A Freeszfe Egyesület első színházcsináló osztálya tavaly végzett. Így a kísérletinek számító képzés produktumai is nyáron voltak először láthatók, ezek közül több előadás is most ért be, azaz utómunkát és finomhangolást követően most találtak állandó játszó helyre. Ezeket az előadásokat a legkülönbözőbb helyszíneken, gyakran nem klasszikus színházi terekben lelhetjük fel, Komáromy Bese Soha jobban című előadása is lehorgonyozott végre.

Egy pillanatig meglep, hogy ezúttal a Turbina Kulturális Központ Nagyterme van színházi térré alakítva, s így vár közönségére. Ám az alkotók kihasználják a lehetőségeket, bemennek a koncerttér pultja mögé, onnan hoznak elő kellékeket, vagy onnan töltenek italt maguknak. A nézőtér három oldalról veszi körbe a játékteret, az előadás előtt szándékosan úgy választok ülőhelyet, hogy rálássak a közönségben velem szemben ülők arcára, ez az igyekezet pedig busásan megtérül az előadás során.

A díszlet akár egy kerületi lomizás eredménye is lehetne, az egymás mellé rendezett használati tárgyak remekül visszaadják a darab lepusztult világát, amelyben csak a valóban szükséges tárgyak tudnak túlélni, semmi nincsen pluszban a színpadon. Az előadás képi nyelve így egyszerű, és ez határozottan előnyére válik, illetve mégis szolgál meglepetéssel: például az önmagában elhelyezett gázkonvektor vagy a süketítően hangos vízforraló, amit hatvan ember hallgat egyszerre egy feszült pillanatban. A díszlet minden elemét, még a legapróbb részleteket is a rendező és az alkotók készítették el saját kezűleg, vagy saját maguk szerezték be. Ebből is látszik, hogy a független és fiatal színházban pont az a jó, ami a rossz is: kevés az erőforrás, ezért a színházcsinálás nagyobb kreativitást igényel az alkotók részéről.

Ez a függetlenségből adódó kreativitás, a szabadság, illetve az erre való vágyakozás az előadás többi részét is jellemzi. Komáromy Bese darabjában mindenki szabadulni akar, múlttól, haragtól, bánattól, egymástól. A történet szerint Ábris és húga, Réka évek után találkoznak egymással újra, azaz Ábris segítséget kér Rékától, aki befogadja otthonába a huszonéves fiút. Ez a találkozás cseppet sem konfliktusmentes, és kísértetiesen hasonlít arra az éjszakára, mikor egy hasonló lakás poros padlójára koszangyalt készítettek, és minden megváltozott közöttük.

A darabban Réka és Ábris hadakoznak: egymással, a valósággal, a múlttal, saját magukkal. Egy intim világba engednek belépni minket, ahol ketten próbálják rekonstruálni közös múltjukat, közben pedig folyton mozgásban, változásban van viszonyuk a jelenben is. A drámai alapanyag abszolút erőssége az előadásnak, a történetvezetés mellett az is izgalmas, ahogyan az idősíkok közötti váltást színpadon megvalósítja a produkció. Az este egyszerre vicces és megrázó, jól viszi végig a testvérpár dinamikáját, minden információ apránként kerül elénk, sok benne a titok, az elhallgatás, emiatt a teljes kép csak lassan bomlik ki. Az előadás csúcspontján, amikor a kettejük közötti konfliktus értelmet nyer, van egy olyannyira megrázó és bevállalós jelenet, ami miatt megéri úgy helyet választani a nézőtéren, hogy rálássunk a közönség tagjaira is.

A színészi játék hiteles és szórakoztató, Pereznyák Nikolett és Nyomárkay Zsigmond játéka kitölti a színpadot. Egy-egy jelenetnél valóban azt érezzük, hogy de szívesen behúznánk nekik egyet, ugyanannyira idegesítenek minket, mint amennyire egymást is, de mindeközben empatizálunk, és nevetni is tudunk velük, rajtuk. A Rékát alakító Pereznyák Nikolett a darab rendezőjéhez hasonlóan a FreeSzfe színházcsináló osztályában végzett. Pereznyák virtuózan hozza a sérült, trágár húg szerepét, átélhetően és remek humorral illeszti bele a darab világába Réka karakterét. A báty, Ábris szerepében Nyomárkay Zsigmondot láthatjuk, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színművész, negyedéves osztályában tanul, Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila osztályában. Nyomárkay is nagy energiákkal dolgozik a színpadon, a viharvert rosszfiú szerepét szerethetővé teszi, még akkor is, amikor épp az idegeinkre megy. Az előadás azonban nyitva hagyja Réka és Ábris történetét. Az utolsó jelenetben, miközben távolodnak tőlünk, egymáshoz közelebb kerülnek, de  azt nem tudhatjuk, meddig tart ez a közelség majd, hogy reggel Réka kiteszi Ábrist, vagy a testvéri pokoljárás jegyében feloldozást nyertek mindketten.

Komáromy Bese: Soha Jobban

Ábris: Nyomárkay Zsigmond
Réka: Pereznyák Nikolett

Zene: Hunyadi Máté
Konzulens: Kárpáti Péter, Zilahy Anna
Produkciós vezető: Csunderlik Zita, Osváth Gábor

Írta és rendezte: Komáromy Bese

Bemutató: 2023. november 9.
Turbina Kulturális Központ

Fotók: Pápa Daniella