Az estet Izsó Zita vezette fel, aki elmondta, hogy a felolvasás mellett mindenki válaszolni fog egy, általuk előre megírt kérdésre, amelyet a résztvevők maguk húznak ki. A kérdések fókuszában a határátlépés, valamint a határtalanság fogalmai álltak, mely tematikák valamilyen formában az elhangzott versekben is megjelentek.

Az első két elhangzott szöveg Fenyvesi Orsolya Igen és Izsó Zita A sodrás iránya című versei voltak. Mindkettőben központi szerepet kapott a test, illetve a test természeti erőként való felismerése. Ezután Deres Kornélia következett, aki reflektált az elhangzott szövegekre, és kifejtette, hogy az ő verseiben nem jelenik meg expliciten ez a motívum. Ezért döntött úgy, hogy a három megjelent kötetéből olvassa azok utolsó verseit, melyek a könyvbéli pozíciójuk miatt a kötetek közti határon helyezkednek el. Első szövegeként a Nagy levegő című verset választotta, mely legelső kötetének, a Szőrapának záróverse. Következőként Kali Ágnes olvasta fel egy friss versét, de előtte elmondta, hogy anyává válása óta az utóbbiakban kevesebb ideje jut a versírásra, ezért felolvasás közben szokott hozzátoldani a szövegeihez. Végül Nagy Hajnal Csilla zárta a kört, Ősz 2022 című, három részből álló versével.

A felolvasás után elsőként Kali Ágneshez került a szó. Az általa húzott cetlin ez állt: „Szélső érték földrajzi határokban, akár érzelmileg, akár távolságban”.

A költő kifejtette, hogy földrajzi értelemben nem lépett át nagy határokat, annál inkább hangsúlyos szerepet tölt be életében az érzelmi határátlépés, azon belül is a szülés friss élménye, amely számára eddig a legmeghatározóbb volt a határátlépés tapasztalatát tekintve.

A következő kérdés az irodalom, illetve a művészet és a határátlépés kapcsolatára irányult és Izsó Zita húzta ki. Elmondása szerint az irodalom bármilyen határt átléphet.

Hangsúlyozta, a lényeg a művészetet tekintve szerinte az, hogy nincs és ne is legyen határ abban, aki alkotni kíván. Saját alkotói folyamatát úgy írta le, mint amely szándék nélküli, és nem veszi figyelembe a határokat.

A felolvasást Fenyvesi Orsolya folytatta, A határtalanról című versével, amelynek középpontjában a szülés tapasztalata, illetve az ezzel az élménnyel járó érzelmi határtalanság érzése áll. Izsó Zita Kulcsok és Deres Kornélia Felmenők című szövegei hangzottak el ezt követően, majd Kali Ágnes olvasta fel Oldalbordalét című versét, amely a női léttapasztalatot hozza játékba a vallás aspektusa által.

Nagy Hajnal Csilla soron következő írása az első volt az est folyamán, amelyben az utazás, mint fizikai határok közti mozgás megjelent. A vers az országok és kultúrák közti határátlépést az emberek érzelmi, átléphetetlen és átléphető határaival állítja párhuzamba A húzást követően Nagy Hajnal Csillának kellett felsorolnia hét határtalan dolgot.

A következőket emelte ki: a számok, mi mindannyian, az emberek, az indokolatlanul érzett szégyen, a függőségek ignorálása, az, hogy ő személyesen mennyire nem tud számolni, hogy mennyire sokáig tudjuk titkolni magunk elől, hogy nem értünk valamit, és az irracionális félelmek.

A határtalan dolgok számba vétele után Fenyvesi Orsolya vette át a szó, akinek egy pozitív és egy negatív példát kellett felhoznia a határátlépést tekintve. A negatív határátlépésre a költő a szorongást hozta fel és meghatározóan rossz tapasztalatként jellemezte. Pozitív határátlépés szerinte az írás, illetve a szeretet és a szerelem.

Hozzátette, számára a legfontosabb törekvés az életben az én határainak lebontása a másokkal való kötődésen keresztül.

Az est utolsó felolvasó körét Fenyvesi Orsolya A kis kutya című versével indította, mely az emberi és az állati test határainak átlépésén keresztül, a halál okozta veszteség és gyász tapasztalatát járja körül. Ezután Izsó Zita Első találkozás verse következett, amely szintén a halál közelségére és a gyász tapasztalatára reflektál. Majd Deres Kornélia olvasott fel, legfrissebb kötetéből, a Box-ból. A vers címe Civil tér és szintén megjelenik benne a veszteség élménye, illetve hangsúlyos a generációs traumák öröklődésének és felülvizsgálatának kérdése.

Kali Ágnes választott utolsó szövege az Ilyenek ezek a régi Daciák volt, a versben leghangsúlyosabb motívum szintén a veszteség, illetve az azt követő feszültség és káosz tapasztalata. A felolvasókört Nagy Hajnal Csilla zárta, ugyan verse nem kizárólag a gyász köré szerveződik, központi motívumai a veszteség, a szeretet és a szerelem mint érzelmi maximumok, az érzelmi határtapasztalat szélsőértékei.

Az estet Deres Kornélia zárta, akinek arra kellett válaszolnia, miként éli meg az átmeneti időszakokat, amelyek az elmozdulás és a megérkezés között állnak fenn, legyen az akár egy új élethelyzet, egy utazás, vagy egy új kötet megjelenése. A költő a kötetek megjelenését illetően kifejtette, számára a legideálisabb időszak az, amikor egy kötetet már befejezett és kiadásra vár, de még nem jelent meg könyv formájában.

Az átmeneti időszakok témájában hozzátette, szerinte az utazás azért pozitív helyzet, mert egy olyan lezáratlan állapotot jelöl, amelyben még minden lehetségesnek tűnik. Ebben az állapotban a szabadság élménye válik meghatározóvá számunkra.

Az utazás témáját tekintve elmondta, hogy Izland és Izrael voltak azok a helyek, amelyek elsőként igazán „másnak” hatottak számára. Ezek az átmeneti  terek szerinte képesek számunkra egyfajta mentális tranzitként szolgálni, lehetőséget nyújtva arra, hogy új szemszögből ismerjük meg saját magunkat.

Az est lezárása után Deres Kornélia átadta a szót a közönségnek, mindenki megoszthatta az elhangzottak kapcsán felmerülő gondolatokat egymással, illetve a költőkkel. A versek és a kérdésekre adott válaszok gördülékenyen folytak át egymásba, a hangulat meghitt és barátságos volt, és a határátkelés témája rendkívül termékeny és gondolatébresztő alapjaként szolgált az estnek.

Az esten készült videófelvétel megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Fotók: Székelyhidi Zsolt