A Marisha Rasi-Koskiennel folytatott beszélgetés elején kiderült, hogy az írónő a születéskori nevét 15 évesen változtatta meg, mert olyan nevet szeretett volna, ami nem gyakori Finnországban. Berg Judit villámkérdéseire adott válaszaiból megtudhattuk, hogy inkább bort iszik, mint sört; a hegyeket és a tavakat jobban szereti, mint a tengert; inkább főz, mintsem étterembe jár; illetve inkább elmegy moziba, mintsem otthon nézzen streaming platformokon filmeket; a szaunázás és az aktív kikapcsolódás között nem tudna dönteni, hiszen számára mindkettő mindennapi és fontos tevékenység.

Ezután terelődött a beszélgetés Marisha Rasi-Koskinen magyarul frissen megjelent, A Nap sötét oldala című ifjúsági regényére, amelyet elsősorban fiatal felnőtteknek ajánl. Keverednek benne a disztópia, a sci-fi, a thriller és a lélektani regény műfaji elemei, tehát meglehetősen különböző zsánereket vonultat fel. Tanúi lehetünk a főszereplő lány szimbolikus és konkrét utazásainak is, miközben például elmegy egy barlangba, önmaga belső rétegeit is feltérképezi. Az írással kapcsolatban Rasi-Koskinen megjegyezte, rendkívül érdekesnek találja, hogy a fiktív történeteknek általában van eleje és vége, a való világban azonban korántsem így van: érdekes, hogy állandóan új koordinátarendszerbe helyezzük magunkat és a valóságunkban elfoglalt helyünket. Bár tudományosan megállapították, hogy mindennek a „nagy bumm” volt a kezdete, valójában ebben sem lehetünk teljesen biztosak. Ehhez kapcsolódva merült fel, hogy lehet és kell-e a hagyományos történeti gondolkozást megváltoztatni, például egy irodalmi műben. Az írónőnek könyve írásakor az is a célja volt, hogy ne csak egy kifejezett főszereplőt jelenítsen meg, hanem a mellékszereplők vonala is ki legyen dolgozva.

Berg Judit elmesélte, amikor A Nap sötét oldalát olvasta, az volt a benyomása, hogy az írónő élvezi, ahogy megdöbbentheti az olvasóit. Fel is tette a kérdést az írónőnek: milyen mértékben lázadó, mennyire szeret a hagyományos útról letérni? Rasi-Koskinen abszolút annak tartja magát, ez kamaszkora óta nem változott. Zavarja, hogy a felnőttek sokszor nem tudják megválaszolni, bizonyos dolgokat miért teszünk éppen így vagy úgy, és miért nem másképp – a konvenciókon kívül, természetesen. Neki az a célja, hogy meglepje az embereket, rávilágítson olyan perspektívákra, amelyekre maguktól nem feltétlenül gondolnának. Berg Judit alátámasztotta, hogy ezt sikeresen műveli, ő is sokszor meghökkent a mű fordulatain, pedig maga is kalandregényeket ír.

A Nap sötet oldala cselekményének is szerves részét képezi az időutazás. E problémával sok film is foglalkozik: mi van akkor, ha az ember nem tud, vagy éppen nem akar visszajönni a múltból vagy a jövőből, illetve mi történik akkor, ha az időutazó találkozik saját magával egy másik idősíkban. A legtöbb alkotás szabályrendszerében le van fektetve, hogy ez utóbbit semmiképpen sem szabad elkövetni – gondoljunk például a Vissza a jövőbe című filmre. Rasi-Koskinen éppen ezt a szabályt hágta át művében. Ezzel a módszerrel azt a gondolatot akarta közvetíteni, hogy te vagy saját magad legjobb barátja, csak te leszel mindig ott magadnak. Napjainkban kifejezetten együttérzőnek kell lennünk saját magunkkal, nem szabad ostorozni magunkat múltbeli hibáinkért, szeretnünk kell kamasz énünket is. A könyvben a szabad akarat kérdésköre is előtérbe kerül, mivel Marisha Rasi-Koskinen alapfoglalkozása szerint pszichológus, így sokszor át kellett gondolnia korábban, mit is jelent az a fogalom, hogy szabadság. Ehhez kapcsolódóan természetesen rögtön felmerült a kérdés, hogy hogyan lett szerző. Megtudhattuk, hogy gondolatainak papírra vetése az önkifejezés eszköze számára, ennek segítségével tudta megérteni saját magát. Már hat éves kora óta ír, kezdetben képregényeket és novellákat, majd tizennégy éves korától hosszabb terjedelmű műveket alkotott. Fiatalabb korában főleg saját belső vágyait írta ki magából, huszonévesen pszichológiai tanulmányai miatt háttérbe került az alkotás, de tudta, hogy egyszer még aktívan foglalkozni fog ezzel. 2011-ben jelent meg az első könyve – a munkája mellett főleg éjszaka és a nyaralások alkalmával tudott időt szakítani az írásra. 2019-ben ráébredt, hogy az írást szeretné előtérbe helyezni az életében, ezért befejezte pszichológusi karrierjét, azonban úgy véli, a pszichológia nagyon jó alapokat és hátteret nyújt számára az íráshoz – a páciensei történeteit persze sosem használja fel.

Az írónő A Nap sötét oldala írása közben a fizika tudományával is közelebbi kapcsolatba kerülhetett, hiszen a műben a relativitáselméletet is tárgyalja. Berg Judit fel is tette a kérdést, hogy mi az írónő módszere a specifikus tudás megszerzéséhez, mire Rasi-Koskinen elmondta, mindig akkor végez kutatómunkát a különböző tudományos elméletekkel kapcsolatban, amikor már benne van az alkotási folyamatban – jegyzetet és vázlatot készít, majd egyszer csak kikerekedik a történet, tehát az olvasás és az írás párhuzamosan zajlik. Úgy fogalmazott, intenzív szerzőnek tartja magát, legtöbbször előzetes tervek nélkül dolgozik, így például szinopszist is nehéz írnia készülő könyveiről. A cselekményen általában folyamatosan változtat, ami persze nehezíti és hosszabbítja az adott mű elkészültét – A Nap sötét oldalát körülbelül négy évbe tellett befejeznie. Mennyit ír? Vannak speciális időszakok kijelölve erre egy-egy napban? – érdeklődött még a munkafolyamatról Berg Judit. Marisha Rasi-Koskinen mindennap ír, bár tudatosan próbál szabadnapokat is beiktatni. A gyermekei már tudnak olvasni, sokszor ötleteikkel segítik a munkáját, ennek a könyvének is a legidősebb gyermeke adta a címét.

A beszélgetés zárásaként az írónő megosztotta a hallgatósággal, hogy jelenleg egy felnőtteknek szóló pszichológiai spekulatív fikciós sci-fin dolgozik, amelynek cselekményébe valóságos szálakat is beépít majd.

Fotó: Mariia Kashtanova