A Költőim 2018 óta nyújt betekintést a kortárs magyar költészetbe, olyan korábbi résztvevőkkel, mint Grecsó Krisztián, Tóth Réka Ágnes vagy Kállay Eszter. A rendezvény egyszerre teljes értékű Boggie kamarakoncert és kötetlen pódiumbeszélgetés, így a közönség jobban megismerkedhet az adott szerző személyével, alkotói világával.

Az est a Wars for Nothing című számmal vette kezdetét – a dal képviselte Magyarországot a bécsi 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon. A nyitódal után Boggie röviden ismertette a rendezvénysorozatot, valamint kiemelte, hogy igazán sokat készül egy-egy alkalomra annak érdekében, hogy az adott szerző munkásságával minél közvetlenebb kapcsolatba kerüljön. Boggie már iskoláskora óta szereti az irodalmat, de mindig is prózaolvasónak tartotta magát, a költészethez a Költőim projekt hozta őt közelebb. Ezt követően elénekelte Végtelen című számát, amelynek dalszövegét Kemény Zsófi írta az énekes számára.

A soron következő szám a francia nyelvű Camouflage volt, melynek alaptémája 2014-ben, az augusztusi hőségben született meg séta közben. A  dal után Boggie a francia nyelvhez fűződő viszonyáról mesélt. Érettségit követően egy évet töltött Párizsban bébiszitterként. Ennek az élményét örökítette meg az Un an à Paris (Egy év Párizsban) című szerzeménnyel. A beszélgetés megkezdése előtt az Utazó hangzott el utolsóként, amit Boggie unokaöccsének születése apropóján szerzett.

A dal befejezésével Mechiat Zina is helyet foglalt az előadótérben. A beszélgetés első témája Zina magyar–algír származása volt. Boggie elmondta, kétszer is volt szerencséje Algériában járni, azonban meglepte, mennyire körülményes eljutni az észak-afrikai országba. Hozzátette, ennek ellenére az utazások maradandó és rendkívül pozitív élménnyel ajándékozták meg őt.

Mechiat Zina apai ágon algír származású, ő maga azonban Győrben nevelkedett, az algír nyelvvel is csak fiatal felnőttként kezdett foglalkozni, habár édesapja már kisgyerekként próbálta tanítani. Nyolc évvel ezelőtt járt először Algériában, és – a kezdeti idegenségérzet ellenére – sosem tapasztalt még ennyi szeretetet. A szerző elmondta, rendkívül sok arcú kultúra, amelynek még ő is csak egy kis szeletét tudta megismerni ez idő alatt.

„Bennem volt-e azelőtt, mielőtt ránéztem” – fogalmazta meg szemléletesen azt, ami kiváltképp érdekes számára származása és felnövése kapcsán.

Mechiat pozitív tapasztalatait az énekesnő sajátjaival egészítette ki. Az algír embereket segítőkész és őszinte személyekként ismerte meg, ennek kapcsán elmesélte, milyen lelkesnek és hálásnak mutatkozott egy taxisofőr, aki fuvarozta őt. Jóízű nevetést váltott ki a közönségből, amikor a szerző igennel válaszolt Boggie azon kérdésére, hogy túlidealizálja-e a jelenséget. A költő úgy pontosított, hogy számára is pozitív kép alakult ki az országról, amelyet azonban egyelőre „kettőt hátra lépve” tud csak szemlélni.

A beszélgetés ezt követően Zina műveinek sajátosságaira, valamint első, Álomból föl, vidékre le című verseskötetére terelődött. Boggie számára Zina költészete sűrű, „színes-szagos”, olyan nyelvű világ, mely „ajtóstul ront a házba” és képes tapinthatóvá tenni a dolgokat. Mechiat megerősítette Boggie tapasztalatát, a közvetlen intuíciók központi szerepét.

Előre hozni az érzékelést, csak utána behozni az értelmezést – foglalta össze a szerző mindazt, ami számára igazán fontos az írásban, majd egy közelmúltbeli történettel szemléltette ennek jelentőséget. Egyik nap kontaktlencse nélkül indult el otthonról, és bár nem tévedt el útközben, mégis hasonló érzése volt, mivel nem ismerte fel, milyen úton halad pontosan.

Mechiat az írás kezdeti fázisairól, nehézségéről, valamint az azzal kapcsolatos szokásairól is mesélt. 15-16 éves korában születtek első szövegei, kezdetben prózát és prózaverset írt. A váltást egy születendő vers háromoldalas kézirata jelentette, melyet csak nyolc évvel később fejezett be. A szerző leginkább olyan barátainak szereti először megmutatni az elkészült műveket, akik nem foglalkoznak szakmai szinten irodalommal, mivel kíváncsi azokra a tapasztalatokra is, amelyek  a hétköznapi olvasókban keletkeznek.

Zina elmondása szerint szövegei mindig kicsit más módon készülnek el. A Gyújtós című vers esetében egyetlen mondat járt sokáig a fejében, mire összeállt, mi lesz a szerepe ennek a bizonyos mondatnak. Nem szeret explicit gondolatokból és témákból kiindulni írás során, kivételt képeznek ez alól a felkérésre írott szövegek. Ilyen volt a Boggie által felolvasására és megzenésítésre választott vers, a Flamenco is.

A költemény a tánc témakörén belül a Body-Mind Centering nevű önismereti kurzus élményszerűségét írja le, mely az emberi test részeit, folyamatait igyekszik a tudatos tapasztalás szintjére hozni. Boggie zenei tolmácsolása nem csupán a vers motívumaihoz, stílusához lett igazítva, hanem Mechiat Zina személyéhez is.

Szakonyi Milán gitárjátéka néhol keleties stílusjegyeket mutatott, mely szépen összecsengett az algír családi háttérrel.

Miután elhangzott a versfeldolgozás, Boggie még egy utolsó kérdést intézett Zinához a kötetben többször felbukkanó, valamint a könyvborítón is megjelenő medúzáról. Honnan jön, mi a szerepe? A szerző elmondása szerint volt egy személyes élménye, Saint-Tropez partjánál megcsípte egy medúza a nyakát. A csípés nyoma sokáig ott maradt a bőrén, de ő maga nagyon szerette mindaddig, míg el nem tűnt. Emellett az állat egy, a kötet szerkesztése során felmerülő kérdés kapcsán az anyag részévé is vált: hogyan lehet megmosni egy medúzát? Ezen az alapkérdésen keresztül azt a „medúzai minőséget” kísérelte meg közelebbről megvizsgálni, mely az „egyszerre van és egyszerre nincs” tapasztalatának egyfajta anyagi megtestesülése. Az est legvégén újból elhangzott a Boggie által feldolgozott vers, ezúttal azonban a prózai betétet maga Mechiat Zina szavalta el.

Képek forrása: Bajári Balázs, Instagram.