Egy fiatal pár három éve együtt van, de néhány hete majdnem szakítottak. Ebből próbálnak most felépülni, helyrehozni a kapcsolatukat. Egy utazás során néhánynapos kitérőt tesznek Gettysburgbe, a polgárháború fontos színhelyére, ahol a kiemelt csatahelyszín kapcsolatuk kiemelt csatahelyszínévé is válik. Egy kissé misztikusan, babákkal, porcelánokkal, kalitkákkal berendezett, félhomályba burkolózó házban szállnak meg, ahol egy titokzatos idős hölgy a házigazdájuk, akit néha meglátogat a vak barátnője, aki „korábban elmebeteg volt, de nem kell aggódni, mert már nem az”.

Ahogy – az ilyen röviden összefoglalható cselekményhez kapcsolódva – a színlapon olvashatjuk „valahogy így kezdődik minden rendes horrorsztori”. Az előadás misztikussága azonban nem bomlik ki, és nem teremtődik meg semmilyen hátborzongató-horrorisztikus atmoszféra. Bár a házban néha maguktól le- vagy felkapcsolódnak a lámpák, magától elkezd játszani a zongora, illetve a házigazda, Mertis titokzatos hallgatással kezeli a különböző szobákat érintő furcsaságokat, ezek a kisrealista rendezésbe mind olyan könnyedén belesimulva jelennek meg, hogy még a fiatal pár tagjai figyelmét is alig keltik fel. Pedig a kísértetek és a horrortörténetek motívuma átjárja az egész előadást: Jenny a barátját, Eliast többször megkéri, hogy meséljen neki hátborzongató történeteket, sőt Elias még egy kísértettúrán is részt vesz, ahol lefotóz egy szellemet.

Az előadás egyik központi gondolata a „menni vagy maradni” kérdése. Elias depressziója miatt Jenny nagyon magányosnak érezte magát, de nem lépett ki a kapcsolatból, hanem csak félig ment el: John lett a szeretője. Amióta ez kiderült, Elias paranoiásan attól retteg, hogy amikor Jenny telefonja pittyeg, akkor a szerető üzen. A lány ilyenkor mindig kimagyarázza, hogy a nővére írt csak, de se a fiút, se a nézőket nem tudja igazán meggyőzni. Egyszer Mertis is kifejti Jennynek, hogy nem hagyta ott a megfakult házasságát évtizedekig, mert mindig azt hitte, hogy maradni jobb. A házigazda később a fiúval hosszabban beszél arról, hogy Elias maradjon-e együtt Jennyvel, ekkor azon is merengenek, hogy mit jelenthet a szerelem. Mertis vak barátnője, Genevieve pedig az első felvonást lezáró emlékezetes monológjában elmondja, hogyan őrült meg hat lépésben akkor, amikor a szerelme, szintén John elhagyta.

Ami izgalmassá teszi a karaktereket, az talán a Jenny és a Genevieve közötti párhuzam. Mindketten képesek mások gondolatainak, illetve a játékbabák érzelmeinek valamiféle olvasására. Sőt, Johnnak hívják azt a férfit, aki felkavarja mindkettejük életét. Ez a kapcsolat talán éppen azt mutatja, ha Jenny ugyanúgy nem tudja elengedni, akkor a Johnja tönkre fogja tenni az életét, és ő is meg fog őrülni.

Nem mintha az előadás felvillantaná a két fiatal kapcsolatának értékét: nem figyelnek egymásra, a lány szinte sértődötten áll a fiú depressziójához, Elias pedig tulajdonképpen nem tudja újra a bizalmába fogadni Jennyt. Sőt, úgy kezeli, mint egy játékbabát: az egyik jelenetben úgy mozgatja, hajlítja Jenny (Hartai Petra) tagjait az Eliast játszó Böröndi Bence, ahogy a színpad közepén, a lépcsőfordulóban elhelyezett játékbaba tagjait mozgathatná. Ahogy képtelen a játékbaba érzelmeinek olvasására, ugyanúgy Jenny érzelmeivel sem tud semmit sem kezdeni. Így, bár arra gondolhatnánk, Jenny jobban járna, ha otthagyná Eliast, nem vagyunk meggyőződve arról, hogy jól járna azzal, ha Johnt választaná.

A két fiatal színész játéka megteremti a közöttük lévő konfliktust, de mindkettőjüknek meggyőzőbb alakítását is láthatjuk a Latinovits Színházban. Takács Katalin Mertise bár kezdetben elindul egy kissé hátborzongató karakter megformálása irányába, de a későbbiekben mégsem ebbe az irányba építkezik, és így a mindkét fiatallal való feltétel nélküli közvetlen barátkozása váratlan. Bánsági Ildikó Genevieve-je talán a legrészletesebben megalkotott karakter, tulajdonképpen az ő hiteles monológjai azok, amik képesek előremozdítani az előadást.

A Budaörsi Latinovits Színház Johnja izgalmas díszlettel és alapszöveggel dolgozik, azonban végül megreked a misztikus atmoszféra megteremtésének igénye, a konfliktusok kidolgozása és a lélektani indítékok felfejtése között, így egyik sem tud teljesen igazán árnyalttá válni.

Annie Baker: John

Elias Schreiber–Hoffman: Böröndi Bence
Jenny Chung: Hartai Petra
Mertis Katherine Graven: Takács Katalin
Genevieve Marduk: Bánsági Ildikó m.v.

fordító: Németh Nikolett
dramaturg: Németh Nikolett
díszlettervező: Sokorai Attila
díszlettervező-asszisztens: Radetzky Anna
jelmeztervező: Zeke Edit
világítás: Fledrich Péter
a rendező munkatársa: Juhász Gabriella
súgó: Szabó Brigitta
rendező: Máté Gábor

Bemutató:
Budaörsi Latinovits Színház
2023. október 6.

A képek forrása: Budaörsi Latinovits Színház