A Napkút kiadónál 2023-ban megjelent könyv mindjárt egy számunkra, magyaroknak sejtelmes, egyenesen egzotikus mottóval kezdődik: «Jeg må arbeide meg ut til friheten» - olvassuk Henrik Ibsen szavait. Vagyis „Ki kell törnöm a szabadság felé”. A műfordítás ugyan kissé pontatlan, hiszen Ibsen a dolgozni (arbeide) szót használja, mintsem az egyszeri erőfeszítésre utaló törni szót, amely rombolást is magában hordozhat. Nem, Ibsen felépíti, kidolgozza a szabadságot. Ahogyan ezt Rőhrig Eszter is teszi évtizedes irodalmi munkássága révén (prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, fordító), és különösen ebben a regényében.

A novellák Évájának (Vízhomok, L’Harmattan Kiadó, 2018.) irodalmi párja Ádám, az Ephyra, szerelmem főhőse, az Ember. Mint a mesékben, elindul vidékről (a magyarországi Somogy megye) szerencsét próbálni először a nagyvárosban (Budapest), majd a nagyvilágban (Norvégia, Párizs). A narráció is visszatér a novellákból is ismert egyes szám harmadik személyhez, ellentétben Rőhrig Eszter korábbi regényével (Nem leszek elérhető, soha többé, Napkút Kiadó, 2022.), ami Louise Colet költőnő monológja. Az Ephyra, szerelmem Ádám fejlődését, fordulatokkal teli életét mutatja be nem kis nyelvi bravúrral. A regény gazdag, de pontos nyelve, a magabiztos és jellemzően Rőhrig Eszter-i hang magával rántja az olvasót a Mélybe. A fordulatos történet magában is megállja a helyét, további rétegeinek felfejtése nélkül is. A szövegbe szorosan illeszkedik az irodalmi-kulturális utalásrendszer, amelynek spirálja a szabadság köré rendeződik.

Ádám a mai fiatal generációkra jellemző módon próbál kitörni a szabadság felé, amelyhez végsősoron egy külföldi munkaszerződés juttatja el, illetve az, hogy különleges testi-lelki képességekkel bír. Ezt kihasználva jut el egy norvégiai tengeralatti étterembe pincérnek, majd egy mélytengeri kutatás résztvevője lesz. A személyes szabadság eléréséhez hozzájárul széleskörű érdeklődése, a kutatás iránti állandó vágya, széleskörű műveltsége, a színjátszás, az irodalom imádata is. A mű végső kicsengése alapján azonban ez a szabadság csak áldozatok árán érhető el. De a regény sokszínű: felvonultatja az anya-fiú kapcsolatot is, a szerelmeket, és az azokból való kitörést is. A mű világa sokrétűen értelmezhető tehát.

Kétségtelenül felmerül az az olvasat, miszerint a művész egyetlen lehetséges útja a szabadság felé vezető út: az alkotói függetlenség megtartása. Ádámot, a művészt egy nagyszabású, de ismeretlen kimenetelű kísérlet alanyának választják. Ennek a kísérletnek a leírása a regény legfelemelőbb részével zárul: a Medúzával a Mélységben. Illetve nem zárul le, a mű cselekménye és kérdésfeltevése nyitott marad. Azt is lebegve hagyja, hogy az Embernek mi a feladata ebben az adott dimenzióban (földi élet). Kérdések sora vizsgálja a test-lélek viszonyát, a női-férfi princípiumok esetlegességét is filozofikus Mélységeket nyitva ezzel. A megfigyelések aprólékos leírása, a jó tempójú cselekményvezetés egyetlen nagy, szinte szürreális képben, a Grande Finale-ban teljesedik ki.

„Szerette volna megérinteni, de tapintani már nem tudott, látni is sajátosan látott (kiemelés tőlem Sz.J.), úgy, mintha kaleidoszkópba nézne. (…) A medúza, melyet a régi magyar nyelvben zselétestűnek neveztek, minden anyagiság, így a test tagadását, felszámolását jelentette a számára.” (195.o.)

Rőhrig Eszter sajátos látásmódja, a nyelv imádata és a személyes szabadság eszményítése teszik izgalmas, örökérvényű olvasmánnyá az Ephyra, szerelmem című regényét.