Február 4-én mutatták be Márton Ágnes új, a Napkút Kiadónál megjelent kétnyelvű drámakötetét. Nem ez volt az első ilyen eset: korábban november 28-án, a Jedermann kávéházban Nagy Zsolt, Fullajtár Andrea, Szandtner Anna és Karafiáth Orsolya mutatták be a kötetet felolvasószínházi formában, amelyet Kassai György vezetett fel. A szerző ez alkalommal erről, valamint a kötetbe bekerült többszerzős interjúról is mesélt.

A borítón Alberto Oliveira digitális festményei láthatók. Márton Ágnes elmondta, következő könyvénél, szintén a művész munkái szerepelnek majd.

Márton Ágnes elsőként a szerkezet fontosságát hangsúlyozta, a kétnyelvű kötet ugyanis több elemből áll össze. Megtalálható benne a dráma mellett egy interjú is, Márton Ágnes az általa felkért írók és képzőművészek kérdéseire válaszolt. Emellett olvasható egy magyar nyelvű esszé, mely az otthon és otthonosság kérdésköreit járja körül. Kezdetben ez utóbbi témakör is az interjú során felmerülő kérdések egyike volt,

Márton hozzátette, rá kellett döbbennie, hogy az otthonosság mibenléte, mely a dráma tematikájának is fontos eleme, számára hosszabb kifejtést kíván, így felkérte Boskovics Gábort, a Jedermann Café vezetőjét, írja le ő maga is, mit jelent számára az otthonosság; így az esszé kettejük gondolataiból áll össze.

A szerző a kétnyelvűség kapcsán elmondta, az elsődleges nyelv, melyen alkotott, sokáig az angol volt, ez leginkább a Covid-járvány idején változott meg, a mérleg nyelvét a magyar felé billentve. A dráma ilyen szempontból számára magyarul ragadható meg legjobban, azokat ugyanis többnyire hazai pályázatokra küldi el. Nem műfordításokról, hanem változatokról beszélt; a nyelvezet kiemelkedő jelentőségű ezeknél a műveknél, a kulturális utalásokat, szójátékokat pedig nem lehet egyik nyelvről a másikra fordítani, így többször különböző módosításokat kell végrehajtani a változatok között.

Kassai György korábbi megjegyzéseit felidézve a szerző elmondta,

műve drámaiságát „a valóság és a képzelet lebegtetése adja”.

A főszereplő reményei, elvárásai kapcsán nem tudunk egyértelmű különbséget tenni valóság és nem valóság között. Mindezt még érdekesebbé teszi, fűzte hozzá Márton Ágnes, ha figyelembe vesszük, hogy a szerző képzeletében valójában minden képzeletbeli, akármilyen valóságos gyökere vagy nyersanyaga is legyen az adott műnek.

A dráma története csak a mű első rétege: egy költő, Andi történetét dolgozza fel, aki a lábtöréssel járó balesete után távoli rokonokhoz kerül, a tényleges rehabilitáció azonban csak később, Judi Dench lakásán kezdődik, ehhez pedig Johnny Depptől kap segítséget,

aki mind az edzésben, mind az események feldolgozásában támogatja őt azáltal, hogy meghallgatja személyes történetét. A három főszereplő beszélgetése, barátsága, sajátos kapcsolódási pontjaik vezetnek el addig, amit Kassai Györgyöt idézve „happy endingnek” nevezhetünk. Márton Ágnes elismerte, a dráma valóban elér egyfajta nyugvópontot; a dolgok javulni kezdenek, Andi pedig otthonosságot kezd érezni az idegen környezetben.

Marton Ágnes Kassai György méltatását követve kijelentette, a dráma bizonyos értelemben valóban derűs, nyelvhasználata által a karakterek kapcsolatai kibomlanak, és ez nagy mértékben hozzájárul ahhoz a szeretetteljes légkörhöz, amelynek közege a műben  is megjelenik.

Olykor egészen banális részletekig terjednek azok a leírások, amelyek a szereplők monológjaiban tetten érhetők. Ezek is bizonyos mértékig a valóság látszatát keltik, mégis leginkább az olvasón áll, mit tart tényleg annak belőlük.

A szerző kitért a mű meglehetősen figyelemfelkeltő címe kapcsán arra is, mi indította Johnny Depp szerepeltetésére, arra, hogy központivá váljon a drámában, valamint ennek hozadékaira. Ebben több szempont is szerepet játszott: filmsztárként Johnny Depp karakterét mindenképpen az elérhetetlenség övezi, ennek kapcsán Márton Ágnes megjegyezte:

„Ha az ember a szenvedéseit a körülötte lévőkkel nem tudja megnyugtatóan megosztani, gyakran az elérhetetlen hozza el majd a megnyugvást.” A sztár figurája ilyen szempontból olyan, akár egy mesefigura.

Marton Ágnes elmondta, nem Johnny Depp és Judi Dench megjelenítése az első és az utolsó alkalom arra, hogy ismert személyeket szerepeltet műveiben. Fontos leszögezni, tette hozzá, hogy nem a megérdemelt vagy kevésbé megérdemelt hírnév, esetleg a személyes preferenciái motiválják a választásokat;

korábbi példaként egy Maria Abramović-ot megjelenítő novelláját, valamint egy másik, a Pingvin és sas című drámáját hozta fel példaként, melyben Azahriah is szerepel. Az ismert emberek figuráival mélyebb problémákat igyekszik bemutatni. „Sajátos szempontok alapján éppen a szóban forgó személyek felelnek meg az aktuális probléma megfejtéséhez.”

A jelenlegi dráma problémái között az otthonosságon kívül nagy szerepet játszik a test és a testkép megváltozásának kérdése is: hogyan változhat meg az életünk, vagy éppen a környezetünk érzékelése egy súlyos baleset vagy betegség hatására. Ennek kapcsán Márton Ágnes szóba hozta az autofikciót és műfaji kérdéseit is, a lábtöréssel kapcsolatos tapasztalat ugyanis a szerző saját életéből származó nyersanyag. Ezzel kapcsolatban a szerző elmondta, szerinte helye van annak az irodalomban, ha fontos témák köré rendeződik egy-egy írás, még ha ezt saját élettapasztalat is keretezi.

A beszélgetés végén Márton Ágnes beszélt jövőbeli terveiről is. Életének sarkalatos pontját képezik a különböző írói ösztöndíjak, és az ezek által megvalósuló utazások, művészrezidenciák. Elmondta, reméli, végre megvalósíthatja azokat az utazásokat, amelyeket a Covid-járvány ideje alatt kénytelen volt elhalasztani. Ezek közé tartozik például az Ingmar Bergmann lakóhelyére, Fårö szigetére tervezett út, melynek keretében a Farkasok órája és a Persona című Bergmann-filmekből inspirálódva szeretne dolgozni; vagy a kanadai Wallace Stegner Fellowship, és egy Costa Rica-i írórezidencia. Ősszel egy új drámáját is be fogják mutatni, májusban pedig megjelenik a Szakított idő című prózakötete.

A könyvbemutatóról készült felvétel megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán.

A képek forrása: Napkút Kiadó, Facebook