Miután a zsúfoltságig megtelt kávézóban mindenkinek sikerült a pultig verekednie magát, és kikérni a rendelést, a Facebook élő adás is elindult: Florencia elkezdte bombázni kérdéseivel Márkot.  Rögtön kiderült, Márk hogyan ejti a nevét: „Kiszeli”, vagy az „ly” hangot megtartó „Kiszely” a helyes.

Mint kiderült, a fiatal író [j]-nek ejti családneve utolsó két betűjét. A családnévre vonatkozó kitérő után következhettek a művészettel és az alkotási folyamattal kapcsolatos mélyrehatóbb kérdések.

Szó esett arról, hogy a fiatal író először az édesapja által felolvasott Csukás István Oriza-Triznyák meséjén keresztül találkozott az irodalommal. Habár akkor rendkívül szórakoztatónak tartotta; ráadásul nagyapja hatalmas könyvgyűjteménnyel rendelkezett, ami gyerekkorában lenyűgözte, mégsem ragadta magával az olvasás.

Mindez akkor változott meg, amikor a fővárosban folytatta tanulmányait, és a Debrecen-Budapest útvonalon ingázva olvasással ütötte el az időt. Florencia is úgy ismerte meg Márkot, hogy bekövette őt az Instagramon, mert, ahogy a moderátor is elmondta, „jó könyveket tett ki sztoriba”. Mint kiderült, az olvasás és annak népszerűsítése a közösségi médiában nem volt elegendő ahhoz, hogy Márk írni kezdjen, hiszen ő zenével foglalkozott, sok energiát és időt fektetett abba, hogy professzionális zenész lehessen.

Fordulópontot jelentett számára, amikor észrevette zenésztársain a szakma iránti igazi lelkesedést, amely, úgy érezte, belőle hiányzott.

Ekkor kezdett kialakulni számára az a gondolat, hogy az írásban tud az elkövetkező időszakban kiteljesedni, és hozzáfogott egy regény megírásának. Írásait, illetve azok részleteit több szerkesztőségnek is elküldte, és miközben a kiadók válaszára várt, úgy döntött, hogy gyakorlásképp minden nap megír egy ezer-ezerkétszáz szó terjedelmű szöveget. Ezek az írások később novellákká fejlődtek, és 2022-ben elkezdte publikálni őket. Később rájött, a megírt regény szövege több nyelvi-stilisztikai kivetnivalót is hagy maga után, így elkezdett komolyabban is foglalkozni a szerkesztéssel.

Mivel azok a szövegrészek, amelyeket a már szigorúan gondozott, készülő regényből felolvasott, személyes jellegűek, sokszor lírizáltak, ahhoz, hogy a résztvevők közelebb kerüljenek a jelentésükhöz,  elengedhetetlen volt, hogy az író saját életébe is betekintést engedjen a részvevők számára.

Márk elmondása szerint a regény alapjául életének egy kaotikus időszaka szolgál. Tinédzserkori otthonában, Debrecenben játszódik, és a főszereplő pubertás éveinek legvége áll a készülő mű középpontjában.

A szövegekben felbukkan az a bágyadt melankolikusság, amely a művészetek iránt érdeklődő fiatal felnőttekre annyira jellemző. Ilyenkor az ember már túl van első szerelmén, talán egy másik városba megy folytatni tanulmányait, élete végérvényesen és radikálisan átrendeződik, és talán teljes joggal úgy érzi, hogy innen most már csak lefelé tart a pálya, mondta Kiszely, aki úgy jellemezte életének ezt a korszakát, hogy „nyálkás, poros réteg” telepedett rá. Az elhangzott szövegrészlet is ezt támasztotta alá:

„Mogorván jár kézről kézre az alacsony felbontású alföldi levegő. A megyeházánál koncentrálj a homlokod közepére, és képzeld el, hogy először vagy meztelen valaki előtt. Csak akkor menj tovább, ha összekötötted a bordák meghosszabbított egyeneseit. A belvárosban az ablaktükrök közé szorulok. Minden irányban csak én, végtelenül otthon érzem magamat. Az éjszakázni induló fiatalok olyan városok neveit hordják a ruháikon, amiket sosem fognak látni.”

A felolvasott szövegrész egy hazaút végét mutatja be a vonatállomástól egészen az otthonig, ahol a főszereplőt édesanyja kedvenc édességével, tiramisuval várja. Mivel a főszereplő nehezebb megoldást választ, és gyalog megy haza, megismerkedhetünk gyermekkorának fontos színhelyeivel. A séta közben felbukkanó érzések és abszurd gondolatok minden kendőzetlenség nélkül úgy mutatják be az alföldi várost, ahogy azt maga a főszereplő éli meg.

A szövegben fontos szerepet kap a különböző családtagok viselkedésének, gondolatainak leírása, amely ugyancsak a gyermekkorba való visszarévedés egyik formája, amivel az elbeszélő azokra a klasszikus kérdésekre keresi a választ, hogy „Ki vagyok én?”, „Hol van a helyem a világban?”.

A szexualitás is megjelenik: a régi csókok és Playboy magazinok modelljei egyrészt humoros és kedves élményként jelennek meg, másrészt önismereti kérdéseket is feltesznek. Márk elmondta, azért választotta ezt az intim elbeszélésmódot, mert minden kezdő író számára a legkönnyebb saját tapasztalatait megörökíteni. Habár a készülő regény kevés valóságos eseményt sorakoztat fel, hangulatvilágát és perspektíváját teljesen magáénak érzi.

Elmondta, a szöveganyag jelenleg is folyamatosan változik, mivel szigorú szerkesztési szempontok szerint járnak el mentorával, Kiss Tibor Noé íróval annak érdekében, hogy a regény ne csak élvezetes, hanem nyelvi-stilisztikai szempontból is jó legyen. 

A tervek szerint jövőre készül el a teljes kézirat. A közös műhelymunka erős bizalmi kapcsolaton alapszik: Kiss Tibor Noé kifejti kritikáját, és Márk  ezeket megfontolva dolgozik tovább a szöveggel. A fiatal szerző arról is mesélt, hogy először részletes jegyzeteket készít, anyagot gyűjt, és csak ezt követően ír meg egy-egy részt a regényből, amelynek szerkesztésével fejezetről fejezetre haladnak.

Florencia azon kérdésére, hogyan élné meg a végleges kézirat esetleges kiadói visszautasítását, azt válaszolta, hogy természetesen enyhe keserűséggel töltené el, viszont önmagában az írás folyamata az, amely örömet okoz neki, és ez számára elegendő. Ha nem a tervek szerint alakulnak a dolgok, akkor egy „tisztességes” polgári foglalkozás után néz, és hobbiként űzi tovább az írást. Mindeközben Londonból, jelenlegi lakóhelyéről folyamatosan keresi a magyarországi kulturális élethez való kapcsolódás lehetőségeit. Igaz ugyan, hogy a szövegek publikálását tekintve teljesen semleges a földrajzi elhelyezkedés, viszont azt is elmondta, hogy ritkán hívják meg különböző eseményekre.

Ezen kívül szó esett a zene és az irodalom kapcsolatáról. Márk elmondta, szokott írni dalszövegeket, és úgy érzi, hogy „azok épp akkor jók, ha valamiért nem azok”. Ez az ellentmondásos válasz szerinte azt jelenti, hogy a dalszövegek értékét épp az adja, ha valamilyen szempontból hiányosak, giccsesek stb., mivel ez automatikusan előnyükre válik. Az esemény végül újabb felolvasással zárult, majd mindenki itallal a kezében vonult ki a kávéház elé, hogy megvitathassa az elhangzottakat.

Az est visszanézhető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Fotó: Mariia Kashtanova