Székely Kriszta rendezésében, Nádasdy Ádám szövegváltozatával a megszokott színrevitelektől eltérően a Katonában nem próbálják meg a különböző színeknél a helyszínt nagy díszletváltással megjeleníteni (ahogyan nem is jelennek meg olyan hangsúlyosan, élesen elválasztva a különböző színek, mint általában), hanem végig egy nagy bevásárlóközpont almával és tejjel telepakolt hűtői között zajlik a cselekmény, az Édenkerttől a különböző történelmi színeken át a zárójelenetig. Ahogy Ádám ábrándul ki a világból, úgy fogy a hűtőkből is minden termék. A plafonról pedig négy tévé lóg le, melyek részben mint egy biztonsági őrnél funkcionálnak, és a színpadon látottakat mutatják, részben viszont a cselekményhez kapcsolódó videórészleteket jelenítenek meg. A hétköznapi helyszínnel rámutat az előadás, hogy egy teljesen megszokott helyszínen is felmerülnek az emberben a lét legalapvetőbb, az őt még ilyenkor is meghatározó kérdései.

Az előadás három felvonásra oszlik, melyek az emberélet három szakaszát hivatottak jelképezni, ennek megfelelően Ádámot három (Lengyel Benjámin, Elek Ferenc, Bezerédi Zoltán), Évát kettő különböző korú színész játssza (Mentes Júlia, Rezes Judit). Az első felvonásban a fiatal Ádám és Éva kapcsolatának korai szakaszát látjuk kibontakozni, miközben Ádám a politikában való részvétel lehetőségeiből (teljes demokrácia, politikától való tartózkodás és élvhajhászat, egyeduralom), a második felvonás középkorú Ádám a nagy rendszerekből ábrándul ki (vallás, házasság, tudomány), végül az idős Ádám a világban teljesen csalódott emberként jelenik meg a disztópikus színekben.

Az eredeti anyagtól leginkább a második felvonás távolodott el, hiszen a prágai színt teljesen átdolgozták, a mai világunkba helyezték. Ádám/János egy nagy cégnél dolgozó (és munkájához mesterséges intelligenciát használó) tudós, akinek hatástanulmányokat kell írnia, melyekben az elveivel össze nem egyeztethető módon hazudnia kell a projektek környezeti hatásairól. Emellett a házassága sem működik, Évával/Borbálával teljesen elhidegültek egymástól, a nő teljesen nyíltan csalja férjét a céghez érkező gyakornokokkal. A rendezés valószínűleg azért döntött a jelenet jelenbe helyezése mellett, mert több párhuzamot látott a jelen világ problémáival a prágai színben, mint a madáchi jelenhez tartozó londoni színben. Mind az eredeti prágai színben, mind Székely Kriszta újragondolásában Ádám/János nem bontakoztathatja ki a tudományát, horoszkópokat is készít, melyekben nem hisz, Éva/Borbála pedig mindkét változatban pénzéhes feleségként jelenik meg. A Katona előadásában (így végtére a londoni színből valamiképp inspirálódva) a mai világunk kapitalista kerete okozza ezeket a problémákat. A tudósok, ha tisztességesen meg akarnak élni, akkor kénytelenek a saját hivatásukkal és tudományukkal szembemenve a nagyvállalatok növekedését elősegítő hazugságokat állítani (az előadásban a környezetvédelmi hatástanulmányt kell Ádámnak meghamisítania). A feleség pedig a pénzt számtalan szépészeti beavatkozásra szánja, ami szintén a világunk kritikája: ahogyan sokan már ilyen beavatkozások nélkül nem érzik magukat szépnek, és fiatalabbnak akarnak tűnni a koruknál.

Meglehetősen jelentős változtatás a madáchi koncepcióhoz képest a mű nőképének átértelmezése. Az eredeti szöveg kissé egysíkú Évájához képest itt egy Ádámmal egyenrangú karaktert láthatunk. Bár szimbolikus, nagyon jól kifejezi ezt az is, ahogyan a tudás almájába nem külön-külön, hanem Éva kérésére egyszerre harapnak bele. Ezen kívül az Úr szerepében Szirtes Ágit, Luciferében Pálmai Annát láthatjuk, Ádámnak egészen más szituációban kell helytállnia, mint Madáchnál: Pálmai Lucifere így nem csupán a tagadás szelleme, de szinte egy férfiakat és nőket is rosszra csábító femme fatale-ként jelenik meg. Szirtes Ura pedig attól zseniális, ahogyan a mimikája és a hanghordozása miatt nem tudja a nézőt (és talán magát sem) teljesen meggyőzni arról, hogy ő valójában Lucifernél nagyobb, vagy Lucifer felett áll.

Szöveg szintjén is nagyon bátor rendezést láthatunk. A madáchi drámából főképp csak a szállóigék kerültek át az előadásba, a Nádasdy Ádám és Szabó-Székely Ármin dramaturg által modernizált szöveg és az átkötéseknél használt saját szövegrészletek szintén a lehető legkisebb mértékben jelennek meg, a darab nem is feltétlen a kimondott mondatokra, mint inkább a helyzetekre és a látványra épít. Az egyiptomi színnél szinte csak 3-4 gondolatot hallhatunk, a római szín gyakorlatilag beszéd nélkül zajlik, a párizsi szín helyett egy teljesen elvont, forradalomhoz kötődő, mondatokon és egy dalon alapuló jelenetet alkottak. Kivételt jelent ez alól az építkezési mód alól a már korábban említett prágai szín, ahol az alkotófolyamat során írtak teljesen új szöveget a jelenethez, itt a párbeszédek mennyisége az egész előadáshoz mérten kicsit túlzónak hat. A hangoknak szintén nagyon fontos szerepük van az előadásban. Vagy egy bevásárlóközpont zajait halljuk, vagy szinte szöveggé emelkedően nyugtalanító háttérzenét. Sőt, néha még betétdalok is gazdagítják az előadást.

A jelenetek és az eltérő színészek által alakított szereplők közötti kontinuitást a rendezés ismétlődő motívumokkal teremtette meg. Ádám és Éva viszonyában például vissza-visszatér a „feküdj az ölembe” mondat. Amellett pedig, hogy mindhárom Ádámon ugyanolyan mintájú textilből készült ruha van, a felvonások végén mindig megjelenik a következő felvonás Ádámja.

A Katona József Színház Embtragja Madách darabjának részeit inkább fel-felvillantja, mintsem csupán a drámát egyszerűen színre vinné. A műben megjelenő gondolatokat így inkább vizuális, mintsem szöveges eszközökkel próbálja érzékeltetni, végső soron a lét kérdéseiről való gondolkodásra készteti a nézőt. A színek esetében a tartalom aktualizálására vagy megváltoztatására nem igazán került sor, csak a prágai színben felmerülő problémák kerülnek a jelenbe és mutatnak görbe tükröt a világunknak. A drámához képest a mű zárlata pedig valódi perspektívát mutat az embernek: Éva terhessége nem egyszerűen az ember legyőzetésének eszköze és a vég elkerülhetetlenségének kifejezőeszköze, hanem egy valódi lehetőség arra, hogy az ember, csalódva a politikai, tudományos, vallási és egyéb lehetőségeiben meglelhesse létének célját.

Embtrag – Keressétek az Urat, amíg megtalálható!
Madách Imre Ember tragédiája alapján, Nádasdy Ádám modernizált szövegével

Ádám: Lengyel Benjámin, Elek Ferenc, Bezerédi Zoltán
Éva: Mentes Júlia, Rezes Judit
Lucifer: Pálmai Anna
Úr: Szirtes Ági

Továbbá: Béres Bence, Bodnár Erika, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Kanyó Kata, Pásztor Dániel, Rajkai Zoltán, Ujlaki Dénes

Díszlet, jelmez: Izsák Lili
Dramaturg, szövegkönyv: Szabó-Székely Ármin
Zene: Csizmás András, Fodor Tamás
Koreográfia: Vadas Zsófia Tamara
Videó: Török Marcell
Fény: Juhász András, Pető Gergő
Díszlet-, jelmeztervező asszisztens: Szabados Luca
Jelmeztervező gyakornok: Krausz Náda
Díszlettervező gyakornok: Karácsony Anna
Súgó: Schaefer Andrea
Ügyelő: Valovics István
Asszisztens: Tiwald György

Rendező: Székely Kriszta

Munkatársak: Bárány Bence, Batta Eszter, Brusznyiczki János, Dögei Mátyás, Elek Bea, Fodor István, Fórián Péter, Frankó Bence, Halász Attila, Kántor László, Kása Ádám, Kertész Janka, Kiss Bence, Kovács Bálint, Kovács Ildikó, Kulcsár Nóra, Makray Gábor, Masát Máté, Mészáros Gábor, Molnár László, Nagy Réka, Németh Ferenc, Ónodi Zsolt, Pap Miklós, Szabó András, Szabó Sára, Szakács László, Szalontai István, Szeberényi Lejla, Sziebert Sebestyén, Tóth Barbara, Tóth Bertalan, Tölli Judit

Bemutató: 2023. október 8.
Katona József Színház

Fotó: Horváth Judit/Katona József Színház