Az évszak ellenére meglepően meleg estén a Nemzeti Táncszínház épülete előtt kígyózó sorokban állnak a dedikálásra váró olvasók. Az épület előterében felállított Kávézó színpad lépcsőfokain is gyülekezik a közönség. A Kamarateremben teltház; kezdődik az este nyolc órára meghirdetett könyvbemutató László Noémivel és Tóth Kingával.

László Noémi új, Pulzus című verseskötete a budapesti Prae és a marosvásárhelyi Lector kiadó közös gondozásában jelent meg idén. „Valamennyi verse egy-egy városhoz, tájegységhez vagy utcához kötődik”, ezáltal a kötet „személyessé tett tereket nyit és mutat meg olvasóinak”. A versek által megképzett világot Orosz Annabella illusztrációi kerekítik tovább vizuális hozzájárulásukkal.

Tóth Kinga háromnyelvű kötete az Annamaria sings/singt/énekel címet viseli, a magyar, angol és német költemények mellett a művész saját képzőművészeti munkáit is tartalmazza. A kötet szentéletű nők, apácák perspektívájából dolgozza fel kolostorok világának sajátos szakralitását. Több médiumú munkáról van szó: a könyv lapjai QR kódok segítségével navigálják tovább az olvasót a kapcsolódó performanszok és hangművészeti alkotások szférájába.

A központi téma, amely köré a közös könyvbemutató szerveződik, az utazás. Mindez már a kötetek poétikai programjába való mélyebb belemerülést megelőzően felüti a fejét, ugyanis egyik szerző „bázisa” sem Budapesten található. A jelenleg főleg Debrecenben élő Tóth Kinga nem sokkal az esemény előtt érkezett Berlinből, László Noémi pedig Kolozsvárról; életüknek hasonlóan gyakori és központi eleme az utazás. Juhász Tibor ennek mentén teszi fel az első kérdést mindkét szerzőnek címezve: hogyan definiálnák ezt az utazást, saját élményeik, tapasztalataik szempontjából?

László Noémitől komplex definíciót kapunk, melynek fogalmai aztán vezérfonalként szolgálnak a beszélgetés későbbi pontjait illetően is: „Nekem az utazás a nyílt lehetőségekkel terhes, szabad teret jelenti”, mondja, „annak az izgalmát, hogy bármi megtörténhet.” Tóth Kinga, csatlakozva ehhez a definícióhoz, hozzáteszi, hogy ez a nyitott lehetőség, a „bármi megtörténhet” érvényes ilyenkor a nyelv tereiben is. Mindezt úgy írja le, mint a kategóriák közötti választóvonal elhalványulását, azok felszámolását, aminek következményeképp „csak a komplex, organikus élmények maradnak meg”.

Amikor Juhász Tibor az utazás és az alkotómunka összehangolásának stratégiájáról kérdezi a szerzőket, még inkább kibomlik az általuk megélt utazástapasztalat sajátossága, és az, amilyen szerepet kap művészetükben. Tóth Kinga egészen belülről eredezteti az utazás iránti késztetést: „izgő-mozgó”, nyughatatlan típusú emberként írja le önmagát, aki számára esszenciális jelentőséggel bír a mozgásban-lét. Mindamellett némi állandóságra is szükség van ebben. Neki Debrecen, mint alkotóhely jelenti ezt a „biztos lábat”. A hegyek és a víz képével érzékelteti ennek kettősségét – a folyamatos áramlás (a művészeti ágak között is) és a mozdulatlan állandóság keveréke az ideális.

László Noémi a klasszikus Dante-passzussal göngyölíti tovább a témát, melynek kapcsán kifejti, hogy az utazásnak nem kell „földrajzhoz kötöttnek” lennie, mert ez egyszerre az embernek egy önmaga mélye felé megtett útja is. „Ego-trip”, adja neki az elnevezést egy anekdota kapcsán –

a Pulzus is egy ilyen „ego-trip”, ahol az alkotás egyszerre a térkép, és a tapasztalat beutazásának végpontja, eredménye; maga a feldolgozás is egy utazásszerű, lehetőségeket hordozó folyamat.

A kötet keletkezésének jellegzetességeiről beszélve László Noémi elmondja, hogy a Pulzus az éjszakai pillanatok lírájaként, és a versek megszületésének pár éves periódusának térképeként értelmezhető inkább, mint az ő valóságos élettapasztalatának lenyomataként. A valóság, mint mondja, ilyen szempontból nem is létezik, hiszen azt mindannyian másképp érzékeljük, ezek a versek pedig megszületésük valóságához kapcsolódnak, melyeket ő saját életének anyagával töltött fel. Ez az anyag „szubjektív szűrőn átszűrt” eredményt nyújt az olvasónak.

A kötet számvetés jellegéről azt kell tudni, folytatja egy következő kérdésre válaszolva, hogy konkrét tervvel állt neki a megírásnak. A könyv szerkezetének alakulásakor először a helyek sorakoztak fel; erdélyi városok, Budapest színterei, külföldi városok, belecsúszott „egy két hegy és víz is”, a Duna-delta, a Balaton. Hozzájuk kapcsolódva készültek aztán a versek, melyek közben mégsem ezekről a helyekről beszélnek, hanem azokról a megélt érzetekről, tapasztalatokról, élményekről, amelyek a helyszínekhez kötődnek. „Továbbra is ego-trippen vagyok”, teszi hozzá a szerző ironikusan.

Budapesthez fűződő viszonyát László Noémi úgy írja le, mint amely leginkább egy párkapcsolatra hasonlít. Erős szálak fűzik a városhoz, négy évig élt itt, de saját szavait idézve: „túlságosan is itt voltam ahhoz, hogy itt tudjak maradni”. Elmondja, számára fontosabbak a gyökerek, mert bármi történjen, végül mindig visszakerül Kolozsvárra.

És ha László Noémi esetében ez egy sajátos ego-trip – Tóth Kingánál, ahogy ő maga fogalmaz ironikusan, „kolostor-tripről” lehetne beszélni.  Miután mindenki visszanyeri – egy időre – a kellő komolyságot, Tóth Kinga elmondja, jelenlegi munkájában mennyire fontos a körmozgás, amely megjelenik mind a kötet vizuális anyagában, mind a versek sajátos, ugyancsak a kolostor teréhez kötött ritmusában is.

Ez a tér, melynek fontos színhelye a kerengő, és ami ezáltal összekapcsolódik ezzel a körkörösséggel is, egy némileg zártabb térformáció, és sajátos témák megszólalásához teremt beszédalkalmat. Tóth Kinga már régóta kutatja a Mária-kultuszt, ennek kereteiben pedig a női szentség és az apácák életének sajátosságait. Mindez olyan művészeti programnak tekinthető, mondja, mely különböző formákban és intenzitással már körülbelül 2015 óta tart.

Főként Szent Mária figurája foglalkoztatja, aki itthon egy szent-életű ősanya, máskülönben viszont, fogalmazza meg a szerző, hús vér nő, akihez egy erotikus isteni élmény kapcsolódik, ami aztán valósággá vált. Az apácák életét is ez szervezi: a szó valósággá válása. Tóth Kingát a nyelvben rejlő ilyesfajta lehetőségek érdeklik főként és ez tükröződik a művészeti médiumoknak a könyvben szereplő sokféleségében is – a szöveg testi valósággá válásának kísérletei ezek.

Sajátos szabadságélménye van ezeknek a tereknek is, teszi hozzá. A középkor évszázadaiban ez egyenesen következett a nők társadalmi helyzetéből; a kolostor szökésvonal volt, a művészi, szellemi szabadság helyszíne; és mindez, ha talán megváltozott formában is, a mai napig jelen van. Felszabadító ereje van a silentium-gyakorlatoknak, a hagyományápolásnak, a lemondásnak a külvilághoz való alkalmazkodásról.

Számára, mint elmondja, sokkal inkább a térélmény nyelvi vonatkozásainak van kitüntetett szerepe ennek a témának a kapcsán. Egyszerre szeretné kinyitni ezeket a tereket a művészetében, és elősegíteni a bevonódást, mely paradxonhoz vezet.  Ez is újabb párhuzamot jelent művészeti munkái és az apácák szellemisége között. „Ők is tudják azt, hogy nem vonulunk be mi mindnyájan nők, és nem megyünk hozzá Jézushoz.”

Szó esett a szerzőknek az irodalmi térben elfoglalt pozíciójáról is. László Noémi azt emelte ki, hogy a kötet budapesti megjelenése számára a magyar irodalmi térképen való megjelenést is jelenti, ami számára fontos tényező. Hogy ez nem mindig volt így, talán egyfajta idegenség-érzetet teremthet, de ugyanakkor az autentikusság kulcsává is válhat szerinte: az öntudatos budapesti irodalmi élet törekvései, amikor az ember „odateszi magát”, az én szoborba öntéséhez vezethet – amit ő magára nézve nem tart vonzónak.  A végső irónia azonban itt sem maradt el: „lassan a sír felé hajlok, úgy gondoltam, nem árt, ha Budapestre is teszek egy morzsát.”  

Megjegyzi, a kötet igazi „girl power” könyv, Pécely Dóra szerkesztői munkájának és Orosz Annabella illusztrációinak köszönhetően. Tóth Kingának is megérkezés a mostani kötet: első kötete épp tíz éve szintén a Prae Kiadónál jelent meg. „Itt megvalósult a szabadság”, fogalmazta meg.

Zárásként Tóth Kinga Tűleveleken, László Noémi pedig Egy kör/Föld című versét olvassa fel, amit közös dedikálás követett

Bemutatott kötetek:

László Noémi: Pulzus, Prae-Lector, Budapest, Marosvásárhely, 2023. https://www.praekiado.hu/termek/pulzus/

Tóth Kinga: Annamarie sings/singt/énekel, Prae-Modem, Budapest, 2023. https://www.praekiado.hu/termek/annamaria-sings-singt-enekel/

A kötetbemutatóról készült videófelvétel megtekinthető a Prae kiadó Facebbook-oldalán. 

Fotó: Mariia Kashtanova