Futólépésben esem be az Írók Boltjába, már háromnegyed öt van. A helyiségbe lépve az első gondolatom, hogy micsoda kontrasztban állnak a színes könyvborítók a februári hétköznap délutáni szürkeségével. Felfelé lépcsőzve a galériára már hallom a szép számú közönség kellemes zsizsegését, szerencsére találok egy szabad helyet. Közben további érdeklődők érkeznek, szükség van pótszékekre, van azonban, aki a lépcsőn áll, de még így is marad hely. Azonnal kezdődik az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című új beszélgetéssorozatának első része, fókuszban Nádori Lídia munkásságával, akit Hegedűs Claudia kulturális újságíró és Csuhai István, az ÉS versrovatának szerkesztője, esztéta, kritikus kérdez karrierjének kezdetéről, a szerzőkkel való kapcsolatáról és a fordítás munkafolyamatairól.

Hegedűs a közönség köszöntése után kifejtette a beszélgetéssorozat célját, azt, hogy az irodalommal való foglalkozás egyik leginkább háttérben lévő munkáját közelebb hozzák az olvasókhoz azáltal, hogy beszélgetnek a fordítókkal, akik a világirodalom nagyjainak fogyasztását teszik lehetővé számunkra.

Nádori Lídia karrierjének indulása volt az első téma, melyet az eseményen érintettek. A fordító elmondta, pontos cél nélkül jelentkezett anno Pécsre  magyar-esztétika szakra, és sokáig nem realizálódott benne, hogy a fordítás a szakmája lehetne. Ezt a Jelenkor folyóirat és kiadó létrejötte, valamint a főszerkesztő, Csordás Gábor változtatta meg, aki német-osztrák könyvekkel foglalkozó szerkesztőt keresett. Kisvártatva Nádori meg is kapta a Jelenkornál az első fontos munkáját, egy Hamburgi magyar szerzőkről szóló kétnyelvű antológia fordítását. Elmondása szerint ez a feladat sok kihívás elé állította, azonban meg is nyitotta a kaput más munkák felé, melyek sora azóta is gyarapszik.

A továbbiakban Hegedűs Claudia a különböző szerzőkkel való kapcsolatáról kérdezte Nádorit, aki elárulta, hogy kifejezetten érdeklik az alkotók. Sokszor a kíváncsisága miatt talál ki egy-egy kérdést, amivel felkeresheti őket, hogy megismerkedjenek, ők pedig rendszerint nyitottak

és jó munkakapcsolatok születnek ezekből a „segítségkérésekből”. Persze van kivétel, például Timur Vermes, a Nézd, ki van itt című regény szerzője, aki a fordító elmondása szerint más alkat, kevésbé nyitott. Szemben a magyar származású, németül író Terezia Moraval, akivel a Trilógia első két részének fordítása előtt már Berlinben közel kerültek egymáshoz. Kifejezetten jó volt hallgatni, ahogy a Hegedűs és Nádori közösen dicsérik és mutatják be Mora munkájának nagyszerűségét. Hangsúlyozták, nem könnyű olvasmányról van szó, mégis jelentős teljesítménynek tartják, ahogy a történet központjában álló pár férfi és női tagjának története és viszonya, valamint a bevándorló nő idegensége tükröződik a szövegtesten.

Remek ajánlása volt ez a műnek, érződött Nádorin, hogy igazán fontos munkájáról mesél. Ez akkor is nyilvánvaló volt, amikor Csuhai azokról a szerzőkről kérdezte, akit ő szeretne vagy szeretett volna fordítani.

Katja Lange-Müller, Maria Lazar és Lukas Bärfuss munkáit emelte ki mint személyes indíttatásokat. De arról is beszámolt, hogy számos lektűrt és gyermekirodalmi művet (többet közt a Bambit) is fordít; még soha nem utasított vissza munkát, kivéve egy ismeretlen kiadó megkeresését,

aki Luther antiszemita írásainak tolmácsolására kérte fel. Csuhai kérdésére válaszolva alázattal mondta el, hogy nem gondolkozik nagy, több száz éves klasszikus fordításán, hiszen nem germanista, és ehhez filológiai ismeretek is kellenének. 

Ezután a könyvkiadás eladhatóságára terelődött a beszélgetés témája. Nádori egyetértett Csuhaival, hogy nagyon kevés könyv jelenik meg azért, mert szerették volna a kiadóban, hogy egy adott mű ott legyen a polcokon.

A fontos helyett előtérbe lépett az érdekesség szempontja, egyre kevesebben vásárolnak könyvet, mely miatt megnőtt a verseny, annak a kiadónak pedig, akinek nincs elég energiája a marketingre, lemarad, így sok szerző, például Terezia Mora is perifériára szorul a hazai olvasóközönség látóterén.

Ugyanakkor azt is önreflexíven hozzátette, hogy valószínűleg „mindenkinek a saját gyereke a legszebb” és természetes elfogultsággal vannak a fordítók is a szeretett munkáik iránt.

A következőkben Csuhai a fordítói munka menetéről, személyes szokásairól és a kontrollfordítás fontosságáról kérdezte Nádorit. Elárulta, hogy a munka-élet egyensúly jegyében délelőtt fordítja a napi penzumait, kutyasétáltatás és jóga után. Megjegyezte, hogy azt tartja ideálisnak, ha a „kész szöveget” lehetősége szerint hagyja pihenni pár hétig, majd egy kicsit más objektíven keresztül, frissebb szemmel újra ránéz. Hisz abban, hogy ez a munka alapvetően magányos, de egyrészt a kontrollfordítás, az eredetivel való összevetése a szövegnek mindig fontos lenne, ezt sokszor szintén az anyagi források limitáltsága hiúsítja meg, vagy az, hogy kevés germanista és jóval több angolos kolléga dolgozik manapság a kiadóknál. Bár szerinte egy jó szakember még így is ki tudja érezni a szöveg gyengepontjait.

A beszélgetés végén a Magyar Műfordítók Egyesületének (MEGY) törekvéseiről és szellemiségéről esett szó, melynek Nádori az elnöke. Lelkesen beszélt kollégáiról, (Dányi Dániel, Hetényi Zsuzsa, Galambos Dalma, Mesterházi Mónika) akikkel elmondása szerint nagyon különböző, mégis egymást jól kiegészítő karakterek, és akiknek mind fontos a társadalmi szerepvállalás.

Céljuk, melyet többek között a Műfordítószalon című beszélgetéssorozatukban is kommunikálnak, a fordító helyének és szerepének láthatóvá tétele. Ennek egyik megmutatkozása a fordító nevének feltüntetése a könyvborítón, vagy a szöveg előtti oldalon, mely a MEGY eredménye.

Hegedűs Claudia záró kérdésére – a fiatal kollégái közül kit ajánlana olvasni Nádori – trükkösen tért ki a fordító: két teljesen nonprofit irodalmi médiumot, a Versum Online-t és az Észak portált nevezte meg mint minőségi, fordításokat is közlő orgánumokat. Szerinte a lehetséges világok legjobbikában az adófizetők pénze ilyen kulturális kezdeményezésekbe csatornázódna.

A beszélgetés bő egy órája pár pillanatnak tűnt, a könyvborítóknál is színesebb eszmecsere pörgős és érdekfeszítő volt, Csuhai és Hegedűs kíváncsisága és értő figyelme, valamint Nádori Lídia gördülékeny és önazonos válaszai pedig kifejezetten üdítőnek bizonyultak. Érdemes meglátogatni az eseménysorozat következő alkalmát!

Képek: Kardos Dániel