Odakint harminchét fok, a Présházban kész tömeg, egymás hegyén-hátán az érdeklődők, van, akinek csak az ajtóban jut hely. L.Varga Péter konferálja fel a beszélgetést, elmondja, hogy Czaga egyenesen Kanadából érkezett, majd jelzi a hallgatóságnak, a beszélgetés angol nyelven fog zajlani, de a versek elhangzanak magyarul is. Kis Orsolya nevetve megjegyzi, hogy tart a nyilvános beszédtől, de egy óráig megpróbálja leküzdeni a félelmét. Czaga feláll, elmeséli, hogy Kanadában mindig állva olvasnak fel a szerzők, neki is kezd a Megfigyelések című versének, amiben az elbeszélő az apját faggatja Magyarországról, de nem kap választ. „Minden beszélgetésünk elfért volna egy hamutartóban”. Kis első kérdése a versben is megjelenő apa alakjára irányul. Mit tud az 56-ban emigrált apjáról, illetve milyen érzés Magyarországon lenni? Czaga lassan és tagoltan beszél, könnyű követni az angolját, elmondja, hogy idősebb fejjel már érti, apja miért volt hallgatag a rengeteg Magyarországra vonatkozó kérdés után, már tudja, milyen fájdalmas is lehet a visszaemlékezés. Hozzáteszi, hogy tetszik neki az ország, a szobrok, az épületek, pontosan így képzelte el, kissé álomszerűnek is hat még számára.

Kis megkérdezi, Czaga mennyit tud magyarul. Köszönöm, érkezik tört magyarsággal a válasz, Czaga beismeri, hogy a nagymamájától tanulta meg ezt a szót, de több kifejezést nem ismer. Elmeséli, hogy az apai nagymamája magyar volt, és sokat beszélt magyarul a gyerekeihez. Kis következő kérdése a fikció és a valóság konfliktusára irányul, azaz mennyiben feleltethetőek meg a versben megjelenő leírások és karakterek a valóságnak. Czaga egy félmosollyal válaszol, a karakterek valóságosak, rengeteg megfigyelés lapul mögöttük, de hozzáteszi, hogy a rokonságból sokan nem olvasták a könyvet, sőt a bácsikája megsértődött a „drunk uncle” állandó jelzőn és az apja is nehezen kapcsolódott a versekhez. Kis bólogat, kifejti, hogy a különböző generációknak más-más elképzelésük van a költészetről. Czaga egyetért, elmondja, hogy szüleinek a vers még a rímes sorokat, illetve a természetet, mint állandó témát jelenti. Kis ismét az apa alakjáról kérdez. Mennyire volt támogató az apa az alkotás és a könyvkiadás alatt? Czaga elmondja, hogy szülei más karriert szántak neki, az volt az elképzelésük, hogy lányuk sok pénzt fog keresni, de ahogy egyre több publikáció született, már büszkék és támogatóak lettek.

Czaga elmeséli, hogy anyja főiskolán tanult, míg az apját kirúgták onnan, csak később tudta befejezni a tanulmányait, majd mérnök lett, autópályaépítéssel foglalkozott. Kis jelez, Czaga azonnal felpattan, következik az újabb felolvasás, Apám életrajza. Egy utazás és pár gyerekkori emlék keveredik egymással, több sort is lejegyzek a füzetembe. „Egyszer egy sebész bent felejtett egy kis tükröt apám belsejében.” „Apám találta fel a krokodilokat, az országa fedezte fel a bánatot.” „Azon az éjszakán, amikor megszülettem, megnyert egy bowlingbajnokságot.” Kis arra kérdez rá, hogyan maradt fenn a családi emlékezetben az apai ág emigrációja. Czaga elmeséli, hogy apja nem igazán emlékezett a történtekre, de annyi tudható, hogy a nagymamája nem érezte biztonságban magát az akkori viszonyok között, ezért emigráltak. Kis a kezdetekről kérdez, hogyan és miért indult el Czaga pályája. A szerző nem emlékszik pontosan, miért kezdett el írni, minden jött magától. Hozzáteszi, hogy sokat segített a fejlődésben az íróiskola, ahol szintén írói ambíciókkal rendelkező kortársaival találkozhatott, akkoriban kezdett el komolyabban publikálni. Kis arra kíváncsi, hogyan működik egy íróiskola Kanadában. Gyakorlatilag felolvasó körök működnek, ahol a tanár azt fejti ki, miért szörnyű az adott írás, jön az őszinte válasz, amire hangos nevetéssel reagál a közönség.

Ezt követően arra terelődik a szó, hogy milyen témák hangsúlyosak jelenleg a kanadai költészetben. Czaga az „ecopoetry” -t emeli ki, példaként hozza fel az olaj felhasználásnak problémáját, ami az egész világra hatással van. Kis a költőknél maradva az ottani megélhetési lehetőségekről kérdez, Czaga kifejti, hogy ugyan vannak írók, akik képesek megélni az írásból, de nem ez a jellemző. Czaga kedélyesen mesél tanítási tapasztalatairól is. Elmondja, hogy online formában zajló műhelymunkát vezet, amelynek során a résztvevők felolvassák írásaikat, majd ezt követően közösen megvitatják őket. Elmondja, olykor nehéz bírálatot megfogalmazni anélkül, hogy az ember egy rossz szövegről direkt módon kimondaná, hogy rossz. Az oktatás során mindig arra törekszik, hogy konstruktívan viszonyuljon az írásokhoz., Hozzáteszi, hogy nincs annál felemelőbb érzés, amikor az egyik hallgatója a műhelyen fejlesztett szövegét publikálja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kayla Czaga könyvbemutatója Kis Orsolya műfordítóval

Czaga zárásként elmondja, hogy a harmadik könyve már szerkesztés alatt áll, Midway lesz a címe, fő témája pedig a gyász, és annak elfogadása lesz. Végezetül a könyv címéül szolgáló Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon című verset hallgathatjuk meg a szerző és a fordító előadásában, amelyet egy vancouveri buszjárat és egy idegen férfi hónalja ihletett.

Képek: Mariia Kashtanova