Nem véletlenül a néprajz szerelmeseinek páratlan élményt nyújtó szentendrei Skanzen galériájában kaptak helyet Aknay János formákra épülő, akrillal festett vásznai. Hiszen több évtizede a város lakója, kitűntetett művésze. Másrészt Emlék sorozatának mostani darabjai is a személyes múltból, és a szentendrei hagyományokból táplálkoznak. 

A Skanzen alá tartozó 2003-ban alapított kiállítótér az eltelt húsz évben helyi vagy szentendrei kötődésű alkotók színe-javát vonultatta fel. Balogh László, Deim Pál, Gavrivolits Sándor, Szakács Sándor, Rákossy Anikó csak néhány a kiállítók hosszú sorában, de a dokumentarista fotográfia egyik legismertebb képviselője, Korniss Péter is bemutathatta itt munkáit.

Aknay János: Emlék (2023), 200 cm x 180 cm, akril, vászon. Fotó: Aknay Csaba. 

Aknay János ugyan Nyíregyházán született, mégis több szállal kötődik Szentendréhez. A művészettel már kiskamaszként ismerkedett, amikor a Debreceni Képzőművészeti Körben tanult. Középiskolai tanulmányait is művészeti intézményben, de már Budapesten végezte. A Képző-és Iparművészeti Szakgimnáziumban és Kollégiumban (Kisképző) padjaiban „koptatott” évek végérvényesen meghatározták, hogy művészi pályára lépjen.

1970-től már szentendrei lakos, letelepedésére két évre feLugossy Lászlóval, ef Zámbó Istvánnal, Matyófalvi Gáborral és Holdas Györggyel megalapítják a Vajda Lajos Stúdiót, aminek meghatározó egyénisége lett. 1976 és 1984 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1980-tól 2021-es megszűnéséig a Szentendrei Grafikai Műhelynek volt tagja. 

Munkássága a szentendrei hagyományokba illeszkedik. Abba a Szentendrei Iskola által képviselt konstruktív, szürrealista-konstruktív stílusirányzatba, amit Barcsay Jenő, Bálint Endre, Deim Pál, Korniss Dezső és Vajda Lajos is követett. Aknay Jánost bizonyosan megihlették a „nagyok”. Alkotásra serkentették, de célja nem másolásukban volt. Inkább egy olyan képi világ megteremtésére törekedett, amelyben mindössze színekkel is varázslatos hatást lehet elérni. Alkotásai mindemellett  formákkal is játszanak. Mértani testekkel: négyzetekkel, háromszögekkel, trapézokkal. Ezekből az idomokból házak képe, utcarészletek bontakoznak ki. Szinte ott érezzük magunkat a magasodó tornyok között, keskeny utcákon, sötétlő sikátorokban. 

Ezúttal Aknay „több mint egy évtizede következetesen épített és fejlesztett Emlék sorozatának az utóbbi két esztendőben készült darabjaiból ad ízelítőt a Skanzen Galéria kiállítása” – írja Dr. Nátyi Róbert művészettörténész a tárlathoz mellékelt katalógus előszavában. Az akrillal vászonra festett alakzatok miként a földből kinövő és ég felé terjeszkedő fák, úgy „szaladnak” kifelé a kompozíciókból. Nemcsak felfelé törekednek, de egymásra is épülnek, feszes rendet alkotnak. Kontúrok nélkül simulnak egymásba. Színmezők fedik és metszik egymást mérnök módon megszerkesztett konstrukcióban, amely olyannyira térhatást kelt, hogy szinte egy város épületei között érezhetjük magunkat. A szigorú, merev „falakból”, a meggörbített és megnyújtott „házakból” Szentendre beazonosítható ikonográfiai komponensei: kapubélletei, templomtornyai váltak korábban Aknay János képeinek alkotóelemeivé. A mostani alkotásain jelképpé absztrahálva tűnnek fel ugyanezen elemek. 

Aknay János: Emlék (2022), 90cm x 90 cm, akril, vászon. Fotó: Aknay Csaba. 

Aknay gazdag koloritja élénk, nem túl harsány színekből áll „Festészetem lényegi elemének tekintem a színt. A szín az élet, ahogyan Goethe is mondotta, a színek eredője a fény. Ezért alkalmasak arra, hogy velük a látható valóságon túlra mutassak" – vallja.

A Mágikus geometria vásznait látva feltűnő a korábban jellemző motívumok hiánya. Sehol egy – Vajdát idéző – angyal, kereszt, ikonszerű fej, holott ezek végigkísérték Aknay sok évtizedes pályáját. Új képei letisztultabbak, szigorúbb szerkezetűek, ahogy a múlt emlékei is elrendeződnek az idő haladtával. 

Aknay János kiállítás október 31-ig még megtekinthető a szentendrei Skanzenban. 

Helyszín: 2000, Szentendre, Sztaravodai út 75.