A nyelv a szájban arról álmodott, hogy a fogak (élükön a nyolc botanikus metszőfoggal), mielőtt kirobbantanának egy forradalmat, egy Igazán Rémes Rágcsáló Ribilliót (IRRR), mielőtt végképp leszámolnának a világgal – amelyen túl persze biztosan más világok is léteznek, mert létezniük kell –, összehívnak egy kupaktanácsot, elfogyasztanak egy utolsó közös vacsorát, ahol megtárgyalják, miért nem lett sikeres a Fogak Szakszervezetének (FSZ) egyetlenegy kezdeményezése, érdekvédelmi megmozdulása sem, sőt miért nem tudtak még egy közös kirándulást se megszervezni a Vestibulum Oris keskeny, ám turisták által szerencsére még egyáltalán nem látogatott partvonalára.

A nyelv sok mindenben nem értett egyet Leibnizcel, akinek nemcsak filozófiai vagy metafizikai témájú könyveit olvasta, hanem utánajárt titkári feljegyzéseinek is, amikor még a német polihisztor a Rózsakeresztesek rendjének szolgálatában állt. A nyelvet persze minden izgatta, ami valami nem kimondott igazsággal, elrejtett tudással vagy éppen az aranykészítéssel függött össze, Christian Rosenkreutz a szufista vagy a zoroasztrianus vallás tanaira erősen alapuló testvériségének titkait először nem is Leibniz írásaiból, hanem Goethe életeseményeinek pontos lekövetésével próbálta kifürkészni. Sajnos azonban arra kellett rádöbbennie, több mint valószínű, hogy Goethe, a bal felső botanikus metszőfog csak a költészet felsőbb hatalmának behódolva, a Rejtelmek című töredékének kedvéért vallott színt ifjúkori beavatásáról a társaságban. Szomszédaival folytatott viszályai is azt tanúsították, a Faust nagysikerű írójának szívében nem Isten lakozik. A száj e bizonytalanság miatt lett tehát Leibniz-olvasó, de mint ahogy már jeleztük, a nagy gondolkodó bizonyos meglátásaival, különösen a matematikai, fizikai kutatásaival, például az abszolút idő és tér tagadásával szemben abszolút elutasító volt. Abban azonban – a fogakkal ellentétben – egyetértett, hogy a száj, amelyben létezik, a lehetséges szájak legjobbika.

Nem meglepő tehát, hogy nyálcseppektől jócskán átitatott ágyneműjében a nyelv álmából szorongva ébredt, és ebből a kellemetlen szorongásból sem zöldteájának, sem zabkásájának az elfogyasztása nem tudta kizökkenteni, hiszen tudta, ha a fogak a nagy ribillió (IRRR) után világgá mennek, ő ott marad egyedül a nagy űrben, a száj sötét ürességében, a Leibniz által tagadott abszolút térben, amiből neki – jól ismerve saját természetét – nem lesz menekülése. Pedig kisgyerekkora óta rajongott az álmokért, és a lehetséges szájak legjobbikában élve azt gondolta, ha száz évig is tart egy álom, s ha közben a birodalmat szúrós csipkerózsabokrok növik be, egyszer csak eljön az a pillanat, amikor megérkezhet a Másik, és felébreszti ebből a világot belepő, hosszú tetszhalálból.

A nyelv nem volt mizantróp, és hitte, hogy mindig létezhet egy Másik, így a fogak életét követve minden egyes új név, új szereplő felbukkanása nagy örömmel töltötte el. Például annak is örült, amikor kiderült, Kossuthnak van egy távoli ismerőse, aki úgy döntött, otthagyja a felsőoktatást, mert nem bírja már idegekkel, és virágkötőként kezd el dolgozni egy sokak számára ismeretlen, ám annál különösebb atmoszférájú világváros, Akasztó belvárosában. A nyelv úgy vélte, Kossuth távoli ismerősének léte és életének ezirányú alakulása is azt bizonyítja, hogy itt, a szájban jól működik minden, hogy szabadságunkban áll megtenni dolgokat, ahogy neki is joga van privát közegében össze-vissza járni, Gottfried Wilhelmmel perlekedni, Goethét vagy a többi fogat kukkolni, sőt éjszakánként, hálószobájának zárt ajtajai mögött nyelv létére Csipkerózsikává válni. Hiába mondta neki Kossuth, habár a virágkötés valóban szép tevékenység, sőt esetenként művészi munkaként is értelmezhető, nagy esély volt arra, hogy ismerőse – egy jobb sorsra érdemes habilitált docens kollégájának javaslatait, munkalehetőség-ötleteit megfogadva, a pályaelhagyási dilemmáit végképp megoldva – Az érzelmek iskolája néven csúszkamasszázs vállalkozást alapítson. A nyelv, a nagy filantróp a csúszkamasszázs szót meghallva azonban ujjongásban tört ki, hiszen jól tudta, a rendszeresen ismétlődő mozdulatok a vérkeringést serkentik, elősegítik a test méregtelenítését és az idegrendszerre is frissítőleg hatnak. És a száj helytartójaként komolyan azt gondolta, hogy a szájak legjobbikában eme Új Időkben különösen nagy igény lehet egy ilyen szolgáltatásra. Kossuth távoli ismerőse Az érzelmek iskolája vezetőjeként és egyben pályakezdő, de éppen ezért ambíciózus masszőzeként többet is tenne a hazáért, mint felsőoktatási dolgozóként.

És hát mit mondhatnánk még? Mindössze annyit, hogy amikor ezen az aggasztó álom utáni, szorongásos napon a titkos tudományok és az aranykészítés iránt megszállott, a Rózsakeresztesek rendje után nyomozó, a csipkerózsa csodás látványáért rajongó, ám a rózsaolaj szagát utáló helytartónak később eszébe jutott Kossuth eme távoli ismerőse és az Új Idők ősi tradíciókhoz visszanyúló iskolája, lelkébe rögtön visszatért a nyugalom.