Az már első pillantásra megállapítható, hogy Doiasvili nem klasszikus adaptációt képzelt el, ám nem is a darab a kortárs színháztól megszokott mai környezetbe ültetésére törekedett. Feldolgozásában az alaptörténet egy időben behatárolhatatlan, futurisztikus-disztópikus világba kerül, mely csupán néhány elemében emlékeztet a klasszicizmus külsőségeire. A választás meghökkentő lehet, ugyanakkor még erősebben gondolkodtat el arról, vajon egy ennyire rideg, a valóságtól elidegenített légkörben van-e esély igazi érzelmek kialakulására.

Medveczky Balázs és Márkus Luca nagyon szerethető szerelmespárt alkotnak, első közös jeleneteiket átitatja a fiatalkori kölcsönös fellángolás mámorító boldogsága. A későbbiekben mindkettőjüknek alkalma nyílik egyénileg is kibontakozni: míg az első felvonás Ferdinand, addig a második Luise személyiségének mélyítésére helyezi a fókuszt. Medveczky nagyszerűen formálja meg a látszólag tettrekész, a kedveséért hevesen küzdő ifjút, aki apja akarata és a jelentős lépések megtevése előtt mégis mindig meghátrál. Márkus pedig kezdetben a körülmények passzív áldozatának tűnik, a második felvonásra azonban magához ragadja az irányítást. Jellemfejlődésének látványos kifejezése a hajának változása: a kisfiús, komolytalan, rövid frizura után hosszú, göndör lobonccal jelenik meg, ami sajnos mégsem Luise kivirulásához, hanem bukásához kapcsolódik.

Luise szülei, Miller muzsikus és felesége szerepében Rudolf Péter és Hegyi Barbara kitűnő komikus duóként működnek együtt, viszont az ő karaktereik kapcsán érezhető némi aránytalanság az előadás hangnemében – párosuk sokszor akkor is nevetésre készteti a nézőt, amikor már megrázó események történnek velük. Ferdinand miniszteri tisztet betöltő apjaként Hegedűs D. Géza rutinból hozza a cinikus gengsztert, ellenben annál kiemelkedőbb a titkárát alakító Horváth Szabolcs, aki visszataszítóan tenyérbemászó, de valahol mégis sajnálható figurává teszi a beszédes nevű Wurmot. Nagy-Kálózy Eszter mint Milford grófnő az őrület és a számító manipuláció határán egyensúlyoz, szintén egy olyan összetett alakként, akiről nehéz eldönteni, szánalmat vagy megvetést érdemel. Egyedül a Hirtling István által játszott komornyik lóg ki kissé az összképből, elenyésző mértékben kapcsolódik a többi szereplőhöz, ám hozzá is kötődnek erőteljes monológok.

Ketevan Nadibaidze minimalista, funkcionális díszletelemekkel dolgozott, a magas rácsszerkezetek és a középen álló emelvény inkább koncerthez teszik hasonlatossá a színpadképet. Egyes összetevőkkel sikerül lágyítani a barátságtalan atmoszférán: a szerelmeseknek árnyékot nyújtó vásznak, a kertet jelképező (még ha később halálos méreg alapanyagát is adó) fa megteremtik egy idillibb környezet lehetőségét. Bánki Róza jelmezeiben kreatívan ötvözte a dráma megjelenési idejére emlékeztető rizsporos parókákat és hosszú köpenyeket modern öltönyökkel és Lady Gaga-videóklipet idéző rózsaszín latex estélyikkel, igazán eklektikus és ingergazdag látványvilágot eredményezve.

Ugyan napjaink színházában kifejezetten népszerű a vetítéstechnika használata, ritkán látni annak olyan tudatos és ötletes alkalmazását, mint itt. Eleve formabontó, hogy az előadás a saját filmelőzetesével kezdődik, ami hatásosan villantja fel a cselekmény legizgalmasabb pillanatait. A továbbiakban pedig az élő kameraközvetítés segítségével a játéktér kitágul a színpadon kívülre is, ezért nemegyszer párhuzamosan zajlanak a történések az alagsorban vagy a színház folyosóján is. Az is előfordul, hogy a felvételen más nézőpontból szemlélhető meg egy jelenet, például a padlóra írt feliratok felülnézetből válnak elolvashatóvá.

Az idő előrehaladtával egyre megterhelőbbé és bonyodalmasabbá válnak a szereplők egymás jó hírét besározni szándékozó cselszövései, így felvetődnek a kérdések: vajon megéri-e egy szerelem miatt ennyi ármányt kitervelni? Megéri-e ennyi ármány miatt eldobni magunktól a szerelmet? Lehet-e akkor is őszinte vallomásokat tenni, amikor még nem túl késő? Annyi biztos, ahogy ezek a problémafelvetések, úgy maguk a fogalmak is, ármány és szerelem, örökké érvényesek maradnak.

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem 

A magyar szöveget Forgách András fordításának felhasználásával írta: Kozma András

Ferdinand, az első miniszter fia, őrnagy: Medveczky Balázs
Luise, Miller muzsikus lánya: Márkus Luca
Von Walter, első miniszter egy német herceg udvarában: Hegedűs D. Géza
Lady Milford, a herceg szeretője: Nagy-Kálózy Eszter
Wurm, a miniszter magántitkára: Horváth Szabolcs
Miller, városi muzsikus, zenetanár: Rudolf Péter
Millerné, a felesége: Hegyi Barbara
A herceg komornyikja: Hirtling István

Továbbá: Bálint Barna, Biczó Anna, Drahota Albert, Dzsupin Ádám, Fehér Laura, Harangozó Boglárka, Jónás Roland, Magyar Lili, Mezei Ábel, Orosz Gergő, Perger Mátyás, Szabó András, Tóth Brigitta, Vati Luca, Viola Péter, Vitárius Orsolya

Dramaturg: Kozma András
Dramaturg-konzultáns: Komán Attila
Díszlettervező: Ketevan Nadibaidze
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Jelmeztervező: Bánki Róza
Világítástervező: Csontos Balázs
Ügyelő: Wiesmayer Erik, D. Mucsi Zoltán
Súgó: Szarvas Éva
Rendezőasszisztens: Efstratiadu Zoé
Rendező: David Doiasvili

Vígszínház
2024. március 9.

Fotó: Dömölky Dániel