Don Quijote

Jeszenszky Jézus

friss levegő

csalánfőzelék

langalló

énekes evő

a gitáros inge

a labda királya

Sajnos az első napról lemaradunk, mert csak a rákövetkezőn lépünk fel – Csuszta meghívta Grodáékat  is, ahol Miss Fee az egyik lemezlovas, aki eleget téve kérésemnek, felolvassa majd szövegemet és keveri-kavarja a muzsikát Rikkoval és Lazaccal rotálódva.

Többek közt le fogunk maradni a délelőtti gyerekprogramról, aminek keretében képzőművészek alkotnak esztergomi iskolásokkal, a Panda színház közönségtalálkozójáról – de ők másnap is lesznek, úgyhogy lesz alkalmunk meglesni őket –, valamint a megnyitóról, azután Benkő Dóra népdalénekesről és egy felvidéki népzenét játszó együttesről, a Varjosról, a Teleszterion Társulat Odulakó című előadásáról, a Bijou  zenekar könnyed álmodozásáról, a Caracas Under Pop  rock n’ bass bulijáról és a Style Wars performanszáról.

A Ny-inál találkozunk. Fáradtak és másnaposak vagyunk. Grodáék előző este a Kópéban játszottak, én meg a Tiszáról jövök, ahol kenu párosban indultunk Exreppsztár spanommal, akinek, bár helyettem is keményen húzta, mégse lett meg az arany. De nem búsultunk, így is győztesek vagyunk, mondtuk, és felszívtunk egy kis snuffot, és bedobtuk a pecát.

Mire megérkezünk, fél öt, öt fele, még elég langyos a helyzet, néhányan lófrálnak csak a volt szemüvegkeretgyárban, a szervezők festenek és dekorálnak, Peer sincs még sehol, pedig be akarok mutatkozni, míg józan vagyok – bár részegen ismeri meg egymást az ember igazán. Kalapárus lányok mongol, papírból hajtogatott kalapot árulnak a bejárat mellett, és a mögöttünk álló két TOI-TOI lehet, hogy kevés lesz, ha többen leszünk.

Miután Csuszta körbevezet és bemutat Bakai Bencének, a főszervezőnek, kimegyünk a szemközti kocsmák egyikébe. Abba, ami a talponálló büfé - amit a helyiek csak Hánytatónak hívnak – mellett fészkel közvetlenül. Kikérjük a fröccsöt meg a Fantát, de a helyiek berakják a Kárpátiát. Igyuk és húzzunk, mondom, és isszuk és húzunk. Később Gál Tamással – az Epopteia Műhely Társulás egyik tagjával, aki Czajlik József rendezővel jött, hogy elmeséljék Jevgenyij Griskovec hogyan evett kutyát – és a kalapárus lányokkal (egyikük Spanyolországba készül bébiszitternek(?) és a másiknak a felolvasás előtt talán még bejöttem) bemegyünk a Hánytató közvetlen másik oldalán álló sörözőbe. Fröccsöt és kávét kérünk. Mögöttünk a cigányasszonyok meg cigit, tőlünk.

Csuszta telefonál, hogy kezdeni kéne, de Gál Tamás még nem fejezte be a sztoriját. Az egyik vidéki előadásukon ott volt a helyi vajda az első sorban. Két testőre pedig a nézőtér szélén állt. Tamás végigizzadta a darabot, miután észrevette, hogy egy fia arcrándulás se látszik a vajdán, semmi reakció, a poénoknál se egy kacaj, csak szigorú tekintet az egész előadás alatt. Mikor vége lett, taps nélkül felállt, és kiment a két testőrrel a teremből. Aztán kopogtatnak az öltöző ajtaján. Tamás kinyitja, a vajda áll az ajtó mögött. Szó nélkül bemegy, becsukja az ajtót, megáll Tamás előtt. Tamás iszonyatosan fél, mukkanni se tud, a vajda szólal meg: „Köszönöm!” – és megöleli Tamást, és közli vele, hogyha bármiféle problémája van, bármi, bárhol, bárkivel, csak hívja fel, és ő elintézi. Aztán odaadja neki a névjegykártyáját és rácsukja az öltöző ajtaját, és Tamásnak rá kell gyújtania, mert lepörgött előtte az élete.

Szóval kezdeni kéne már, mondja Csuszta. Grodáék a Hánytató előtti fűszigeten söröznek, és várják a kajájukat, hogy kész legyen, és a lestrapált lakókocsinál talált tyrannosaurus lelettel játszanak, miközben egy piréz haverunk sztorizgat. Miss Fee egyre jobban izgul, de nem akar felest. Bátor vagy, mondom neki. Nekem pia nélkül nem megy. Legalábbis kellett az elején. Én is így voltam vele, mondja Rikko. Amikor először álltam a DJ-pult mögé, nekem is kellett egy kis rásegítés, de ma már megy nélküle is.

Mire felérünk a nagyterembe, Peer már olvas. Az előbb, mintha láttam volna ugyan itt kóricálni, de nem akartam odamenni, mert beszélgetett valakivel. (Ő is rám nézett, de nem ismert fel.) Grodáékkal az első sor bal szélére ülünk le. A kalapárus lányok a másik szélén. Mögöttünk Csuszta, ugyanabban a sorban pedig egy baromi jó lábú lány Ralph Lauren kisgatyóban, Christian Dior felsőben és balettcipőben. Később talán csókolózni fogunk. Miss Fee néha kérdez, néha nekem jut eszembe valami utasítás a szöveggel kapcsolatban. Nem tudtam elolvasni, csak egyszer-kétszer, mert tömve volt a hetem, mondja. Olvasd, ahogy tudod, vonom meg a vállam, és ezzel nagyjából le is tudjuk a megbeszélést. Peer, mintha először állna a verseivel mások előtt, a hangja és a kezében tartott papír is remeg. Egy padon ül, és mikrofonba szaval. Mellette sör, azt két vers közt issza. De jut ideje kicsit magáról is beszélni, két vers közt szintén. Volt egy időszak, amikor nem mentek jól a dolgai. Se pénz, se lakás, se nő, és repült a nehéz kő… Úgy látom, azért most rendben van az arc. Bár egy cigi ráférne. Adok neki, mert nem találja a sajátját, és cserébe marad, míg mi is lenyomjuk a show-nkat. Miss Fee krvajó. Nem csak ígéretes lemezlovas, de olvasni is tud a lány. Arról nem is beszélve, hogy tájszólások tucatjait ismeri és használja, ha kell - ha nem. A Pindroch Csabi-s résznél én nem kapcsoltam. De ő megmentette a helyzetet, és jól sült el a dolog.

Utánunk Tereskova gitárosának egy másik, de szinte ugyanolyan zenekara, a Krakatau Band – névikertestvérük az indonéziai Krakatau Band. Sokaknak irritáló, elvont énekesnő rózsákkal a hajában, vén csávókkal az oldalán. Én is besokallok néhány szám után – amiket Csusztáék végig énekelnek?! –, nem ittam eleget, gondolom, és a koncertteremben uralkodó hőségre hivatkozva keresek valami könnyebben emészthető programot. Eszembe is jut, hogy Gál Tamás nemsokára kezd, így lentebb megyek egy emeletet a színházterembe. Útközben kérek egy szál cigit egy arctól – Peer elszívta az enyémet –, aki szívesen is ad, és aki magát a hajnali órákban már úgy emlegeti, hogy Ati, a cigis figura. Művésznevén MBS, a Survival Recordstól. 

Tamás az előadás elején még kicsit izgul – volt tanára a hátsó sorban ül –, de 5-10 perc után teljesen felold, és mikor kiadná magából a legjobbat, berezeg a telefonom, és kénytelen vagyok kimenni és felvenni, mert bár ismeretlen számról hív, tudom, ki az. Eddie, aki a vasútállomáson van, és nem talál ide. Kicsit bosszankodva, de kimegyek érte. Előtte azonban kérek egy fröccsöt. Hosszú a sor, egész sokan lettünk, kénytelen vagyok előretolakodni, hogy ne várakoztassam nagyon Eddie-t. A Grodáékhoz írjad, légyszi, mondom a kiszolgálónak.

H. P. telefonál, hogy a helyi arcok molesztálják. Gyere ki a kapuhoz, mindjárt ott leszünk, mondom, de mire odaérünk, még nincs ott. Körbejárjuk az egész épületet, de sehol se találjuk. Már a legrosszabbra gondolok, amikor meghallom a lestrapált lakókocsi mellől a hangját. Dr. Gonzo-val nevetgél a sötétben. Leteremtem, hogy mért nem vette fel a telefont. Itt enyelegsz, én meg halálra aggódom magam!!!44 Le vagyok némítva, válaszol, és nem akarom lehülyepicsázni, ezért elköszönök inkább.  



Grodáék már játszanak. Nem sokat hallgatom őket, mert nem engedik, hogy betegyek egy kis Cseh Tamást. De az embereknek láthatóan tetszik, amit nyomnak. Miss Fee így értékelt utólag: „Kitört belőlem a buliztatás szelleme, és végigtáncoltam az éjszakát, ezen kívül a kiállítások, a falfestmények, az épület sugárzása kívül-belül teljesen magába szippantott, szabadnak éreztem magam, az emberek nyitottak voltak, végre nem éreztem semmi mesterkéltséget egy kortárs művészeti megmozdulásban.”