Sokszor vettem már részt műhelymunkán Élő Csenge Enikővel és Kazsimér Somával, a FISZ Junior két tanárával, és ezt elsősorban azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ők ketten különbözően állnak hozzá a szövegekhez, azonban – ha elképzelem őket együtt – e két látásmód jól kiegészíti egymást. Csenge szövegek iránti érzékenysége minden versben és prózában megtalálja a legfontosabb kulcsgondolatokat, ugyanakkor eddigi tapasztalataim szerint mindez arányérzékkel is párosul. Soma mindig olyan jellemzőkre hívja fel a figyelmet, amelyek valahogy kiesnek legtöbbünk látómezejéből, és csak utólag ébredünk rá, milyen, a szöveg működését alapjaiban megváltoztató dologra mutatott rá. És ezekhez persze felkészültség, alaposság, pozitív szakmai és emberi hozzáállás párosul mindkettejüknél.

Ahogy Kazsimér Soma kiemelte: „Nekem is jól jöttek volna ezek a közösségek.”

Szóval örülök és irigykedem: bárcsak én is kaptam volna hasonló iránymutatást mondjuk gimnáziumi éveim alatt, amikor a szöveg nyersen burjánzott, és azt hittem, kész. A múlt vasárnap (2023. augusztus 27-én) megtartott FISZ Junior felolvasóestjén több konklúziót is levontam, nem tudok szabadulni a sommázás kényszerétől. Idén nyáron is napokon keresztül tartott a műhelymunka, valamint a közös beszélgetések, játékok, és a meghívott alkotókkal (idén: Simon Márton, Mészöly Ágnes és Vajna Ádám) való együttes gondolkodás. 

Konkoly Dániel, a FISZ társelnöke nyitotta meg az estet: kiemelte, örül az új alkotók bevonásának, valamint annak, hogy a vérfrissítés évről évre megtörténik. A FISZ Junior programjára idén is pályázni kellett, Élő Csenge és Kazsimér Soma szerint nehéz volt a kiválasztás, a beküldött szövegek (melyeket név nélkül bíráltak el) erős mezőnyt alkottak – hozzátenném, ezt a felolvasott versek és prózák is tükrözték, de erről majd később.

Végül tizenhárom (14-19 éves) fiatal alkotó (Bebők Sára, Boross Benedek, Csáki Botond, Gábor Enikő, Fehér Enikő, Horváth Flóra, Kessler Emma, Lenkei Csanád, Nagy Benedek Máté, Niszler Emma, Takács Fox, Vincze Korina, Bársony Kamilla) kapott lehetőséget a közös munkára.

A vasárnapi záróprogram három szekcióban zajlott, a szereplők röviden bemutatkoztak, majd felolvasták szövegeiket, végül Csenge és Soma egyet-egyet kérdezett mindenkitől. Ki kell emelnem, nagyon jót tett az estnek, hogy mindenki csak egy verset vagy egy rövid prózarészletet olvasott fel – ennyiből is meg lehetett érezni kit milyen témák érdekelnek, valamint azt, hogy ezek már megdolgozott, a FISZ Junior ideje alatt szerkesztett szövegek.

Lenkei Csanád, „16 éves budapesti srác”, 4-5 éve ír, de az utóbbi egy évben kezdte igazán foglalkoztatni az irodalom. Egyik tanára biztatására küldte el anyagát a FISZ Junior pályázatára; a gimnáziumban kezdett először „írós szakkörre” járni. Kedvenc költője Závada Péter. Felolvasott HCl című verse erős képpel indul: a (feltehetően gimnáziumi) öltözőből váratlanul a szerelem (?) témakörébe átcsapó szöveg erős mondatokkal dolgozik. „Tükörtojást csináltam a szívemből” – írja. A műhelyekkel kapcsolatban Csanád kiemelte, izgalmas volt a részletekre koncentrálni, valamint megtanulni, hogyan kell hozzáfogni egy szöveg szerkesztéséhez.

Gábor Enikő, 15 éves, a békásmegyeri Veres Péter Gimnázium tanulója, két éve ír. Példaképe József Attila. Nincs tükröm című verse rendkívül erős, reflexív sorokkal dolgozik, jók voltak az arányai – hallgatni is jó volt. Mélyre ment, tiszta volt. „Széttörtem a bennem élő képet is” – írja. Elmondta, kezdetben ijesztő volt a műhelyezés, valamint az is, hogy a szakmában már ismert alkotók is hallgatták a szövegeket. Ami számára leginkább megmaradt és hasznos volt, hogy „ne legyen klisés” – egy sor, egy-egy gondolat. (Ez azért elég nehéz.) Már itt feltűnt, hogy az első körben felolvasókat – és szinte mindenkit – nagyon érdekli a testkép, a külső-belső dichotómia és annak feloldása, a külvilággal való kapcsolattartás.

Persze mindez lehetne könnyű, habos és felszínes, de itt nem volt az: plasztikus, konkrét képek követték egymást, apró megfigyelések egy gondolatra fűzve.

Egy másik fontos jellemzője volt szinte minden szövegnek, hogy az alkotó nemcsak a szűkebb témára reflektált, hanem az írás folyamatára is (lehet, hogy ez előzetes témaszűkítés volt?). Szinte minden versben vagy prózában benne volt az alkotási folyamatra történő utalás, vagy legalább egy olyan momentum (mint például Gábor Enikő versében az „ami valahol vicces” sortöredék), amivel a beszélő kilép, kiszól az egyébként szigorúan szerkesztett szöveg teréből.

Fehér Enikő most fogja első egyetemista évét elkezdeni, a PPKE magyar szakán. „Az irodalom elkötelezett híve”. Szövegében több téma is előkerült, melyeket az idő motívuma kapcsolt össze (a vers címe a 19 volt), és például olyan képekben mutatkoztak meg, mint „hetven évnyire egymástól”, melyben az idő és a távolság ekvivalenssé válnak. Enikő kiemelte, nagyon örült, hogy a társai ilyen jó kritikai érzékkel viszonyultak a szövegekhez.

Vincze Korina sajnos nem tudott részt venni az esten, az ő bemutatkozását a második szekcióban felolvasó Boross Benedek tolmácsolta. Korina szombathelyi prózaíró, 15 éves. A felolvasott Megismersz című szöveg jól illeszkedett az addig elhangzottakhoz.

A második szekcióban először Takács Fox olvasta fel A társulat bemutatja: Családi vacsora –  írtam és rendeztem letagadhatatlanul című szövegét. Amint a  cím is mutatja nemcsak a komplex látásmód, de az egyébként mindenkire jellemző humor és önirónia jelenléte is hangsúlyos az ő esetében. Persze mindez nem vesz el a szövegek mélységéből. Talán Fox szövege volt az, amely a leginkább magával ragadott, de biztosan a dobogóra sorolnám (nem verseny!). A 18 éves alkotó, aki „a kannibalizmus esztétikájának megszállottja” sűrű, erős képekben közvetítette a so called családlíra témáit. A néhány nap során számára leginkább az intimitás volt a legfontosabb, valamint az, hogy azt érezte, hazajött az alkalmakra.

Bebők Saci 17 éves, 3 éve a kecskeméti People Team táborban vett részt először műhelyen. Igazából köztem című rövidversének középpontjában az énkeresés, a hely megtalálása áll. A gördülékeny versmondatokból építkező szöveg ismétléses szerkezetre épült. (Ugyanitt fontosnak tartom kiemelni, milyen jól olvastak fel a szereplők: érthetően, jó hangerővel, magabiztosan.)

„Almát pucolni késsel szar.” Az egyik legjobb mondat az esten, Kessler Emmától származik, aki 3-4 éve ír főleg prózát.

Az idézett mondat a Fahéjpor című írását nyitotta, ami nemcsak üdítő, hanem szórakoztató is volt amellett, hogy jó szakaszokból (mondatokból, és – bár furcsa ezt hallás után rögzíteni – bekezdésekből) állt. Rájöttem: az elhangzott szövegek tényleg gondolkoznak, nemcsak a világról, de önmagukról is, és ezt Kessler Emma esetében – ami úgy láttatta a világot, mintha egy szűk kabátujjon keresztül nézelődnénk – különösen erősnek éreztem. Emma ráadásul kiemelte, milyen jó volt a kölcsönös tisztelet a műhelymunkák során.

Kötött forma, végre! Boross Benedek Agancs című verse jó rímekkel dolgozik – megkockáztatom: szonett, de sajnos nem voltam elég figyelmes –, váratlan megoldásai gördülékeny sorokban mutatkoztak meg. A 18 éves alkotónak leginkább a tematikus feladatok tetszettek.

Az utolsó szekció első felolvasója Horváth Flóra volt. 15 éves, a békásmegyeri Veres Péter gimnázium tanulója. Cím nélküli szövege azzal a gondolattal indult, hogy „most jól esik a semmilyenségemre gondolni”, s a vers ezt témát ragadta meg különböző szerkezeti és képi megoldásokkal. Flóra a műhelyezéssel kapcsolatban elmondta, olyan volt, mintha egy-egy szöveggel a pályatársaiból is kapott volna egy darabot. Hozzátette: a szerkesztés számára „barátságos kibelezés” volt, a tanult módszerekkel, kritikákkal együtt.

Nagy Benedek Mátéval már találkoztam az idei FISZ-táborban, mi több, éjfél magasságában akkor a hazai folyóiratkultúra is szóba került. Benedek olvasottsága és látásmódja szövegei komplexitásában is megmutatkozik:

A póznán párban ülnek, „Sárának” címzett verse bravúros variációkra épül, de különösen tetszett az „ízelt lábukon klisék másznak elő” sor. A 18 éves szegedi alkotó a város Törzsasztal Műhelyének tagja, egy éve foglalkozik rendszeresen írással. Azt mondja muszáj írnia, egyszerűen nincs más választás.

Bársony Kamilla prózát olvasott. A 14 éves szerző elmondta, azt szeretné, ha igazi emberekről mesélhetne igazi történeteket,  a szövegek stílusával a valóságot szeretné  visszatükrözni. Lyolka című novellája is egy ilyen pesti történet, amely hagyományos módszerekkel dolgozó elbeszéléstechnikára épül.

Niszler Emma Kicsengés című verse nagy távlatokban gondolkodik. Vendégszövegként idézi András László Mikor van vége című szövegének sorait, s ezt a szöveg narratív szintjén is megjeleníti: „most idézni fogok valakitől” – írja. Majd a zárlatban: „Kietlen leszek és egyértelmű, mint egy megfejtett sudoku.” Szép, tiszta. Emma az írás által a nyomhagyásra törekszik, szerinte ugyanis nincsen túlvilág (elmondta, határozottan ateista), ezért az irodalomban keresi saját hitét.

Csáki Botond 16 éves, két éve foglalkozik írással. Azt mondja, az írással egyszerűen könnyebb, habár felolvasott szövege, A Gyatlov-rejtély megoldása korántsem egyszerű, könnyű. A felsorolásokban, halmozásokban gazdag szöveg állapotokat rögzít, dinamikus képekkel reflektál a versbeszélő helyzetére.

Jó este volt, kompakt és erős szövegek. És ami biztató: valamennyi szöveg meg fog jelenni a Nincs online folyóirat oldalán. Ott majd mindet újra szemügyre veszem.

Fotók: Szirák Sára, FISZ