Az eseményen Élő Csenge Enikő, a csoport egyik tanára moderálta a beszélgetést, aki rögtön az elején elmondta, hogy társa, Kazsimér Soma sajnos egy másik projekt miatt nem tud részt venni a záróalkalmon, de gratulációját küldi minden résztvevőnek.

Élő a rendezvény kezdetén röviden összefoglalta a FISZ Junior program történetét, a bekerülés feltételeit, valamint a színes programokról is beszélt. Elmesélte, hogy 2019-ben született meg az ötlet arról, hogy létre kellene hozni egy olyan programot, amely az egészen fiatal, gimnazista író- és költőpalántákat karolja fel, majd 2020-ban el is indultak a workshopok, melyek azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek, hiszen immár a negyedik szakmai alkotóműhelyen vannak túl, mely ez alkalommal a még aktívabb munka érdekében kifejezetten a prózára koncentrált.

A jövőben pedig egy külön líra workshoppal is készülnek.

Élő beavatta a közönséget, hogy a jelentkezők által beküldött szövegek alapján választják ki, hogy ki vehet részt a workshopon, mely írásokon nem tüntetik fel a nevet, ezzel elkerülve, hogy a visszajáró tagok munkájának megítélésében befolyásoló tényező   legyen a fejlődés a korábbi alkotásokhoz képest. Vagyis csak az adott szöveg dönt. Továbbá beszámolt róla, hogy

a workshopok során részleteket olvasnak kortárs irodalmi művekből, vagy irodalmi trendekről, írásmódokról, stilisztikai megoldásokról, publikációról, könyvkiadásról, a magyar irodalom jelenéről beszélgetnek,

valamint minden alkalommal meghívnak egy kortárs szerzőt, akivel az írói lét és a szerzőség kérdéseit járják körül. Kiemelte a programok legfontosabb elemét, a műhelyezést, azaz a kreatív írásfeladatok elvégzését, majd egymás munkáinak szemlézését, építő jellegű kritikával való ellátását, melyben az adott vendégíró is részt vesz. Ez alkalommal Potozky László és Mészöly Ágnes járult hozzá a fiatalok fejlődéséhez. Élő Csenge Enikő megjegyezte, hogy

sem Kazsimér Soma, sem ő nem hisz a „jó és rossz” közvetlen átadásában, azaz nem írni tanítják meg a csoporttagokat, hanem irányelvekre világítanak rá és javaslatokat tesznek, ezzel elgondolkoztatva és terelve a résztvevőket.

Ezután következett a csoporttagok bemutatkozása, akik egy-egy mondatban beszámoltak személyes írói indíttatásukról és a FISZ Junior programjának tapasztalatairól is. Szinte kivétel nélkül megjegyezték a szakmai tanácsok és az építő jellegű kritika fontosságát, hogy a közös munka során egy kedves és őszinte csapattal dolgoztak, akár pozitív, akár negatív véleményekről volt szó. E véleménnyel azok is egyetértettek, akik már a harmadik FISZ kurzusukra jöttek vissza, mint Kessler Emma és Niszler Emma, vagy másodszor, mint Bársony Kamilla, de az első alkalmasok, mint például Nagy Pálma és Molnár Boróka is kiemelték a szakmailag és emberileg is támogató közeget.

Míg Bársony Kamilla arról számolt be, hogy a csak prózával foglalkozó workshop koncepciója azért vonzotta, mert kifejezetten az epikához áll közel, addig az ebben kevésbé otthonosan mozgó Kuti Lillát épp a komfortzónából való kimozdulás motiválta.

A következő programpont az est első felolvasó köre volt, mely során az egyik műhelyfeladat eredményét osztották meg a közönséggel a fiatalok. A résztvevőknek a workshopnak otthont adó Kis Présház könyvespolcához kellett odalépniük, majd egy tetszőlegesen kiválasztott könyvet felcsapniuk, és az első szembejövő mondattal három rövid történetet, novellát vagy leírást alkotniuk, jelen, múlt és jövő időben, csupán fél óra alatt. A cél a vendégmondat minél organikusabb beillesztése volt a szövegeikbe.

Voltak, akik elmondásuk alapján stílusukba illeszkedő mondattal dolgoztak, ezért könnyen és gyorsan végeztek, mint Bársony Kamilla vagy Molnár Boróka, míg másoknak több kihívást jelentett a vendégmondat köré építeni a szövegeket, mint Niszler Emmának, aki egy tudományos könyvből kiemelt mondatot illesztett bele egy fiktív Facebook-csoport beszélgetés okoskodó, trágár szólamai közé.

Keszler Emmát bevallása alapján szintén kimozdította a komfortzónájából a feladat, de bravúrosan megoldotta a bokafájdalom testi tapasztalatából kiinduló, flâneurként a városban bolyongó énelbeszélőt eszközlő elbeszélésében.

Izgalmas volt hallani az egyéni megoldásokat; valamint ebből a feladatból is kitűnt, hogy mindenki mennyire eltérő, ugyanakkor saját stílussal szólal meg.

Rövid szünet után a második felolvasási kör következett, mely során minden résztvevő egy hozott szöveget olvasott fel, többségében azt, amellyel felvételt nyertek a workshopra. Egytől egyig koherens, jól felépített, színes alkotásokat hallhattunk, köztük Bársony vagy Raffay elbeszéléseit, előbbi egy nosztalgikus, de kevésbé jól sikerült nyaralás történetét tárta elénk, utóbbi egy pár megismerkedését megelőző momentumok egymásba kapcsolódását, illetve Kuti fantasy novellájának egy részletét, melyet eredetileg az Irodalmi Lépegető pályázatára írt. Molnár Az én városom nem apám városa című esszéciklusának részleteit olvasta fel, melyek lendületes stílussal reflektáltak az identitás meghatározhatóságának, a megszólalás lehetőségének és a változás örökkévalóságának egymásba kapcsolódó kérdéseiről, igazán érett és érzékeny prózát felmutatva.

Niszler Apám vadvirága című novellája is hasonlóan súlyos problémakört mutatott be. Gondos szerkesztéssel felépített szövegében a kistinédzser énelbeszélője szemén keresztül egy család széthullása rajzolódik ki, mely nem hajlik át giccses siránkozásba, mégis hűen ábrázolja a szülő-gyerek kapcsolatok terheltségét és a szeretett egyének fájdalmas elhidegülését egymástól, mely a mű záróegységében csúcsosodik ki, amelyben a fiatal lány a jeges Balatonba gázol annak reményében, hogy kifagyjon a méhe, ezzel a gesztussal utasítva el a reprodukció és a trauma továbbadásának lehetőségét.

Keszler Randi után című, különleges, érzéki tapasztalatokkal és színes trópusokkal telített szövege egy találkozó után hazafelé sétáló nőalakot helyezett középpontba, annak egyértelmű, ugyanakkor nem expliciten közreadott traumatikus életeseményeivel és a törődésre, irgalomra, megpihenésre való vágyakozásával együtt. Végül Nagy Pálma Elkezdem című novelláját hallhattuk, melynek narrátora a kórházi miliőt, varratokat és könnyes szemeket élesen váltó, rögzített képeinek felidézésével, a cikázó emlékek megragadásának igényével igyekszik szembenézni saját műtétélményével.

Élő Csenge Enikő Niszlertől és Kesslertől is azt kérdezte, mit gondolnak, miben változott a FISZ Junior által a saját írásmódjuk, munkafolyamataik, és miért térnek vissza ebbe a közösségbe? Mindketten kiemelték a saját hangjukat, melyre a FISZ Junior műhelyek során találtak rá, valamint az építő, szakmai tanácsokat.

Niszler elárulta, hogy a műveltsége növelésében is nagy szerepet játszottak az alkalmak, Kessler pedig, hogy már átgondoltabb munkafolyamattal dolgozik, nem csak intuitívan kezd neki az írásnak.

Élő ezután Raffaytól azt kérdezte, milyen élmény volt kortárs alkotóval találkoznia, mit kamatoztatott belőle. Raffay elmondta, ez volt az első ilyen alkalom, de megerősítette és inspirálta, hogy a hivatásos írók is sokszor kételkednek a munkájuk sikerében, mégis kitartóak, és ennek mindig lesz eredménye.

A második blokk során Nagy Pálmáról megtudtuk, hogy terápiás jelleggel kezdett el írni, nem olyan régen, épp ezért meg is lepte, hogy felvették a workshop résztvevői közé, és bár nem tudta, hogy mire számítson, pozitív élményekkel távozik. Kuti Lilla elmondta, hogy ezen a programon leginkább a tömörítés fontosságáról tanult, mely sok kapaszkodót ad neki a jövőbeli munkához, valamint, hogy

örömmel vette, amikor pályakezdő írók is véleményezték a szövegeit, hiszen egészen más perspektívából látnak egy szöveget, mint a szakma veteránjai.

Ezzel véget ért a rendezvény, mely majdnem két órás időtartama ellenére sokkal rövidebbnek érződött a minőségi, tartalmas irodalmi élménynek köszönhetően. Remélhetőleg hamarosan olvashatjuk a fiatal tehetséges első publikációit, és szélesebb körben is megismerkedhetnek velük az olvasók is.

Fotók: FISZ