Mohai V. Lajos idén a Prae Kiadónál megjelent regénye műfajilag nehezen besorolható. A szerző maga vonakodik klasszikus regénynek nevezni, ahogy erről a mű alcíme is árulkodik: „Befejezetlen kézirat.” A narrációt sokkal inkább a jelennel ellentétbe állítható, szubjektív emlékekből összeálló város képének fokozatos kibomlása szervezi. Bánki Éva, szintén nagykanizsai születésű írónő a közös tapasztalatból kiindulva beszélgetett a szerzővel. 

Egy régi életvilág és a gyerekkor fokozatos elvesztése, a felmorzsolódás és a hideg érzete érhető tetten Mohai V. Lajos regényében, melynek helyszíne a második világháború utáni Nagykanizsa. „A Kanizsai Hidegház egy szegény család másodszülött fiának története. De ne gondoljunk arra, hogy majd király, vagy kőgazdag mágnás lesz belőle. Esterházy Péterrel szólva a főszereplő »egy ürge«, egy egyszerű ember – és éppen ez az izgalmas benne: akármelyikünk lehetne”, olvashatjuk a fülszövegen. Bánki Éva a hanyatlás és a melankólia érzeteinek eredetéről kérdezte a szerzőt, aki ennek kapcsán bővebben mesélt szülővárosához fűződő egyéni viszonyáról.

Vannak kisvárosok, melyek pályája reménnyel, örömtelien indul, mégis a hanyatlás lesz a sorsuk. Gyerekkorban mindent máshogy érzékel az ember, mondja a szerző, és hozzáteszi, ő boldog éveket töltött Nagykanizsán, most már azonban úgy látja, ez a régió tele van szegény, szomorú emberrel, a korlátozott lehetőségek a vágyaikat is máshogy alakítják. A boldogság kulcsa szerinte abban rejlik, hogy az ember tudja, mi is a számára kijelölt hely a világban: „A világon a legizgalmasabb dolog az, ha valaki tudja, hol a helye. Annyi boldogtalan ember van ma a környezetemben, mert valahogy nem tudják, kinek hol a helye.”

Más struktúrát nyer maga a létezés is egy effajta kisvárosi környezetben: összetetté, érzékenységtől átitatottá válik, a dolgok jobban átélhetőek, mondja Mohai V. Lajos. A regény központi eleme a halál; egy utca, egy család eltűnése, mely a személyes élettörténetből és halálesetek tapasztalatából táplálkozik, aminek révén az egykori szülőváros rideggé válik, és a veszteség, az öregedés és az emlékezés színterévé változik át. „Már csak a hidegház van, az a város szíve számomra”, mondja Mohai V. Lajos, egyúttal a műből is idézve. Később megtudhatjuk, hogy a „hidegház” kifejezés a ravatalozóra referál egyfajta saját dialektusban.

A regény nagy része a szerző saját életének eseményeiből inspirálódik, ahogy azt a Mohai V. Lajos által a városról és az ott töltött évekről elmesélt megannyi anekdota is jól mutatja. Szó esik arról, mennyit jelent, ha valaki a város szélén, vagy a város közepén nő fel; a helység három arcáról, amely az olajhoz, a sörgyártáshoz vagy a határhoz kötődik, valamint a karneváli hangulatot idéző alakokról is, akiknek a jelenléte a város életének állandó eleme. Azonban ez nem egy önéletrajzi regény, figyelmeztet a szerző, sokkal inkább az életfolyamnak a helyszínekhez kötöttsége tematizálódik – ezt tervezi kibontani a kilátásba helyezett folytatás is.

Szó esik többek között a szakmai problémákról, melyek kapcsán az író megjegyzi, nehézségekbe ütközött a prózaírás terén. Formaproblémákról beszél, melyek ahhoz kapcsolódnak, hogyan jeleníthető meg a hatvanas évek Magyarországa egy gyerek szemén keresztül. Egy egykori iskolatárs által megőrzött füzetnek, amely tartalmazza a szerző akkori, saját feljegyzéseit is, valamint a szerkesztői közreműködésnek is jelentős szerepe volt a mű létrejöttében, mondja Mohai V. Lajos, hozzátéve, hogy egyszerre dolgozott az emlékek leképezésén és átírásán is. Bánki Éva változatos irodalmi párhuzamok felmutatásával hangsúlyozza a regény sokszínűségét, majd végszóként a Borhidáné boltja című fejezetet olvassa fel a regényből.

Az eseményről készült élő közvetítés megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán, Mohai V. Lajos A Kanizsai Hidegház – Befejezetlen kézirat című regénye pedig megrendelhető a Prae Kiadó webshopjából, vagy személyesen megvásárolható a Kis Présházban.