A bemutatót Balogh Endre vezette fel, aki elmondta, a szerző első, Zsúr című, 2013-as kötete szintén a Prae Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek kapcsán Tóth Kinga elmesélte, az előző napokat Bécsben töltötte, ahol a kötet alkotásait adta elő hangköltemény formájában, és az esemény szervezői meglepték a Zsúr, általa korábban náluk felejtett példányaival.

Tóth Kinga köteteiben gyakran keveredik a vizualitás és a szöveg alapú médium, továbbá a költő hangköltészettel és performansz művészettel is foglalkozik. Erre reflektálva Balogh Endre kifejtette, többek között arról fogja kérdezni a költőt, miért fontos számára, hogy az írott szövegen túl a vizualitás is megjelenjen a köteteiben. Ezt követően a szerző adta elő A másik Mária dala című kötetnyitó versét hangköltemény formájában.

A zenei előadásokban megjelentek a költő „hangszerei” is, melyek többek között egy csengettyűből, egy dörzsszivacsból és egy pohár vízből álltak. A hangköltemények kezdetén Tóth egy többsávos hangrögzítőre vette fel a különböző szólamokat, majd ezekre ráénekelte a szöveget.

Ezután Balogh Endre röviden bemutatta a könyv tartalmát, amelyben a versek mellett feltűnnek fotók, illetve egyéb tartalmakra vonatkozó QR-kódok is. Balogh ennek fényében először arra kérdezett rá, hogy a szerző hogyan magyarázza a könyvnek azt a tulajdonságát, hogy kinézetre „pompázatos”, míg szövegvilágában nagyon szűk határok között mozog.

Erre reflektálva a költő elmondta, ő erre a műre albumként tekint, amelyben az írott szövegek, a fotók, a grafikák, a QR-kóddal elérhető performanszok egyenrangú tartalmakként vannak jelen. Az egyéb tartalmak felhasználásával arra volt kíváncsi, hogy miként lehet egy szöveget megélni és élő anyag formájában átadni.

Azt is kifejtette, az eredetileg nagyobb terjedelmű szöveganyagnak csak kis része került bele a végső formátumba. A szövegekből azokat válogatta ki, amelyek egyrészt beleilleszkedtek a könyv teremtéstörténetet játékba hozó hét fejezetének egyikébe, másrészt utaltak az apácák mindennapi rítusaira.

Ezt követően Balogh Endre rámutatott a könyv azon jellemzőjére, hogy egy ponton a szövegek eltűnnek benne, a fókusz pedig teljes mértékben a képi világra kerül át. Ennek kapcsán Tóth Kinga elmondta, az elmúlt években sokszor látogatott meg kolostorokat, ahol személyesen részt vett szilenciumgyakorlatokon. Ez számára a tanulmányait tekintve is lényeges tapasztalat volt, mivel apácaművészetet kutat. Elmondta, érdeklődésének fókuszában a szakrális rítusok és a szöveg élővé válásának módjai állnak. Példaként felhozta Avilai Szent Teréz A belső várkastély című könyvét, amelynek tartalmát csak akkor sikerült megértenie igazán, mikor egy nővér felhívta rá a figyelmét, hogy ezt a nyelvet nem megérteni, hanem megélni kell. A szöveg végül egy több napos szilenciumot követően vált érthetővé számára, amely idő alatt a költő elmondása szerint újra megtanult látni és érzékelni. Az elcsendesedés kapcsán Tóth Kinga kifejtette, az elmúlt években számtalan magányosabb időszakot élt át az életében és a pályáján.

Az utolsó, szövegmentes fejezet képein megjelenik a költő alakja, amint a 2022-ben kiszáradt, debreceni Vekeri-tó mellett táncol. A tó kiszáradását a költő saját egészségével hozta összefüggésbe, amelyben ugyanabban az időben élt át törést. A hetedik fejezet, amely egyszerre utal a teremtés és a hét utolsó napjára, ugyanúgy jelöli valaminek a végét, és valami új eljövetelét. Az utolsó fejezet a szöveg helyett a képekről és azok jelentéséről, a megélésről szól.

Ezután Tóth Kinga előadta Rókatánc című versét. A performanszban a költő ezúttal, „hangszereit” mellőzve kizárólag saját hangját használta. A szólamokban egyszerre jelentek meg a magyar népdal hagyomány és a magyar szerelmi költészet motívumai. Az előadás után Balogh Endre rámutatott a kötet antikapitalista jellegére, amely a fotókon megjelenő tárgyak kapcsán merült fel benne. Erre reflektálva Tóth Kinga elmondta,

az újrahasznosítás gyakorlata hozzátartozik az apácák életéhez, akik minden szerves és szervetlen anyagot felhasználnak. Ez a fajta hozzáállás a minket körülvevő dolgokhoz a szerző szerint rendkívüli őszinteségről tanúskodik. „Egy oltárterítő semmivel nem különb egy halott szent csontvázánál”, jegyezte meg.

Szó esett a kötetben visszatérő centrum nélküliség és a közösségen keresztül történő feloldódás motívumairól – a költő arról beszélt, hogy kutatásaiban a modern női liturgia is megjelenik, amiben hangsúlyos a hierarchikus terek és az én dekonstrukciója. Tóth Kinga megemlítette az emberi test komposztálódását, amely biológiailag meghatározó esemény, melynek során feloldódunk a földben, beteljesítve az utolsó hasznos funkciónkat.

A következőkben Balogh Endre a szövegek poétikájáról beszélt, hangsúlyozta az idézetek és a többnyelvűség szerepét a kötetben. Erre reflektálva a szerző kifejtette, performanszait élőben komponálja, a versek szövegeiből bizonyos részeket hangsúlyoz, másokat pedig teljesen elhagy, azt tartja szem előtt, hogy valami újat hozzon létre, ami túlmutat az egyszerű felolvasáson. A népdal idézetek kapcsán megjegyezte, a tapasztalata szerint a magyar népdalok azokban az idegen nyelvű közegekben is képesek érzelmi reakciót kiváltani, ahol a hallgatóság nincsen tisztában a jelentéssel. Hozzátette, izgatják őt a szűk hangzás- és szövegvilágok, illetve, hogy ezek milyen módon találkoznak egymással. 

Ezt követően újra a kötet, illetve a szerző többi kötetének multimediális jellegére terelődött a szó. Tóth Kinga megjegyezte, lehet, hogy azért nyúl mindig a nyelven túl a vizualitáshoz, mert fél az önmagukban álló szövegektől. Azonban azt is hozzátette, hogy

a témák, amik megjelennek a köteteiben, mindig egy szűk világot mutatnak be, és ez a szűkség számára megkíván egy kifejező másik réteget, amely a versek köré épül fel.

A bemutató lezárásaként elhangzott a Tűleveleken című, meditatív hangulatú, fokozatosan elcsendesedő hangköltemény, amelyben a korábban említett pohár víz is szerephez jutott, a köveken átfutó patak hangját hívta életre vele a költő. 

Az esten készült videófelvétel megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán

Fotó: Mariia Kashtanova