1882-ben, az Epreskertben helyet kapó I. számú Festészeti Mesteriskola megalapításával, közel száz év sikertelen próbálkozás után, létrejött a képzőművészeti felsőoktatás Magyarországon. Nem sokkal Benczúr Gyula táblaképfestészetre specializálódott mesteriskolája után, Lotz Károly freskófestészetet kezdett oktatni a II. Festészeti Mesteriskola keretein belül. A szobrászati képzés Stróbl Alajos irányításával kezdődött meg. A századforduló magyar szobrászatának legjelentősebb egyénisége epreskerti műtermében mintázta meg többek között a Budai Várban felállított Mátyás-kút sokalakos zsánerkompozícióját, illetve Szent István lovas szobrát. Stúdiójának főhomlokzata Karl Friedrich Schinkel berlini Altes Museumának archaizáló formáit idézi, mintaképéhez hasonlóan itt is azt érezhetjük, hogy Stróbl szobrászfejedelemként művészet temploma-értelmezést akart adni a közegnek, ahol alkotott. A művész historizáló stílusa azonban nem csak ezen az egy objektumon hagyott nyomot, fantáziájának szilánkjai horcruxként tovább élnek a Kálváriában, Kolozsváry Márton és György Szent Györgyöt ábrázoló szobrának másolatában, vagy a budavári Nagyboldogasszony templom véletlenszerűen elhelyezett eredeti köveiben.

Az Epreskert karakterét máig intenzíven meghatározza a századforduló monumentalitása, teatralitása, azonban a magyarországi művészettörténet egy-egy műemléki darabjának másodlagos felhasználása, különösen egy képzőművészeti felsőoktatási intézmény esetében, túlmutat a dekoráción. Edukációs céljai vannak. Az Epreskertben a művészet kontinuitásának, a művészettörténeti beágyazottságnak élménye a hallgatók számára már tanulmányaik legelején vizuálisan érzékelhetővé válik, fizikai térbe lép. Akár Mayerhoffer András barokk Kálváriájának centrális terében megrendezett kiállításaik által.

A szerdai Epreskert-bejárás alatt a Lotz Károly Műteremházban épp tojástemperával dolgozó Erős Szabina Zelma, harmadéves restaurátor hallgató így fogalmazta meg viszonyát a környezettel: „Idén először alkothatunk az Epreskertben, már nagyon vártam ezt az évet, mivel teljesen más nap mint nap egy ilyen vadregényes környezetbe megérkezni, és inspirálódni belőle. Az épületek sokszínűsége is rengeteg bájt hordoz, ez sajnos nem mindig párosul praktikussággal, de a magunk módján igyekszünk kihozni belőle a legtöbbet.”

Arról, hogy hallgatóként milyen lehetősége van munkáival párbeszédbe lépni a műemléki objektumokkal a következőképpen nyilatkozott: „Mi a Lotz Károly Műteremházban magával az épület falaival dolgozunk, különböző freskó és szekkó technikákat igyekszünk elsajátítani rajtuk. Így talán mondhatom, hogy fizikálisan nyomot hagyunk a térben, hiszen azok a falképek, amik nem lesznek leválasztva vagy megsemmisítve, megmaradnak az új vakolatrétegek alatt. Ennek az a szépsége, hogy ezeket a képeket fel lehet tárni, és megnézni a régi és új generációk munkáit.”

A fent felvázolt történelemi bőségszaru, habár presztízst ad egy intézménynek, jelenkori érvényesülést egyáltalán nem biztosítja. A globális kortárs művészeti trendek nem maradhatnak megválaszolatlanul, különben a múlt objektumai levegőtlen vitrinekbe zárják az élőt is. Orosz Csaba, a Képző oktatási rektorhelyettese a szerdai sajtóeseményen kiemelte, hogy az egyetemen a hagyományok megőrzése mellett kiemelten fontosnak tartják a lépéstartást a kortárs művészeti tendenciákkal, az intézmény nemzetközi kapcsolatainak ápolását és bővítését, illetve állandóan keresik a megújulási lehetőségeket. Ennek az elvnek a jegyében a következő tanévtől bővül a látványtervező tanszék MA képzése a mozgóképes látványtervező specializációval, így reagálva a magyar filmgyártás konjuktúrájára a globális filmgyártásban. Az egyetem vezetősége a mesterképzésen megszerzett tudás versenyképessé tétele érdekében egy duális képzés kidolgozásán fáradozik. A klasszikus művészeti ágak megújítása érdekében hozták létre a vizuális művészet tanszéket, melynek célja a hagyományos és kortárs képzőművészeti műfajok anyagainak, eszközeinek és technikáinak megismertetése a hallgatókkal, és ezáltal autonóm műveket létrehozni képes művészek képzése. Polgár Botond, a szobrász tanszék vezetője elárulta, hogy előkészületben van két további specializáció, melyek közül az egyik a díszlettervezéssel karöltve kíván egy alkalmazott szobrászati oktatást megvalósítani, illetve a másik kifejezetten az emlékműszobrászatra koncentrálna.

Az MKE december 6-ai nyílt napján bővebb tájékoztatásban részesülhetnek a felvételizni kívánó diákok, további információért kattintson ide!

Fotó: Nyíri Julianna, forrás: MKE