Egy nem emberi kultúra elképzelt piktogramjai / Megnyitószöveg Borbély Zita Egy komposzt mintázatai című kiállításához / PRAE.HU

Borbély Zita korábbi, az ISBN könyv+galériában bemutatott munkái is épp azt bizonyítják, hogy az embertelen vagy több-mint-emberi világ elképzelése a humánközpontú kultúra olyan decentrálását ígéri, ami nem feltétlenül merül ki az általunk ismert világ apokaliptikus felszámolásában, hiszen éppúgy értelmezhető a miénktől merőben különböző lehetséges világok pozitív felnyílásaként is.

Borbély Zita tárgyai, lényei, grafikai elemei éppen ezért nem a posztapokaliptikus sci-fi vagy cyberpunk kultúra borús jövővízióhoz kapcsólodnak. Ha e képi világ lehetséges referenciái, távoli rokonvonatkozásai között kutatunk, akkor például Otto Neurath osztrák filozófus és társadalomtudós (a híres Bécsi Kör egyik alapító tagja) által az 1920-as években bevezetett ISOTYPE (International System of Typographic Picture Education) univerzalista rendszere is eszünkbe juthat. Az ISOTYPE ugyanis egy olyan szabványosított vizuális nyelv utópisztikus alapját teremtette meg, amely lehetővé teszi, hogy az egyre globalizálódó világban a legkülönfélébb etnikai, kulturális és osztályháttérrel rendelkező emberek zavartalanul kommunikálhassanak egymással és a világgal.

Fotó: Simon Zsuzsanna

De azt is mondhatjuk, hogy Borbély Zita a modernizmus konstruktivista grafikai hagyományából építkezik, miközben a nem emberi ágenciák irányába hosszabbítja meg Neurathék univerzalisztikus kommunikációs modelljeit. Vagy még inkább: a művészet nyelvén, a vizuális-térbeli spekulációk kreatív taktikáin keresztül szimulál egy olyan alternatív valóságot, ahol ezek a nem emberi lények egymással esztétikai relációba léphetnek.

Mindez pedig a modernizmus egy másik meghatározó, Borbély munkássága esetében szintén lehetséges referenciának tűnő művészeti mozgalmához is kapcsolható. Neurath-tal és a Bécsi Körrel szinte egyidejűleg az orosz avantgárd művészet területén kialakult a szuprematizmus mozgalma, amely a hétköznapok vizualitásán túllépve a vásznat, a képsíkot, a formák és színek világát a tiszta absztrakciók platonikus birodalmába emelte fel. A szuprematisták ennek megfelelően mindig redukált palettával dolgoztak, gyakran folyamodtak a fekete és fehér, valamint az alapszínek erős kontrasztjaihoz. E törekvésük egyszerre öltött esztétikai és spirituális jelleget, amely a művészet lényegét a geometrikus egyszerűségben feltáruló fenségesben találta meg.

A szuprematizmus több volt mint művészeti mozgalom. Egyszerre volt csendes lázadás és kinyilatkoztatás; az absztrakció apoteózisa és a lét geometriai alapokra helyezett poézise. Akárcsak Borbély Zita alkotásai is, amelyek, arra emlékeztetnek bennünket, hogy a minket körülvevő egyszerű formákban és e formák interakcióiban végtelen világlehetőségek rejlenek.