A kötet tárcanovellákból áll, amelyeknek egy része a szerző svédországi megfigyeléseiből és tapasztalataiból inspirálódik. Emellett olvashatunk esszészerű szövegeket könyvekről, zenékről és filmekről is. Szeles Judit elmondta, hogy a rendszeres rádiós felolvasások inspirálóan hatottak rá, arra késztették, hogy intenzívebben gyűjtse a kulturális élményeket. Sőt, akkori állapotát tekintve életmentőnek tartja a szerkesztővel való megállapodás szerint sörért és burekért készített anyagokat.

Mielőtt szó esett volna a megjelent kötetről, a szerző elmesélte, hogy miként kezdett el írni. Elsősorban kiemelte, hogy tanárai segítették útját, másrészt pedig a pezsgő debreceni kulturális élet sarkallta arra, hogy alkosson. A 80-as évek közepén csatlakozott a kortárs irodalmi élethez. A sárvári írótáborban elért eredményei is ösztönzően hatottak rá, ahol alkalma volt olyan neve szerzőkkel megismerkedni, mint Kun Árpád, Tóth Krisztina vagy Kemény István.

A könyv – a szerző buddhista felfogásából adódóan – úgy oldja fel a művészet és a hétköznapi élet közti feltételezett ellentétet, hogy eggyé olvasztja őket. A beszélgetés tárgyát ugyanis a szerző mindennapi életét tematizáló szövegek képezik. A kiállításokról és filmekről szóló szövegeit is a szubjektív megközelítés jellemzi. Többek között a Sztálin halála című, fekete humorral átszőtt amerikai filmről is szerepel egy írás a könyvben. Ezzel kapcsolatban felidézi, hogy egy kis svéd moziban nézte meg a filmet, és bár ő késztetést érzett, hogy nevessen egyes jelenetein, inkább visszafogta magát, mert érzékelte, hogy a svéd közönség nem vevő erre  típusú humorra. Ez jó példa az olyan apróságokra amelyek a svédek és a magyarok közötti kulturális különbségekre világítanak rá.

A kötet szövegei jelentéktelennek tűnő történéseket mutatnak be, amik azoknak a helyeknek a hangulatát tükrözik, ahol megtörténtek. Nincs bennük semmi szokatlan, de a szerzőnek nem is áll szándékában nagy horderejű események megjelenítése.

Szeles Judit a kétezres évek eleje óta Svédországban él. Lakóhelyéül tudhatta Svédország legnyugatibb városát, Strömstadot, most Uppsalaban lakik, és volt, amikor párjával a nyarakat a Koster-szigeteken töltötték. Az írások érezhetően személyes jellegűek, és naplóbejegyzésekként is felfoghatjuk őket. Olyan, mintha a szerző hírt akarna adni magáról azoknak, akik anyanyelvét beszélik, és nem élnek Svédországban. A rendezvényen meg is jegyezte, hogy titkos örömöt okozott neki az, hogy az Újvidéki Rádióban kipletykálhatta a svédeket. Elmondta, hogy “szürke eminenciásként” tekint saját magára, egy olyan kettős ügynökként, aki két világ között tartja fenn a kapcsolatot.  Svédországi barátainak Magyarországról mesél, a magyaroknak pedig Svédországról.

A kötetből megtudhatjuk, hogy a jávorszarvasok nem is szarvasokra hasonlítanak, hanem sokkal inkább zsiráfokra, mivel “böhöm nagy állatok”, és semmi kecsesség nincsen bennük. Olvashatunk az ottani emberek jó és rossz szokásairól, az októberi fagyról és arról, hogy milyen a messzi északon strandolni. Az a kép, amit mi Magyarországon felépítünk Svédországról, mint egy távoli Kánaánról, sok esetben téves, hiszen ott sincs kolbászból a kerítés, és a svéd történelemnek is megvannak a maga fehér foltjai, ide tartozik például az, ahogyan a számi kisebbséget kezelték. A magyarokkal ellentétben viszont nagy kiterjedésű erdőségeik vannak, amikben előszeretettel barangolnak.

Szó esett a svédországi magyar emigránsokról, és az asszimiláció nehézségeiről is. Szeles Judit sok honfitársával megismerkedett, és Domonkos Istvánnal is felvette a kapcsolatot. Mára viszont kiesett ebből a közösségből. Ám megtudhattuk, hogy Svédországban a kurdok, az arabok és a balkáni népek mellett őshonos kisebbségek is élnek, akik a magyarokkal egy nyelvcsaládba tartoznak. Szeles Juditnak a számi nyelvvel például évtizedes kapcsolata van, hiszen egyetemi szakdolgozatát a számi irodalomról írta. Svédországban megpróbálkozott a dél-számi nyelv elsajátításával, de rá kellett jönnie, hogy a bonyolultságán kívül nem sok mindenben hasonlít a magyarra. 

A beszélgetés végén szó esett Szeles Judit további terveiről. Jelenleg egy újabb versesköteten dolgozik, amely szintén a Prae Kiadó gondozásában fog megjelenni. De egy regény megírása is felmerült, amivel kapcsolatban a szerző azt álmodta, hogy humoros könyv lesz.

Az estről készített videó visszanézhető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Fotó: Mariia Kashtanova