performansz célja az volt, hogy betekintést nyújtson az írás belső folyamatába, amelyből az olvasó hagyományosan ki van rekesztve. A befogadónak így lehetősége volt arra, hogy a szöveget annak születése közben figyelje meg, láthassa az átírásokat, a javításokat, a megtorpanásokat, és szemtanúja lehessen az alkotás dinamikájának.

Képek forrása: Európa Pont