PRAE.HU: Mesélj egy kicsit a vízzel való kapcsolatodról.

Amikor megírtam a Nagyon Kék Könyvet, ami a vízről általában és a hazai vizek állapotáról szól, akkor nagyon sokat tanultam magáról az anyagról és azt hittem, mostanra értem meg agyban ahhoz, hogy ezt az elemet egyáltalán górcső alá vegyem. Miközben írtam, rádöbbentem arra is, hogy kiskorom óta szenvedélyes vízrajongó vagyok. A dédnagymamám két-három hetente feljött hozzánk reggelenként. A Budafoki úton, a Gellért térnél laktunk, és átvitt minket a Gellért Fürdőbe, tehát gyógyvizes fürdőbe jártam kiskorom óta. A Balatonba is akkor szerettem menni, amikor viharos volt, és jött az eső, zivatar. Nagyon szerettem esőben lenni. Nagyon szeretem a vizet.

PRAE.HU: Rendszeren jársz úszni is?

Hektikusan járok bárhova, amikor időm engedi, de nagyon sóvárgok a szabad vizekhez és gyógyvizekhez. Ha tehetem, akkor elmegyek vidékre a legkisebb bányatóhoz vagy a legkisebb gyógyfürdőhöz is. Ha meg akarom lepni magam, akkor ilyen kis extrákkal kényeztetem magam.

PRAE.HU: Természetes vagy uszodai víz?

Is. A gyógyvizet nagyon szeretem, nekem a Gellért Fürdő a legelső a szívemben, de a Széchenyi Fürdő is szerelem. Míg a gyógyvizek nagyon közel állnak hozzám, a zsúfolt strandokat mindig utáltam. Ha nyár, akkor természetes víz, de nem szeretem ezt a „heverek a parton” hangulatot. A meséim sokszor gyógyfürdőben játszódnak, vagy például öreg hölgyek ülnek a gőzfürdőben és bújócskásat játszanak.

PRAE.HU: Eddig nagyon sokat beszéltél az állóvizekről. Mi a helyzet a folyóvizekkel?

Szeretek folyókat rajzolni, de nem vagyok kisrealista, úgyhogy nagyon szeretek olyan képeket is rajzolni, amin az ég és a víz összeér. Nagyon szeretem a természetes, organikus formákat. A folyó madártávlatból egyszerűen csodálatos. Ezek mind-mind inspirálnak engem.

PRAE.HU: Egy hegyről például?

Nemrég megnéztük a családdal a Tisza-tó című filmet. Eben nagyon sok drónnal készített felvétel van, ami a Tiszát és a Tisza-tavat is felülről mutatja. Egyszerűen csodálatos ez a lépték.

PRAE.HU: Mi az első olyan emléked, amikor valamily olyannal foglalkoztál, ami köthető a környezetvédelemhez?

A környezethez kapcsolódóan az jutott eszembe, hogy kiskorunkban én voltam az egyetlen a testvéreim közül, akit nem lehetett kivinni a kertből, mert akkor elkezdtem sikítozni. Négyen vagyunk testvérek, de nekem volt a legerősebb kapcsolatom a földdel. Én tényleg szó szerint abban turkáltam, beszélgettem a növényekkel, persze ekkor még nem tulajdonítottam ennek akkora nagy jelentőséget. De így, visszanézve, látom, hogy nagyon kötődtem a földhöz meg a vízhez is. Meg a szélhez. Szerettem pocsolyákba csapódni és növényeket túlöntözni. Tudom, hogy ez nem annyira környezetvédelem, mintsem inkább a környezetem tudatosítása már gyermekfejjel. Illetve mindig északra vágytam: Finnországba meg Alaszkába a nagy folyókhoz. Engem mélyen megragad egy természeti terület érintetlensége. Amikor Izlandon jártam és láttam a nagy gejzíreket, áhítattal néztem őket, és mélyen elszégyelltem magamat, hogy egy városban mennyit tudok pazarolni meg szemetelni, akár akarom, akár nem. Átéreztem az ősiség jelenségét, hogy mi van akkor, ha egy természeti nép egyik tagjaként élem az életem, és mi van akkor, ha mondjuk Budapesten élek.

PRAE.HU: Beszéltél már két elemről, de van még kettő. Ezekkel milyen a kapcsolatod?

Kiskorom óta felhőket rajzolok és személyesítek meg. Ha megnézed a Pagonyt (Gévai Csilla készítette a Pagony Könyvesboltok arculatát - szerk.), akkor az is főként felhőkből áll. Volt olyan korszakom, amikor csak felhőket rajzoltam. Viszont a tűz van bennem a legkevésbé. Ez is felismerés volt, hogy pedig mennyire fontos mindegyik elem, és mennyire fontos a köztük lévő egyensúly. Ha túl sok a vized vagy a levegőd, azok mindig valamerre elkóricálnak. Viszont kell, hogy legyen tüzed. Én most éppen a tűz elemet tanulom. 

PRAE.HU: A te szemedben mi a különbség a környezetvédelem és a környezettudatosság között? Van köztük különbség?

Van. A tudatosítás vagy tudatosság az az eredeti állapotát észleli a környezetnek, amikor megszemlélünk egy naplementét vagy nézzük a felhőket, vagy megbámulunk egy esőfelhőt vagy bárányfelhőt. Ha benne vagyunk a környezetben, könnyebben tudatosítjuk, hogy mi most egy élő erdőben sétálunk, vagy azt, hogy a vízburok (a Föld bolygó esetében) egy zárt rendszer, és itt még nincs is arról szó, hogy mi ezeket össze is tudjuk gányolni, szemetelni meg mikroműanyagozni. Az a következő rész, amikor már sajnos azt is meg kell állapítanunk, hogy mit nevezünk környezetszennyezésnek, és hogy mitől is kell a Földet igazából megvédeni.

PRAE.HU: Mikor volt az első olyan alkalom, amikor környezettudatosnak érezted magad?

Amikor megszületett bennem ez az elhatározás, hogy ez az életem célja, és hogy nem tudok fontosabb témát elképzelni az életben, mint a környezet védelmét. Ez akkor volt, amikor az egyetemen kulturális antropológia szakon elkezdtem az eszkimó kultúráról tanulni, és akkor végül is traumatizálódtam is, mert megértettem - mivel hittem az őslakosoknak -, hogy tényleg nagy a baj. Hogy igazából szisztematikusan tönkretesszük a Földünket, és hogy ezt meg fogjuk szívni egy adott pillanatban. Akkor volt az első klímaszorongásom. Egy olyan éjszakára emlékszem vissza, amikor annyira erőssé vált a szorongás, hogy azt éreztem, mindjárt meg fogok halni, és hogy semminek nincsen értelme. Ez volt az a gyújtópont, amikor elhatároztam, nem akarom, hogy ezt más is megélje, és a gyerekek se éljék meg azt, amit én ott és akkor éreztem. Aztán ez kitisztult, felszállt a köd és nagyon élesen láttam, hogy merre kell menni és hittem is benne. A tűz elem talán a hitemben van, hogy ezt kell csinálnom, ez a téma az életfeladatom.

PRAE.HU: Az egész hited, az életcélod hogyan kapcsolódik össze az irodalommal, gyermekirodalommal, az általad alkotott könyvekkel és illusztrációkkal, rajzokkal, grafikákkal?

Bennem igazából mindig össze volt kapcsolva minden, de nem én, akaratlagosan hozom létre ezt a kapcsolódást. Olyan meséket írok, melyekben nagyon sok fontos információ szerepel, mert nem szeretek unatkozni, és nem szeretem a didaktikus tudás átadást. Nincs annál rosszabb, mint amikor az iskolában vagy az egyetemen olyan tárgyat kell tanulnod, amihez közöd sincsen. Viszont azt gondolom, hogy a Földhöz mindenkinek köze van, így ez a téma mindenkit érdekel, vagy kéne, hogy érdekeljen. Az, hogy ez mesés formában vagy történetben van benne, csak egy kenőanyag. Szeretek olyan dolgokat csinálni, amikkel határmezsgyéken táncolhatok. Például a Lídia16 és Lídia17 című könyveimben is rengeteg olyan képi elem volt, ami a vizualitás és a textualitás között helyezkedett el félúton. A Lídia16 témáját tekintve is hozza a klímaváltozást, hiszen minden fejezetben el vannak szórva az erre utaló jelek, ez egy napló, és a bejegyzések mindig kissé baljós időjárás-jelentéssel kezdődnek.

PRAE.HU: Minden könyvedben el vannak szórva ilyen jelek?

Az Amíg utazunk sorozat is ilyen, hiszen alapvetően a tömegközlekedést népszerűsítő sorozat. Egy-két elvont mesémen kívül mindegyik történetemben jelen vagyok környezettudatosítóként is.

PRAE.HU: Készül most új könyved kifejezetten környezetvédelmi témában?

Igen, a Méhek a lényeg című könyvemet írom most. Szépirodalmi szöveg lesz gyerekeknek, de nagyon sok fontos és igaz információt tartalmaz. Akartam egy olyan mesekönyvet írni a méhekről, ami nem teljesen áll távol a valóságtól, mert szerintem kellenek ilyen könyvek is. Arra is büszke vagyok, hogy anno a Nagyon Zöld Könyv volt az első olyan mesekönyv itthon, ami a környezettudatosításról magyar példákon keresztül beszélt. 

PRAE.HU: Más módon tanítasz környezetvédelmet vagy környezettudatosságot gyerekeknek és felnőtteknek?

Van egy programunk, a Fiúról Apára Program, ami többek között óvodapedagógusokat képez arra, hogyan lehet az óvodásokat játékosan, szórakoztatóan környezettudatos szemléletre tanítani.

PRAE.HU: Mesélsz erről egy kicsit?

Rájöttem arra, hogy ott vannak a géniuszi tehetséges óvodásaink, akik az oviban Disney képeket színeznek halomszámra, miközben színezhetnének nagyon értelmes dolgokat is, ami elindíthatna egy jó beszélgetést, akár az óvodapedagógussal, akár a családtagjaikkal. Megijesztett a gondolat, hogy ezt a ziccert kihagyjuk. Ezt nem akartam tudomásul venni, ezért Kóródi Eszter kolléganőmmel körülbelül kilencven olyan színezőt csináltunk, ahol például szélmalmokat lehet színezni vagy a víz körforgását bemutató képet, esetleg Magyarország vízrajzi térképét, illetve ennek elemeit. Ez utóbbinak nem az a lényege, hogy a gyerek tudatosan megtanulja, hogy éppen melyik folyót színezi, hanem így vizuális memóriát építünk egy finom gesztussal. Az a fantáziám, hogy a jelenlegi óvodás, aki ezen a programon nő fel, később nem kérőjelezi meg azokat a környezettudatos alaplépéseket, amelyek elősegítik, hogy ne környezetvédelemmel kelljen egy idő múlva foglalkozni, hanem környezettudatossággal. Ilyen eset például az, hogy alapvetően nem vágjuk ki a fákat, csak akkor, ha erre tényleg jól megindokolt érvünk van. 

PRAE.HU: Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy a környezettudatosítás kulcsai a gyerekek?

Számomra igen. 

PRAE.HU: Az óvodásokról beszéltél már. Mi a helyzet az iskolásokkal? Hogy lehet integrálni ezeket a fontos témákat egy jövőbeli oktatási rendszerben, nemcsak óvodai szinten?

Ez azokon az embereken múlik, akik felvállalják a felelősségüket a környezetük iránt. Az, hogy hány ember lesz, aki felvállalja, nem tudom, de az biztos, hogy ha találkozom olyan emberrel, akkor oda fogok menni hozzá, és táncolni fogok a fején, hogy csináljuk együtt ezt a programot, mert az edukáció és a szemléletformálás elengedhetetlen a változáshoz. Ha nem csináljuk, akkor nem lesz változás. Az emberek fejében kell a változásnak megtörténnie.

PRAE.HU: Lehet rólad tudni, hogy van két gyereked. Fel tudsz idézni olyan programot, aminek a környezettudatosság, a környezetvédelem a középpontja, miközben nektek ez szórakoztató együttlét? 

A legalapvetőbbek a kelenvölgyi közösségi szemétszedések voltak. A hulladékkezelésnek is van kultúrája egyébként, mivel meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy mi az, amihez hozzá lehet érni, mi az, amihez nem. Illetve a gyerekeimnek nagyon sokszor elmondtam, hogy vannak olyan dolgok, amiért a felnőttek nem vállalják a felelősséget. Például, ha szépen becsomagolok valamit, és utána már nem érdekel, hogy mi lesz azzal a csomagolással. 

PRAE.HU: Látsz-e most olyan kiadót, irányt a magyar irodalmi vagy gyermekirodalmi életben, amely elkezdett foglalkozni hasonló témákkal?

Direkt nem neveznék meg könyvet, szerzőt. Onnan látszik, hogy mennyire változik a trend, hogy 2013-ban nehéz kiadói döntés volt az, hogy a Nagyon Zöld Könyv megjelenhessen, míg most, 2023-ban Bolognában (Bolognai Könyvvásáron, szerk.) és egyéb helyeken hihetetlen mennyiségben jelennek meg gyerekkönyvek a fákról, a tengerről, környezettudatosságról, stb. Ennek egyrészt nagyon örülök, de azt is érzem, hogy ezek sokszor nem a lényeget mondják el, hanem csak pedzegetik a probléma felszínét. Akkor szomorodom el, amikor azt érzem, hogy fals információkat adnak át. Én például leszoktam az olyan mesék írásáról, amik megtévesztők, mert nem szeretnék olyan világot láttatni a gyerekekkel, ami egy cseppet sincs így. Ilyenkor mindig Buddha története jut eszembe, aki azt hitte, hogy az őt körülvevő világban hallhatatlan emberek laknak, és csak akkor látta meg az igazságot, és akkor döbbent rá, hogy ott a halál, amikor kilépett a „való életbe”. Én nem akarom a gyerekeket becsapni, hanem szeretném őket megtanítani cselekedni. Bár maga a téma pesszimizmusra ad okot, erre már nincsen időnk, ezért én hurráoptimista vagyok.

PRAE.HU: Sokat találkozol gyerekekkel és tíz éve is sokat találkoztál velük. Változott a könyveidhez való hozzáállásuk?

Nem a gyerekeken látom a változást elsősorban, hanem a szülőkön, akik környezettudatosabbak lettek. A pedagógusok is elfogadóbbak lettek a témát illetően, és azt érzem a programom esetében is, hogy már nem kell győzködnöm az embereket arról, hogy ez jó, és elfogadottabb a tény is, hogy mi mind okozói vagyunk a klímaváltozásnak, de tehetünk is ellene.

PRAE.HU: Megjelenik az illusztrációkon kívül akár az alkotási folyamatodban, akár a választott technikáidban vagy eszközeidben a környezettudatosság, környezetvédelem?

Ha valakihez kapcsolódni tudok a művészettörténetben az organikusság kapcsán, akkor Friedensreich Hundertwasser nevét említeném meg, mert hasonlóan aprólékosnak gondolom magam, és ezen keresztül nagyon organikus dolgokat tudok létrehozni különböző papír felületeken. Nekem fontos az, hogy soha nem rajzoltam számítógépen, hanem mindig éltem a toll, a kezem és a papír találkozásának mágikus lehetőségével. Az csoda, hogy az ember ilyen precízióra képes, és ez nem jeleníthető meg semmilyen számítógépes grafikával. Ez olyasmi, mint a zenében az oratórium felcsendülése. Nekem a művészetekben ez egy nagyon fontos pont.

Fotó: Gévai Csilla archívuma