Az est legelején zenei kíséretre mindhárom szerző felolvasott egy-egy verset vagy szövegrészt új könyvéből. Először Simon Bettina mondta el Kétezervalahányban a Dunán című művét. A költő verse meneküléskísérlet, melyben a lakását dühösen elhagyó és a Duna-partra igyekvő lírai alany rövid útjának története jelenik meg. Az érzékletesen megfogalmazott belső monológ a költészet mibenlétét is fókuszba helyezi egy groteszk képen keresztül: a versbeszélő és párja közösen nevelt őzüknek verseket olvasnak „nem a költészet iránti lelkesedés, / hanem az időhiány miatt”.

Másodikként Borsik Miklós Megáll a villamos, ha Réz Pál is úgy akarja? című verse hangzott el. Simon Bettina írásához hasonlóan ez a szöveg is egy költészetelméleti kérdéskörökkel vegyített útleírás. Kiindulópontja a kortárs magyar irodalmi életre nagy hatást gyakorló szerkesztő és irodalomtörténész, Réz Pál idézetéhez fűzött ironikus kommentár:

„»[h]a egy Ady-vers megjelent, megálltak a villamosok« […] De ha nem jelent meg, akkor is megálltak. / Akárcsak most”.

Utoljára Kerber Balázs olvasta fel verses regényének Werdiewend könyve II. című részletét. A szöveg test- és térpoétika között létesít organikus kapcsolatot a versbeszélő belső tapasztalatainak közvetítésével: „[a]hogy esőtől ázik / a kosz, velem csorog. Lehet-e még / járni, van-e távolság, érezni-e még / a kéket, a feszítő sodrást. Kezemet / érinti-e a tér?”.

Ezután Ott Anna is elfoglalta helyét a színpadon. A moderátor először arra volt kíváncsi, hogy miféle alkotófolyamatot zárnak le most a szerzők, milyen kihívások, örömök érték őket az írás során. Kerber Balázs elmondása alapján könyve egy hosszú munkafolyamat eredménye, mely során többfajta szöveget igyekezett egységes narratívában elhelyezni. A Számtan holdas estékre így előző kötetéhez, a Conquesthez hasonlóan egy disztópikus történetet mesél el, melyben egy háborúhoz közeli állapot jelenik meg. (Alkotófolyamatát segítette a 2023-ban elnyert Mastercard Alkotótárs-ösztöndíj.)

Borsik Miklós célja az írás során az volt, hogy a készülő kötet előző verseskötetével, az Átoknaptárral ellentétben ne a „befelé fordulás” eszköze legyen. Új könyvének már címe is jelzi a kötet központi témáit, a futárként szerzett tapasztalatokat és élményeket. Elmondása szerint bár a dolognak van performatív aspektusa, nem az áll a fókuszban, fontosabb tényezőként emelte ki a tevékenységgel együtt járó elmélkedést.

Simon Bettina közvetlenül az első könyvének (Strand) megjelenése után kezdett el dolgozni az új köteten és örömöt jelentett számára, hogy a Strand befejezését nem követte alkotói válság. Úgy gondolja, hogy a könyv borítja jól reprezentálja mindazt, ami az új versanyag célja volt:

egyszerre csinálni valami személyeset és művészit.

Ott Anna ezt követően arra volt kíváncsi, hogyan formálja a valóság, az aktualitás a készülő verseket. Simon Bettina osztotta meg először tapasztalatait. Bár nem állt szándékában aktuális témákról írni, azok utólag mégis beszüremkedtek a kötet lapjai közé. Példának hozta fel a Covid19-járvány előtt írt szövegének motívumát, a kéztisztítógélt, illetve a George Clooney vagy anya című versét, amely megírása után nagy mennyiségben kezdtek el terjedni az interneten a George Clooneyról szóló mémek.

Borsik Miklós ezzel kapcsolatban előző kötetének alkotófolyamatát idézte fel. Már az írás korai szakaszában eldöntötte, hogy a könyv mottója egy Peter Handke-idézet lesz, az osztrák szerző időközben pedig Nobel-díjat kapott. Borsik számára ez olyan érzés volt, mintha a valóság „riogatná” ezzel őt.

Elmondta azt is, hogy a futártevékenység szempontjából nem kikerülhetők az aktualitások, elég csak a rengeteg plakátra gondolni, amikkel az ember utazás során találkozik.

Kerber Balázs érdeklődésének középpontjában nem önmagában a valóság állt, inkább annak generált jellege. Izgalmasnak tartja például, hogyan szembesülünk a különböző információkkal egy városi térben. Kerber is hasonlót tapasztalt az aktualitásokkal kapcsolatban, mint a másik két szerző. A kötetben megjelenő fenyegetettséget fokozta az, hogy a közéleti, politikai diskurzusok egyre gyakrabban felbukkanó eleme lett a háború.

Ott Anna ezután arról kérdezett, hogy a társművészetek hogyan hatnak rájuk és a keletkező művekre. Borsik Miklós számára a mediális metszéspontok jelentik ebből a szempontból a legfontosabbat, ilyennek tartja a lépcsőházat is, mely számos versrészlet keletkezési helyszíne volt. Kerber Balázs a krimi és noir jellemzőket emelte ki mint fontos hatást. Kiváltképp azok a detektívtörténetek inspirálják őt, amik végén nem oldódik meg a rejtély, csak a feszültség fokozódik. Simon Bettina gyakran keres párbeszédhelyzeteket a különböző tevékenységei között, ezt pedig a kamaszkorában rá nagy hatást gyakorló beatköltészet sajátosságának tartja.

A következő kérdés az volt, hogy a három költő számra mit jelent az írás. Simon Bettina elmondása szerint „sokkal idegesebb lenne, ha nem írnia verset”.

Borsik Miklós számára a vers vitafelület, mely által önmagával és másokkal is képes megtárgyalni dolgokat.

Kerber Balázs pedig a versírás origójaként a képi érdekeltséget emelte ki. Az ő esetében a készülő szöveg alapja gyakran valamilyen látvány, amit igyekszik „lefordítani” a maga nyelvére.

A beszélgetés következő témája a költői hang volt. Borsik Miklós az új kötetében sok intertextust helyezett el. A szerzőt az érdekelte, hogyan lehet más hangját úgy kölcsönözni, hogy az mégis a sajátja legyen. Simon Bettina számára talányos jelenség az, ahogyan a költői hangjával dolgozik, olyan mintha az mindig jelen lenne az életében, de a hétköznapokban nem tudna vele megszólalni. Kerber Balázs a szöveg spontaneitásának lehetőségiről beszélt. Éppen ezért fontos neki Kassák Lajos költészete.

Igyekszik azt a kérdést körül járni a versírással, hogyan teremthető meg egy nyelvi koherencia akkor, ha lemondunk a strukturáltság igényéről, a „nyelv jólneveltségéről”.

Végül szó esett még az egymásra gyakorolt hatásokról és az együtt folytatott munkákról. Mindhárom szerző írt már másokkal közösen szöveget, az így szerzett tapasztalatok pedig Kerber szerint fontosak az új írásformák felkutatása szempontjából. Simon Bettina ezt azzal egészítette ki, hogy a folyamatos „figyelem a többiek felé” is jelentős inspirációs forrás.

Az est végén mindegyik szerző olvasott még egy keveset az új könyvéből. Kerber Balázs választása a Werdiewend még a vonaton látta ezt az álmot… kezdetű szövegrészletre esett, melyben egy delíriumos világűrleírás keveredik egy gyalogos-átkelőhely képével. Simon Bettina a már említett George Clooney vagy anya című verset szavalta el, melyben a lírai alany azon töpreng, milyen érdekes irodalmi kísérlet lenne, ha írna George Clooneynak egy verset. Borsik Miklós pedig a Futár vagyok, mit érdekelne című művét olvasta fel, mely szerint a költészet mindenben ott lakozik, és bárhonnan üldözni kezdheti a gyanútlan költőt (futárt).  

Képek forrása: Jelenkor Kiadó